Könyv

Radikális felszabadultság

Erdős Virág: könnyei

Kritika

„Ha költő lennék, beleköpnék a levesedbe” – mondja a lírai én a kötet legelső versének (Viszony) vége felé, aztán gyorsan hozzáteszi: „Nem vagyok költő. / Futár vagyok. / Nyugi.”

A megszólított itt egy ételrendelő, vagy talán Az ételrendelő, a mindenkori másik, aki az olvasó is lehetne, de nem az, mert az ételrendelő nagy valószínűséggel nem olvas, és ha olvasna sem tudná, hogy ételét épp egy költő (vagyis, ahogy a vers állítja: mégsem költő) szállította ki. Nincs a két alak között valódi kapcsolat, párbeszéd sincs, ahogy megfogható viszonyok sincsenek ebben a térben, csak egymást súroló életek: „Holnap az utcán nem fogsz megismerni. / Holnap az utcán nem foglak megismerni.” Nem az irodalomról beszél a szerző, mégis világos, hogy beszél arról is.

Erdős Virág utóbbi köteteinek egyik fő jellemzője a szituáltság: mindig konkrét helyhez és időhöz, illetve mindenekelőtt konkrét emberekhez köthetők. Még ha ezek az emberek sokszor név nélkül vagy felcserélhető nevekkel bukkannak is elő az adott szövegben. Már a 2013-ban megjelent, és bizonyos értelemben a költői áttörést, valamint a szélesebb körű ismertséget is elhozó ezt is el című kötet is azzal tűnt ki, hogy keresetlenül kijelölte a maga tárgyát, idejét és a vonatkoztatási horizontját is. „van egy ország / ahol lakom / semmi ágán / lógó / flakon / van egy város / ahol élek / ahány test épp / annyi / lélek” – állította a van egy ország című vers, amely mottója szerint „egy népszavazás margójára” született. A kötet címadó költeménye pedig külön életet kezdett élni popslágerként, és ellenzéki tüntetések kísérő szavalataként.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.