Színház

Mi, a színek

Mefisztóland

Kritika

Már az elején világos, hogy a színeknek jelentőségük lesz. A gárda egyik fele piros és fehér ruhát visel, vannak, akik talpig pirosban játszanak, mint az életre kelt Mefisztó (Szacsvay László) is (jelmez: Nagy Fruzsina). A hatalom kiszolgálói, a megalkuvók púderrózsaszínben virítanak.

Kivétel ez alól az előadás alatt végig forgató filmesek, és a nácikat játszó szereplők SS-uniformisa. A manézsillat már a függöny felgördülése előtt belengi a nézőteret. Legrózsaszínűbb mindenki közül a bábnak kinevezett pirospozsgás színigazgató, akit a Katona igazgatója, Máté Gábor hoz. Az est folyamán szereplőink metamorfózison mennek át, változik ruhájukon a színkód is, a végére mindegyikük visel valamennyi színt a túloldalról (értsd: közelednek az álláspontok), kivéve az ördögöt, akin végig marad a vörös és a színházigazgatót, akin a pasztell.

A színpad is piros és fehér, fényes és forog (díszlet: Devich Botond), körhintához hasonlít. Színház a színházban: a Mefisztóland társulatának előadása van műsoron. A szereplők hozzánk, a közönségükhöz beszélnek, nekünk játszanak. De nem csak mi vagyunk emberi massza, az intézmény is élő organizmusként elevenedik meg, erre többször utalnak is. A piros például a szívet szimbolizálja, Nagy Ervin barátira vett szíven ütögetése is jelzi, hogy ennek az embernek helyén van a szíve. Beszédes az új igazgatót kinevező szervezet neve is: Aorta. Ám a szembeszökő célzást a katarzist hozó utolsó jelenetben találjuk: a játszók kórust alkotva, festményre kívánkozó kompozí­cióba rendeződve eléneklik a Nyomorultak, az új igazgató letiltotta Mephisto helyett műsorra tűzött darab záródalát. Az elbocsátott igazgató (Tasnádi Bence) pedig kiabálva sorolja a „szerveit” (pl. mája a rendőrség, idegrendszere az informatikai hálózat). Eme organikus felfogásról óhatatlanul eszünkbe jut Kárpáti Péter Én, a féreg – Kafka kabaré című előadása, ahol a nézőtér ugyanígy humán díszletként funkcionált – már akkor sem győztük dicsérni az „élő” színház ezen izgalmas változatát (lásd: Mi, férgek, Magyar Narancs, 2023. augusztus 9.).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.