KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Ölni vagy szeretni

Aaron Blumm: Ki ölte meg a Török Zolit?

  • Radics Viktória
  • 2023. április 26.

Kritika

A címben feltett kérdésre ki-ki másként fog válaszolni. Aaron Blummnak (akinek a polgári neve nem titok – Virág Gábor –, és a Vajdaságban él) sikerült egy teljesen egyedi könyvet előállítania, amelynek mindegyik – kereken 500 – példánya unikális.

Még a műfaj megállapítása is csupán szubjektív lehet. Regény? Nem. Kisprózák? Ahhoz túlontúl összebogozódók a fragmentumok. Prózaversek? Dehogy, bár vannak benne lírai és szókimondón prózai részletek is. Könyv mint műalkotás, fecnikből összeragasztgatva, képekkel díszítve, ahogy lánykoromban a naplómat írtam, másoltam, ragasztottam, firkáltam. Az elbeszélő, jobban mondva a fel-le jegyző „én” nő is, meg férfi is. Hermafrodita, egy senki, egy eltűnt ember vagy némber, aki vagy gyilkos, vagy áldozat, vagy is-is. A címszereplő Török Zoli vagy a szerelme, vagy az ellensége neki, de lehet az áldozata vagy a hóhéra is. Netán a képzelete szülötte. Ő a legfőbb Másik a prózában szereplő sok Másik között, akik közt van „te” is, „ő” is, Brenner Jánosra, vagyis Csáth Gézára hajazó B. J. (ebből többfajta), Doktor úr, és vannak még sokan mások.

Aki beszél, firkál, az is sokalakú „én” – lehetek akár én is, az olvasó mint alkotótárs. Pedig ez nem „beleélős elbeszélés”, első pillantásra szövegirodalomnak tűnik, ami, ugye, arról szól, hogy az író ír, legalábbis írni próbál. Nincsenek rá jelzők. De elárulom, hogy első olvasásra azt mondtam magamban: „ez gyönyörű!”

Könnyen cáfolható olvasatomban ez a könyv a legrejtettebb indulatokról szól, amelyekről csak az álmok és a versek árulkodnak, és a Biblia beszél róluk sokat. Vagy egy indulatról, mely a Másik (az Isten) felé lök, taszít és vonz bennünket, és amikor ez az indulat valamilyen oknál fogva kicsorbul, akkor gyilkos, öngyilkos, pusztító szenvedély(betegség) lesz belőle. Avagy, más szóval, egyszerűen eltüntetjük, ignoráljuk vagy gyalázzuk a Másikat (az Istent, a „volt szeretőt”), ami tulajdonképpen szintén ölés (ölelés helyett). Ez a roppant önismerettel megírt könyv tehát a szeretetről és annak képtelenségéről meg a bosszúszomjról szól; arról, hogy milyen nehezen viseljük el magunkat és egymást. Hogy a szeretetvágyba bele lehet halni (gondoljunk József Attilára!), és a lelkünk mélyén ölni tudnánk miatta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.