Könyv

Papírforma

Janice Hallett: A színjáték

Kritika

A levélregény szinte elfeledett, ám korábban annál népszerűbb műfajához nyúlt az elsőkönyves Janice Hallett, regénye egy színtársulat tagjai közötti rövidebb-hosszabb e-mailek garmadájából épül fel. Nem példa nélküli a szórakoztató műfajban vagy a kortárs irodalomban, hiszen Bram Stoker Drakulája vagy Stephen King Carrie című thrillere is hasonló formát követ, Hallett azonban önmagát és az olvasót is nehéz kihívás elé állítja, amikor tucatnyi szereplőjét levélíróvá teszi.

A Fairway egy kis színtársulat London-külsőn, amely leginkább az alapító-fenntartó Hayward család bűvkörében éli mindennapjait. Éppen Arthur Miller Édes fiam című drámájának bemutatójára készülnek, amikor Martin Hayward bejelenti, hogy kétéves unokájánál ritka agydaganatot diagnosztizáltak. Gyógyulásához tetemes összegre lenne szükség, és a társulat hozzá is kezd az adománygyűjtéshez, ám hamarosan felmerül a gyanú, hogy vezetőjük másra fordítja a pénzt, a család orvosa pedig a privát bankszámlájára várja az utalásokat. Ekkor bukkannak fel a társulat új tagjai, Samantha és Kel Greenwood, akiknek volt már dolguk a doktorral, és egyelőre nem vetik alá magukat a Haywardokat övező személyi kultusznak. Hogy még egy réteget borítson a bűnügyi regény hagymájára, a szerző két ügyvédbojtár chatüzeneteit is a levelek közé foglalja, akik egy fellebbezésen dolgoznak a gyilkossági üggyel kapcsolatban – hiszen gyilkosság is történik, igaz, a műfajhoz képest igen megkésve, a regény háromnegyedénél. Nem kevesebb, mint tizenöt gyanúsítottal számolhatunk, akiknek szövevényes kapcsolatrendszere lassan bomlik ki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.