Könyv

Koponyalabirintus

Mircea Cărtărescu: Szolenoid

Kritika

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Főszereplője és én-elbeszélője egy névtelen fiatal romántanár a 80-as évek Bukarestjének egyik külvárosi iskolájában. Évek óta itt tanít, miután még bölcsészhallgatóként kudarcot vallott önbeteljesítő című költeményével, a Bukással, és végképp letett arról, hogy valaha sikeres íróvá váljon. Ám grafomániás módon folytatja az írást, és naplószerű, teljesen öntörvényű feljegyzései alkotják a Szolenoid anyagát, amelynek igazi különlegessége az elbeszélő hiperérzékenységéből és a valósághoz fűződő rendhagyó viszonyulásából fakad.

Az elbeszélő egész lénye roppant szenzitív és törékeny. Rövid élete során küzdött már kóros soványsággal, tüdőbetegséggel, arcbénulással, néha önálló életre kel a keze, vadállatiasan magányos, mélységesen melankolikus, álmai enigmatikusak, félelem gyötri hol az élettől, hol az élet ürességétől, kétségbe ejti a világ megismerhetetlensége. A tragikus hangoltságú, néhol parodisztikusan paranoid, de a világ szépségére is fogékony elbeszélő eltökélten kutatja a valóságot, amelyet különös összetettségben fog fel. Úgy látja, „a tisztánlátás, az álom, az emlékezés, a hallucináció” egyaránt része a valóságnak. Ebből következik a mű legfőbb hatáseleme és szervezőelve: a valószerű megfigyelések minduntalan keveredése az álommal, emlékezéssel, képzelgéssel, illetve a látomásokkal, szürrealisztikus asszociációkkal, hallucinációval és a delíriummal. Ezek bármikor válthatják egymást, és sokszor nem is lehet eldönteni, melyik tudatműködéssel van dolgunk. Ráadásul nemcsak a felfokozott elmebeli működés igen intenzív és sokféle, hanem a megjelenített tárgyi világ is nagyon extenzív. Megjelenik a vigasztalan Bukarest (amely „nem város, hanem lelkiállapot, mély sóhaj, szánalmas és hasztalan kiáltás”), az elnyűtt iskola a korrupt, megfáradt tanárokkal, a román szocializmus fizikai és lelki szegénysége, egy gyermek-tüdőszanatórium keserves közege. A lélektani realizmussal ábrázolt diszfunkcionális családi életet a szó szerint lebegő szerelem mágiája kíséri, máskor pedig paranormális-természetfölötti dolgok történnek, vagy éppen Boscht és Dalít megszégyenítő rémlátomások bukkannak fel különösebbnél különösebb lényekről és föld alatti térségekről. Megannyi lázas eszmefuttatás olvasható az egzisztenciális választásról, a testről, a végtelenül osztható és végtelenül növelhető világról, az ember elveszettségéről, irodalomról és sok minden egyébről. Mindez burjánzó, dús, a megszállottságig bőbeszédű és elemző nyelven.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.