Tévésorozat

Neonmennyország

Egy Malice nevű város

Kritika

A Guy Ritchie-féle gengszterek már jó ideje kikiáltották függetlenségüket az alkotójuktól, s manapság már magának Ritchie-nek is csak ritkán sikerül belépnie területükre, és eredeti módon vászonra adaptálnia kalandjukat.

A gyors beszédű, mocskos szájú, egyedi öltözetű – környezetük és saját bevallásuk szerint is piszkosan stílusos – bűnözőkkel most az a Nick Love tett próbát, akit eddig is a legnagyobb brit popkulturális közhelyek foglalkoztattak: készített már filmet a londoni rendőrség elit egységéről (Sweeney – A törvény ereje), a legendásan bulimániás angol fiatalokról (Goodbye Charlie Bright) és a hasonlóan közismert futballhuligánokról (Futball faktor).

Jelen sorozata úgy indul, mint minden valamirevaló Guy Ritchie-koppintás, ráadásul maga Jason Flemyng (A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső; Blöff) is megjelenik: ő alakítja Albert Lordot, a Lord család senkit és semmit nem tisztelő fejét. A Lordok a 80-as évek cockney gengszterei, akiknek neve egykor London valamennyi utcáján rettegést váltott ki. Ezek az idők azonban elmúltak, ma már inkább csak a nosztalgia tartja fejüket a víz fölött. A család fekete báránya, Gene hazalátogat és viszi magával friss kedvesét, Cindyt is, aki elsőre nem nyeri el a rokonok tetszését – az ellenszenv pedig kölcsönös. Egy rivális banda épp ekkor érzi úgy, hogy eljött az idő a hatalomátvételre: az összecsapás véres leszámolás helyett azonban inkább a Pál utcaiak és a vörös ingesek csatáját idézi. Ahhoz hasonló drámai fordulattal is végződik: Cindy a barátja segítségére sietve megöli az egyik kiérkező rendőrt. Nincs mese, a fiataloknak menekülniük kell, el is húzzák a csíkot a spanyol Costa del Solra, ahol Gene nagybácsija vár rájuk. Róla kiderül, hogy egyáltalán nem az a nagystílű gengszter, akinek hirdeti magát: egy kölcsönházban éli fény­űzőnek hazudott életét, miközben egy bárban énekel. Van viszont egy szép nagy kiaknázatlan földdarabja és egy ambiciózus terve, amellyel a spanyol Riviéra legnagyobb játékosai közé emelkedne: hatalmas szállodakomplexumot szeretne építtetni. Cindy és Gene a kezdeti ellenérzéseik ellenére betársulnak, s már csak a helyi bűnözőket, korrupt politikusokat, a földjükre települő cigányokat, a marokkói drogkartell tagjait és a holland csempészeket kell legyőzniük vagy épp maguk mellé állítaniuk, miközben a múltjuk is feszt utánuk nyúlkál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.