Színház

Mi, a színek

Mefisztóland

Kritika

Már az elején világos, hogy a színeknek jelentőségük lesz. A gárda egyik fele piros és fehér ruhát visel, vannak, akik talpig pirosban játszanak, mint az életre kelt Mefisztó (Szacsvay László) is (jelmez: Nagy Fruzsina). A hatalom kiszolgálói, a megalkuvók púderrózsaszínben virítanak.

Kivétel ez alól az előadás alatt végig forgató filmesek, és a nácikat játszó szereplők SS-uniformisa. A manézsillat már a függöny felgördülése előtt belengi a nézőteret. Legrózsaszínűbb mindenki közül a bábnak kinevezett pirospozsgás színigazgató, akit a Katona igazgatója, Máté Gábor hoz. Az est folyamán szereplőink metamorfózison mennek át, változik ruhájukon a színkód is, a végére mindegyikük visel valamennyi színt a túloldalról (értsd: közelednek az álláspontok), kivéve az ördögöt, akin végig marad a vörös és a színházigazgatót, akin a pasztell.

A színpad is piros és fehér, fényes és forog (díszlet: Devich Botond), körhintához hasonlít. Színház a színházban: a Mefisztóland társulatának előadása van műsoron. A szereplők hozzánk, a közönségükhöz beszélnek, nekünk játszanak. De nem csak mi vagyunk emberi massza, az intézmény is élő organizmusként elevenedik meg, erre többször utalnak is. A piros például a szívet szimbolizálja, Nagy Ervin barátira vett szíven ütögetése is jelzi, hogy ennek az embernek helyén van a szíve. Beszédes az új igazgatót kinevező szervezet neve is: Aorta. Ám a szembeszökő célzást a katarzist hozó utolsó jelenetben találjuk: a játszók kórust alkotva, festményre kívánkozó kompozí­cióba rendeződve eléneklik a Nyomorultak, az új igazgató letiltotta Mephisto helyett műsorra tűzött darab záródalát. Az elbocsátott igazgató (Tasnádi Bence) pedig kiabálva sorolja a „szerveit” (pl. mája a rendőrség, idegrendszere az informatikai hálózat). Eme organikus felfogásról óhatatlanul eszünkbe jut Kárpáti Péter Én, a féreg – Kafka kabaré című előadása, ahol a nézőtér ugyanígy humán díszletként funkcionált – már akkor sem győztük dicsérni az „élő” színház ezen izgalmas változatát (lásd: Mi, férgek, Magyar Narancs, 2023. augusztus 9.).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.