Kiállítás

Míg el nem tűnik

EXPERIMENT. Kísérleti fotográfia a kortárs magyar fotóművészetben

  • Erdei Krisztina
  • 2022. május 25.

Kritika

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

Hasonló útkeresésekkel találkozunk a hetvenes években is, a neoavantgárd generáció alkotóinak munkáiban. Maurer Dóra és társai a fényképezés leíró jellegű formái helyett elvonatkoztattak az ábrázolt dolgok és tárgyak eredeti jelentésétől, átrajzolták az eredeti reprezentációs sémákat. A fényképpel mint médiummal kezdtek foglalkozni, hogy megkérdőjelezzék a társadalom hivatalos csatornáin kínált megjelenítési módokat. A Kiscelli Múzeum, a Budapest FotóFesztivál és a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ szakmai együttműködésében megvalósult kiállítás napjaink kísérleti fotográfiai törekvéseinek relevanciáját, kérdéseit vizsgálja. A technológia és a társadalmi környezet folyamatos változásának köszönhetően nincs okunk feltételezni, hogy e kísérletezésnek ne lennének olyan aktuális kulturális vonatkozásai, amelyek megkönnyítik az egyébként meglehetősen elvont munkák értelmezését.

A fotográfiai folyamat hibáira épülő esztétika, a  multiexpozíció, a különös felületek használata, a konstrukció-dekonstrukció, vagy a digitális-analóg közötti kapcsolaton alapuló vizuális játékok ezen a kiállításon is a fotó ábrázoló funkcióját vizsgálják; láthatunk munkákat az egyén és a közösség viszonyáról, az emberi tudás és a test határairól, de legtöbb esetben az ökológiai problémákról. A jelen kulturális sajátosságai szinte tapinthatók a térben, annak ellenére, hogy még mindig nem lehet megfogni egyetlen munkát se.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.