A produkcióban a 2022-ben végzett színművész-bábszínész osztály tagjai játszanak. A két rendező, Kovács Domokos és Szenteczki Zita maguk is bábszínészként, illetve bábrendezőként végeztek. Talán a bábos szemlélet hozza be az előadásba azt a frissességet, amely prefabrikált eszközök helyett elrugaszkodottabb, bátrabb és olykor persze vitatható megoldásokkal dolgozik.
Az egyik ilyen merész húzás az, hogy a monologizáló alapanyagot kórusművé adaptálták az alkotók (dramaturg: Bíró Bence). Édouard Louis a magyarul eddig meg nem jelent, önéletrajzi regényében (Qui a tué mon père) lényegében az apjának állít emléket. Annak a bántalmazó apának, aki megnyomorította a melegségére korán ráébredő Louis gyermekkorát, és aki a lecsúszó munkásosztály tagjaként maga is megnyomorodott a generációkon át öröklött szegénységtől, alkoholizmustól, majd aki élete második felében a megértés szándékával fordul a fia felé. A szerző maga is belátja, hogy első generációs értelmiségiként az apja helyett kénytelen beszélni. Van valami empatikus és felemelő abban a gesztusban, hogy az előadás viszont egy egész közösségnek adja át a szót.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
