Könyv

Radikális felszabadultság

Erdős Virág: könnyei

Kritika

„Ha költő lennék, beleköpnék a levesedbe” – mondja a lírai én a kötet legelső versének (Viszony) vége felé, aztán gyorsan hozzáteszi: „Nem vagyok költő. / Futár vagyok. / Nyugi.”

A megszólított itt egy ételrendelő, vagy talán Az ételrendelő, a mindenkori másik, aki az olvasó is lehetne, de nem az, mert az ételrendelő nagy valószínűséggel nem olvas, és ha olvasna sem tudná, hogy ételét épp egy költő (vagyis, ahogy a vers állítja: mégsem költő) szállította ki. Nincs a két alak között valódi kapcsolat, párbeszéd sincs, ahogy megfogható viszonyok sincsenek ebben a térben, csak egymást súroló életek: „Holnap az utcán nem fogsz megismerni. / Holnap az utcán nem foglak megismerni.” Nem az irodalomról beszél a szerző, mégis világos, hogy beszél arról is.

Erdős Virág utóbbi köteteinek egyik fő jellemzője a szituáltság: mindig konkrét helyhez és időhöz, illetve mindenekelőtt konkrét emberekhez köthetők. Még ha ezek az emberek sokszor név nélkül vagy felcserélhető nevekkel bukkannak is elő az adott szövegben. Már a 2013-ban megjelent, és bizonyos értelemben a költői áttörést, valamint a szélesebb körű ismertséget is elhozó ezt is el című kötet is azzal tűnt ki, hogy keresetlenül kijelölte a maga tárgyát, idejét és a vonatkoztatási horizontját is. „van egy ország / ahol lakom / semmi ágán / lógó / flakon / van egy város / ahol élek / ahány test épp / annyi / lélek” – állította a van egy ország című vers, amely mottója szerint „egy népszavazás margójára” született. A kötet címadó költeménye pedig külön életet kezdett élni popslágerként, és ellenzéki tüntetések kísérő szavalataként.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.