Könyv

Koponyalabirintus

Mircea Cărtărescu: Szolenoid

Kritika

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Főszereplője és én-elbeszélője egy névtelen fiatal romántanár a 80-as évek Bukarestjének egyik külvárosi iskolájában. Évek óta itt tanít, miután még bölcsészhallgatóként kudarcot vallott önbeteljesítő című költeményével, a Bukással, és végképp letett arról, hogy valaha sikeres íróvá váljon. Ám grafomániás módon folytatja az írást, és naplószerű, teljesen öntörvényű feljegyzései alkotják a Szolenoid anyagát, amelynek igazi különlegessége az elbeszélő hiperérzékenységéből és a valósághoz fűződő rendhagyó viszonyulásából fakad.

Az elbeszélő egész lénye roppant szenzitív és törékeny. Rövid élete során küzdött már kóros soványsággal, tüdőbetegséggel, arcbénulással, néha önálló életre kel a keze, vadállatiasan magányos, mélységesen melankolikus, álmai enigmatikusak, félelem gyötri hol az élettől, hol az élet ürességétől, kétségbe ejti a világ megismerhetetlensége. A tragikus hangoltságú, néhol parodisztikusan paranoid, de a világ szépségére is fogékony elbeszélő eltökélten kutatja a valóságot, amelyet különös összetettségben fog fel. Úgy látja, „a tisztánlátás, az álom, az emlékezés, a hallucináció” egyaránt része a valóságnak. Ebből következik a mű legfőbb hatáseleme és szervezőelve: a valószerű megfigyelések minduntalan keveredése az álommal, emlékezéssel, képzelgéssel, illetve a látomásokkal, szürrealisztikus asszociációkkal, hallucinációval és a delíriummal. Ezek bármikor válthatják egymást, és sokszor nem is lehet eldönteni, melyik tudatműködéssel van dolgunk. Ráadásul nemcsak a felfokozott elmebeli működés igen intenzív és sokféle, hanem a megjelenített tárgyi világ is nagyon extenzív. Megjelenik a vigasztalan Bukarest (amely „nem város, hanem lelkiállapot, mély sóhaj, szánalmas és hasztalan kiáltás”), az elnyűtt iskola a korrupt, megfáradt tanárokkal, a román szocializmus fizikai és lelki szegénysége, egy gyermek-tüdőszanatórium keserves közege. A lélektani realizmussal ábrázolt diszfunkcionális családi életet a szó szerint lebegő szerelem mágiája kíséri, máskor pedig paranormális-természetfölötti dolgok történnek, vagy éppen Boscht és Dalít megszégyenítő rémlátomások bukkannak fel különösebbnél különösebb lényekről és föld alatti térségekről. Megannyi lázas eszmefuttatás olvasható az egzisztenciális választásról, a testről, a végtelenül osztható és végtelenül növelhető világról, az ember elveszettségéről, irodalomról és sok minden egyébről. Mindez burjánzó, dús, a megszállottságig bőbeszédű és elemző nyelven.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.