Könyv

Egy emlékmű emlékei

Elhallgatva: A háborús erőszaktétel története és megjelenítése

Kritika

Budapest Főváros Önkormányzata 2020 tavaszán indította el a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projektjét, amely 2023 tavaszán egy emlékmű átadásával zárul majd az I. kerületben.

Az emlékműpályázat kiírását és elbírálását előkészítő folyamat részét alkotta a Budapest Főváros Levéltárában elhangzott tizenkét előadás is, amelyeknek szerkesztett változatát öt, az emlékezetpolitika szakértőivel készült interjú kíséretében e kötetben adták ki.

A fekete borítón Sanja Iveković horvát fotós és installációs művész A Nők Háza című projektjének részlete kap helyet. Az erőszakáldozat arcának maszklenyomata csak minimálisan kivehető, jelképezve azt a hallgatást és láthatatlanságot, amely eddig az áldozatok osztályrésze volt. A kötet legfőbb erénye, hogy leszámol a háborús nemi erőszakkal kapcsolatos közhelyekkel, és komplex tudást ad át.

Ahogyan B. Nagy Anikó művészettörténész több példán keresztül is rámutat: a nemi erőszak kezdettől a kultúránkba ágyazott, és az ókorból örökölt kliséi, toposzai a mai napig táplálják az elkövetőmentegető és áldozathibáztató attitűdöket, még akár az ezekről készült műalkotásokkal foglalkozó tudósok körében is. A hagyományos ábrázolásokban, a Bibliában vagy az antikvitás irodalmában is a nemi erőszak nem az áldozat, hanem annak családja ellen elkövetett sérelem, mintegy tulajdonkárosítás. A nők hangja a klasszikus nemierőszak-történetekben egyáltalán nem hallatszik, a bibliai Dina – B. Nagy szavaival élve – „elkallódik a saját történetéből”, mert a vele történtek csak ürügyet szolgáltatnak a férfiak viszálykodásához. Mint Svégel Fannitól megtudjuk, még az első világháború alatti kárbejelentő íveken is együtt szerepelt az állatlopás és a feleségek megerőszakolása. B. Nagy jelzi, hogy a nemi erőszak kliséi ma is hatnak. 1991-ben például „humoros zsánerképnek” minősített egy kiállítási katalógus szerzője egy olyan festményt, amely egy fekete nővel szembeni erőszakoskodást jelenít meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.