Kiállítás

Levél a palackhoz

Drozdik Orshi: A fénykép és a szerelmes vers 1975–1995

  • Erdei Krisztina
  • 2022. szeptember 7.

Kritika

A grafikusként végzett festő, szobrász, performance-művész életművéből ezúttal analóg fotókat láthatunk. Drozdik már jó ideje tudatosan építi karrierjét, és jelöli ki azokat az elméleti referenciapontokat, amelyek mentén munkássága értelmezhetővé válik.

E nagylélegzetű, húsz év alkotásait összefogó kiállítás mellett jelenleg (szeptember 25-ig) még az osztrák Sammlung Verbundnak a franciaországi Arles-ban A Feminist Avant-garde címmel megrendezett csoportos tárlatán találkozhatunk műveivel. Ott egy ketrecből szabadul ki a művész, modellezve a nők lehetőségeinek még mindig rendkívül szűk kereteit, amelyeket tettekkel lehet csak átalakítani. Drozdik 1976-ban készült munkáiban az üres ketrec drámájával szembesülünk a szabadulást követő képen, az immár foglya nélkül tátong absztrakt formáival. A nő helyzetének leírására a ketrec analógiája nem volt példa nélküli akkoriban, Lydia Shouten holland performer például 1978-ban szintén ketrecbe zárta magát, és meztelenül, vadállatként keringett a szűk helyen. Drozik épp ezeket a közös hangokat tárja fel ebben a művében is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.