Könyv

Nincs orruk

Melania G. Mazzucco: Az építésznő

Kritika

Egy regény úgy is lehet kiszámíthatatlan, ha minden szereplője valóságos személy. Az építésznő egyik, 17. századi történetszálában szakadatlanul festenek, írnak, építenek szent meg­győződéssel. A másik, 19. századi szálnak a köztársaság szabadságháborúja, az öldöklés a fő eseménye. 

A helyszín és a díszlet jórészt ugyanaz. Látjuk az épülést és a pusztulást, a stukkóval díszített, nagy műgonddal felhúzott falak kétszáz évvel később szimpla fedezékként szolgálnak. Az alkotás ugyanúgy gyötrelemmel jár, mint a rombolás. Nyilvánvaló, hogy még Rómában sincs szükség annyi új képre, szoborra, palotára, vásári komédiára, amennyi megszületik, de azért a munka nem áll meg, jöhet járvány, árvíz. A kifinomult szépérzék nemigen teszi jobbá a tehetős embere­ket, és a legtöbb művész karrierista vagy irigy kutya. Az örök városban Galileit elvi alapon szekálják, miközben van olyan pápa is, akit érdekel a bolygók állása. A nagyúr kocsija az esőben a szűk utcán szembemegy a temetési menettel, fellöki a koporsóvivőket, kiesik a halott, de a hintó a tekintélyelv miatt nem hátrálhat. A nagy ember fullajtárja később segítséget ajánl, hazafuvarozza a temetésről a nőket, és a figyelmességet illik elfogadni. Bigott férfivilág. Nő nemigen lehet építész, ha nem templomot tervez, jobb, ha más neve alatt dolgozik. Egyedül nem mehet el megnézni egy-egy új épület avatását sem, mert férfi kísérő nélkül nem mozdulhat ki. Közben megdöbbentő tüneményként, belibeg Rómába Krisztina svéd királynő, aki katolizált, a szabadságot keresi, és nem érti, hogy a legtöbb, a társaságába került nővel miért nem lehet értelmesen elbeszélgetni. Mintha nem látná, hogy az egyetlen szabadság, ami a nőknek megadatik – legalábbis az arisztokratáknak, és francia földön – a szabadosság. Róma rettenetes bolygó, amelyet nem lehet elhagyni, csak megismerni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.