Fellépéseiket önmagában nem is a zenei teljesítmény teszi egyedülállóvá, hanem az, ahogy minden rezdülésükkel érzékeltetik, hogy náluk jobban kevés zenekar tiszteli a közönségét. A mai napig egyedi posztert és pólót terveztetnek koncertjeikre erre felkért művészekkel, de a bulik hossza is a közönség kiszolgálásának vágyáról és öröméről árulkodik. A budapesti 2 óra 15 perces játékidő és a különösen hosszúnak ható ráadás a Pearl Jamnél alapvetés, én először 2018-ben láttam őket Krakkóban, ott legalább két és fél órát lenyomtak.
Koncertjeik másik különlegessége a megdöbbentően széles dalrepertoár. A kultikus bemutatkozó albumról, az 1991-es Tenről talán zendüléstől tartva nagyjából mindig játsszák az Even Flow-t, az Alive-ot és a Porch-ot, és az épp aktuális legfrissebb lemezről is van néhány stabil szám, de ezt leszámítva teljesen megjósolhatatlan a setlist. Az Arénában is bőséggel kerültek elő mostanában ritkábban játszott darabok, úgymint a ½ Full, az I’m Open, az I Am Mine vagy a Brain of J.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
