KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Ölni vagy szeretni

Aaron Blumm: Ki ölte meg a Török Zolit?

  • Radics Viktória
  • 2023. április 26.

Kritika

A címben feltett kérdésre ki-ki másként fog válaszolni. Aaron Blummnak (akinek a polgári neve nem titok – Virág Gábor –, és a Vajdaságban él) sikerült egy teljesen egyedi könyvet előállítania, amelynek mindegyik – kereken 500 – példánya unikális.

Még a műfaj megállapítása is csupán szubjektív lehet. Regény? Nem. Kisprózák? Ahhoz túlontúl összebogozódók a fragmentumok. Prózaversek? Dehogy, bár vannak benne lírai és szókimondón prózai részletek is. Könyv mint műalkotás, fecnikből összeragasztgatva, képekkel díszítve, ahogy lánykoromban a naplómat írtam, másoltam, ragasztottam, firkáltam. Az elbeszélő, jobban mondva a fel-le jegyző „én” nő is, meg férfi is. Hermafrodita, egy senki, egy eltűnt ember vagy némber, aki vagy gyilkos, vagy áldozat, vagy is-is. A címszereplő Török Zoli vagy a szerelme, vagy az ellensége neki, de lehet az áldozata vagy a hóhéra is. Netán a képzelete szülötte. Ő a legfőbb Másik a prózában szereplő sok Másik között, akik közt van „te” is, „ő” is, Brenner Jánosra, vagyis Csáth Gézára hajazó B. J. (ebből többfajta), Doktor úr, és vannak még sokan mások.

Aki beszél, firkál, az is sokalakú „én” – lehetek akár én is, az olvasó mint alkotótárs. Pedig ez nem „beleélős elbeszélés”, első pillantásra szövegirodalomnak tűnik, ami, ugye, arról szól, hogy az író ír, legalábbis írni próbál. Nincsenek rá jelzők. De elárulom, hogy első olvasásra azt mondtam magamban: „ez gyönyörű!”

Könnyen cáfolható olvasatomban ez a könyv a legrejtettebb indulatokról szól, amelyekről csak az álmok és a versek árulkodnak, és a Biblia beszél róluk sokat. Vagy egy indulatról, mely a Másik (az Isten) felé lök, taszít és vonz bennünket, és amikor ez az indulat valamilyen oknál fogva kicsorbul, akkor gyilkos, öngyilkos, pusztító szenvedély(betegség) lesz belőle. Avagy, más szóval, egyszerűen eltüntetjük, ignoráljuk vagy gyalázzuk a Másikat (az Istent, a „volt szeretőt”), ami tulajdonképpen szintén ölés (ölelés helyett). Ez a roppant önismerettel megírt könyv tehát a szeretetről és annak képtelenségéről meg a bosszúszomjról szól; arról, hogy milyen nehezen viseljük el magunkat és egymást. Hogy a szeretetvágyba bele lehet halni (gondoljunk József Attilára!), és a lelkünk mélyén ölni tudnánk miatta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.