Könyv

Koponyalabirintus

Mircea Cărtărescu: Szolenoid

Kritika

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Főszereplője és én-elbeszélője egy névtelen fiatal romántanár a 80-as évek Bukarestjének egyik külvárosi iskolájában. Évek óta itt tanít, miután még bölcsészhallgatóként kudarcot vallott önbeteljesítő című költeményével, a Bukással, és végképp letett arról, hogy valaha sikeres íróvá váljon. Ám grafomániás módon folytatja az írást, és naplószerű, teljesen öntörvényű feljegyzései alkotják a Szolenoid anyagát, amelynek igazi különlegessége az elbeszélő hiperérzékenységéből és a valósághoz fűződő rendhagyó viszonyulásából fakad.

Az elbeszélő egész lénye roppant szenzitív és törékeny. Rövid élete során küzdött már kóros soványsággal, tüdőbetegséggel, arcbénulással, néha önálló életre kel a keze, vadállatiasan magányos, mélységesen melankolikus, álmai enigmatikusak, félelem gyötri hol az élettől, hol az élet ürességétől, kétségbe ejti a világ megismerhetetlensége. A tragikus hangoltságú, néhol parodisztikusan paranoid, de a világ szépségére is fogékony elbeszélő eltökélten kutatja a valóságot, amelyet különös összetettségben fog fel. Úgy látja, „a tisztánlátás, az álom, az emlékezés, a hallucináció” egyaránt része a valóságnak. Ebből következik a mű legfőbb hatáseleme és szervezőelve: a valószerű megfigyelések minduntalan keveredése az álommal, emlékezéssel, képzelgéssel, illetve a látomásokkal, szürrealisztikus asszociációkkal, hallucinációval és a delíriummal. Ezek bármikor válthatják egymást, és sokszor nem is lehet eldönteni, melyik tudatműködéssel van dolgunk. Ráadásul nemcsak a felfokozott elmebeli működés igen intenzív és sokféle, hanem a megjelenített tárgyi világ is nagyon extenzív. Megjelenik a vigasztalan Bukarest (amely „nem város, hanem lelkiállapot, mély sóhaj, szánalmas és hasztalan kiáltás”), az elnyűtt iskola a korrupt, megfáradt tanárokkal, a román szocializmus fizikai és lelki szegénysége, egy gyermek-tüdőszanatórium keserves közege. A lélektani realizmussal ábrázolt diszfunkcionális családi életet a szó szerint lebegő szerelem mágiája kíséri, máskor pedig paranormális-természetfölötti dolgok történnek, vagy éppen Boscht és Dalít megszégyenítő rémlátomások bukkannak fel különösebbnél különösebb lényekről és föld alatti térségekről. Megannyi lázas eszmefuttatás olvasható az egzisztenciális választásról, a testről, a végtelenül osztható és végtelenül növelhető világról, az ember elveszettségéről, irodalomról és sok minden egyébről. Mindez burjánzó, dús, a megszállottságig bőbeszédű és elemző nyelven.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.