Könyv

Papírforma

Janice Hallett: A színjáték

Kritika

A levélregény szinte elfeledett, ám korábban annál népszerűbb műfajához nyúlt az elsőkönyves Janice Hallett, regénye egy színtársulat tagjai közötti rövidebb-hosszabb e-mailek garmadájából épül fel. Nem példa nélküli a szórakoztató műfajban vagy a kortárs irodalomban, hiszen Bram Stoker Drakulája vagy Stephen King Carrie című thrillere is hasonló formát követ, Hallett azonban önmagát és az olvasót is nehéz kihívás elé állítja, amikor tucatnyi szereplőjét levélíróvá teszi.

A Fairway egy kis színtársulat London-külsőn, amely leginkább az alapító-fenntartó Hayward család bűvkörében éli mindennapjait. Éppen Arthur Miller Édes fiam című drámájának bemutatójára készülnek, amikor Martin Hayward bejelenti, hogy kétéves unokájánál ritka agydaganatot diagnosztizáltak. Gyógyulásához tetemes összegre lenne szükség, és a társulat hozzá is kezd az adománygyűjtéshez, ám hamarosan felmerül a gyanú, hogy vezetőjük másra fordítja a pénzt, a család orvosa pedig a privát bankszámlájára várja az utalásokat. Ekkor bukkannak fel a társulat új tagjai, Samantha és Kel Greenwood, akiknek volt már dolguk a doktorral, és egyelőre nem vetik alá magukat a Haywardokat övező személyi kultusznak. Hogy még egy réteget borítson a bűnügyi regény hagymájára, a szerző két ügyvédbojtár chatüzeneteit is a levelek közé foglalja, akik egy fellebbezésen dolgoznak a gyilkossági üggyel kapcsolatban – hiszen gyilkosság is történik, igaz, a műfajhoz képest igen megkésve, a regény háromnegyedénél. Nem kevesebb, mint tizenöt gyanúsítottal számolhatunk, akiknek szövevényes kapcsolatrendszere lassan bomlik ki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.