KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Ölni vagy szeretni

Aaron Blumm: Ki ölte meg a Török Zolit?

  • Radics Viktória
  • 2023. április 26.

Kritika

A címben feltett kérdésre ki-ki másként fog válaszolni. Aaron Blummnak (akinek a polgári neve nem titok – Virág Gábor –, és a Vajdaságban él) sikerült egy teljesen egyedi könyvet előállítania, amelynek mindegyik – kereken 500 – példánya unikális.

Még a műfaj megállapítása is csupán szubjektív lehet. Regény? Nem. Kisprózák? Ahhoz túlontúl összebogozódók a fragmentumok. Prózaversek? Dehogy, bár vannak benne lírai és szókimondón prózai részletek is. Könyv mint műalkotás, fecnikből összeragasztgatva, képekkel díszítve, ahogy lánykoromban a naplómat írtam, másoltam, ragasztottam, firkáltam. Az elbeszélő, jobban mondva a fel-le jegyző „én” nő is, meg férfi is. Hermafrodita, egy senki, egy eltűnt ember vagy némber, aki vagy gyilkos, vagy áldozat, vagy is-is. A címszereplő Török Zoli vagy a szerelme, vagy az ellensége neki, de lehet az áldozata vagy a hóhéra is. Netán a képzelete szülötte. Ő a legfőbb Másik a prózában szereplő sok Másik között, akik közt van „te” is, „ő” is, Brenner Jánosra, vagyis Csáth Gézára hajazó B. J. (ebből többfajta), Doktor úr, és vannak még sokan mások.

Aki beszél, firkál, az is sokalakú „én” – lehetek akár én is, az olvasó mint alkotótárs. Pedig ez nem „beleélős elbeszélés”, első pillantásra szövegirodalomnak tűnik, ami, ugye, arról szól, hogy az író ír, legalábbis írni próbál. Nincsenek rá jelzők. De elárulom, hogy első olvasásra azt mondtam magamban: „ez gyönyörű!”

Könnyen cáfolható olvasatomban ez a könyv a legrejtettebb indulatokról szól, amelyekről csak az álmok és a versek árulkodnak, és a Biblia beszél róluk sokat. Vagy egy indulatról, mely a Másik (az Isten) felé lök, taszít és vonz bennünket, és amikor ez az indulat valamilyen oknál fogva kicsorbul, akkor gyilkos, öngyilkos, pusztító szenvedély(betegség) lesz belőle. Avagy, más szóval, egyszerűen eltüntetjük, ignoráljuk vagy gyalázzuk a Másikat (az Istent, a „volt szeretőt”), ami tulajdonképpen szintén ölés (ölelés helyett). Ez a roppant önismerettel megírt könyv tehát a szeretetről és annak képtelenségéről meg a bosszúszomjról szól; arról, hogy milyen nehezen viseljük el magunkat és egymást. Hogy a szeretetvágyba bele lehet halni (gondoljunk József Attilára!), és a lelkünk mélyén ölni tudnánk miatta.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.