Színház

Mi, a színek

Mefisztóland

  • Kiss Annamária
  • 2024. május 15.

Kritika

Már az elején világos, hogy a színeknek jelentőségük lesz. A gárda egyik fele piros és fehér ruhát visel, vannak, akik talpig pirosban játszanak, mint az életre kelt Mefisztó (Szacsvay László) is (jelmez: Nagy Fruzsina). A hatalom kiszolgálói, a megalkuvók púderrózsaszínben virítanak.

Kivétel ez alól az előadás alatt végig forgató filmesek, és a nácikat játszó szereplők SS-uniformisa. A manézsillat már a függöny felgördülése előtt belengi a nézőteret. Legrózsaszínűbb mindenki közül a bábnak kinevezett pirospozsgás színigazgató, akit a Katona igazgatója, Máté Gábor hoz. Az est folyamán szereplőink metamorfózison mennek át, változik ruhájukon a színkód is, a végére mindegyikük visel valamennyi színt a túloldalról (értsd: közelednek az álláspontok), kivéve az ördögöt, akin végig marad a vörös és a színházigazgatót, akin a pasztell.

A színpad is piros és fehér, fényes és forog (díszlet: Devich Botond), körhintához hasonlít. Színház a színházban: a Mefisztóland társulatának előadása van műsoron. A szereplők hozzánk, a közönségükhöz beszélnek, nekünk játszanak. De nem csak mi vagyunk emberi massza, az intézmény is élő organizmusként elevenedik meg, erre többször utalnak is. A piros például a szívet szimbolizálja, Nagy Ervin barátira vett szíven ütögetése is jelzi, hogy ennek az embernek helyén van a szíve. Beszédes az új igazgatót kinevező szervezet neve is: Aorta. Ám a szembeszökő célzást a katarzist hozó utolsó jelenetben találjuk: a játszók kórust alkotva, festményre kívánkozó kompozí­cióba rendeződve eléneklik a Nyomorultak, az új igazgató letiltotta Mephisto helyett műsorra tűzött darab záródalát. Az elbocsátott igazgató (Tasnádi Bence) pedig kiabálva sorolja a „szerveit” (pl. mája a rendőrség, idegrendszere az informatikai hálózat). Eme organikus felfogásról óhatatlanul eszünkbe jut Kárpáti Péter Én, a féreg – Kafka kabaré című előadása, ahol a nézőtér ugyanígy humán díszletként funkcionált – már akkor sem győztük dicsérni az „élő” színház ezen izgalmas változatát (lásd: Mi, férgek, Magyar Narancs, 2023. augusztus 9.).

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött. 

A messzi káosz

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Egy macska, egy lótusz

Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.