A megszólított itt egy ételrendelő, vagy talán Az ételrendelő, a mindenkori másik, aki az olvasó is lehetne, de nem az, mert az ételrendelő nagy valószínűséggel nem olvas, és ha olvasna sem tudná, hogy ételét épp egy költő (vagyis, ahogy a vers állítja: mégsem költő) szállította ki. Nincs a két alak között valódi kapcsolat, párbeszéd sincs, ahogy megfogható viszonyok sincsenek ebben a térben, csak egymást súroló életek: „Holnap az utcán nem fogsz megismerni. / Holnap az utcán nem foglak megismerni.” Nem az irodalomról beszél a szerző, mégis világos, hogy beszél arról is.
Erdős Virág utóbbi köteteinek egyik fő jellemzője a szituáltság: mindig konkrét helyhez és időhöz, illetve mindenekelőtt konkrét emberekhez köthetők. Még ha ezek az emberek sokszor név nélkül vagy felcserélhető nevekkel bukkannak is elő az adott szövegben. Már a 2013-ban megjelent, és bizonyos értelemben a költői áttörést, valamint a szélesebb körű ismertséget is elhozó ezt is el című kötet is azzal tűnt ki, hogy keresetlenül kijelölte a maga tárgyát, idejét és a vonatkoztatási horizontját is. „van egy ország / ahol lakom / semmi ágán / lógó / flakon / van egy város / ahol élek / ahány test épp / annyi / lélek” – állította a van egy ország című vers, amely mottója szerint „egy népszavazás margójára” született. A kötet címadó költeménye pedig külön életet kezdett élni popslágerként, és ellenzéki tüntetések kísérő szavalataként.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
