Könyv

Koponyalabirintus

Mircea Cărtărescu: Szolenoid

Kritika

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Főszereplője és én-elbeszélője egy névtelen fiatal romántanár a 80-as évek Bukarestjének egyik külvárosi iskolájában. Évek óta itt tanít, miután még bölcsészhallgatóként kudarcot vallott önbeteljesítő című költeményével, a Bukással, és végképp letett arról, hogy valaha sikeres íróvá váljon. Ám grafomániás módon folytatja az írást, és naplószerű, teljesen öntörvényű feljegyzései alkotják a Szolenoid anyagát, amelynek igazi különlegessége az elbeszélő hiperérzékenységéből és a valósághoz fűződő rendhagyó viszonyulásából fakad.

Az elbeszélő egész lénye roppant szenzitív és törékeny. Rövid élete során küzdött már kóros soványsággal, tüdőbetegséggel, arcbénulással, néha önálló életre kel a keze, vadállatiasan magányos, mélységesen melankolikus, álmai enigmatikusak, félelem gyötri hol az élettől, hol az élet ürességétől, kétségbe ejti a világ megismerhetetlensége. A tragikus hangoltságú, néhol parodisztikusan paranoid, de a világ szépségére is fogékony elbeszélő eltökélten kutatja a valóságot, amelyet különös összetettségben fog fel. Úgy látja, „a tisztánlátás, az álom, az emlékezés, a hallucináció” egyaránt része a valóságnak. Ebből következik a mű legfőbb hatáseleme és szervezőelve: a valószerű megfigyelések minduntalan keveredése az álommal, emlékezéssel, képzelgéssel, illetve a látomásokkal, szürrealisztikus asszociációkkal, hallucinációval és a delíriummal. Ezek bármikor válthatják egymást, és sokszor nem is lehet eldönteni, melyik tudatműködéssel van dolgunk. Ráadásul nemcsak a felfokozott elmebeli működés igen intenzív és sokféle, hanem a megjelenített tárgyi világ is nagyon extenzív. Megjelenik a vigasztalan Bukarest (amely „nem város, hanem lelkiállapot, mély sóhaj, szánalmas és hasztalan kiáltás”), az elnyűtt iskola a korrupt, megfáradt tanárokkal, a román szocializmus fizikai és lelki szegénysége, egy gyermek-tüdőszanatórium keserves közege. A lélektani realizmussal ábrázolt diszfunkcionális családi életet a szó szerint lebegő szerelem mágiája kíséri, máskor pedig paranormális-természetfölötti dolgok történnek, vagy éppen Boscht és Dalít megszégyenítő rémlátomások bukkannak fel különösebbnél különösebb lényekről és föld alatti térségekről. Megannyi lázas eszmefuttatás olvasható az egzisztenciális választásról, a testről, a végtelenül osztható és végtelenül növelhető világról, az ember elveszettségéről, irodalomról és sok minden egyébről. Mindez burjánzó, dús, a megszállottságig bőbeszédű és elemző nyelven.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.