Tévésorozat

GeneFizz

Florida Man

Kritika

Ki mondta, hogy véget értek a 70-es, 80-as évek?

Ha nem épp új sorozatok készülnek az ikonikus érára alapozva, akkor az akkortájt készültek spin-offjai, remake-jei árasztják el a képernyőt. Hiába, a legaktívabb fogyasztói korba lépők igénye szent, és mivel a nosztalgia az elme G pontja, így az ő gyerekkoruk (most épp ezen korszak) újraélesztése hozza jól a profitot. De vannak tartalmak, amelyek nem élnek túl direkt módon a lehetőséggel, inkább csak az akkoriban csúcsra fejlesztett formulát próbálják felhasználni a sikerhez. Ez persze lehet örvendetes azok számára, akik szerint ma már nem csinálnak jó filmeket, tévésorozatokat, míg mások feje felől már lassan elfogy a plafon, ahová a szemüket forgathatnák az állandóan visszatérő mintázatok miatt.

Létezik egy úgynevezett Florida Man birthday challenge, amelyben az év minden napjához helyi férfiak által elkövetett abszurditásokról szóló híreket csatoltak, így mindenki megnézheti, hogy az ő szülinapján vajon hamis géppisztollyal támadtak-e egy McDonald’s dolgozóira a kifogyott fagyi miatt, vagy inkább egy autónyi lopott levéllel hajtottak bele egy alpakkákat szállító utánfutóba. Egy ilyen környezetben nagyon amatőrnek kell lenni ahhoz, hogy kitűnjön valaki a tömegből, így Florida, a maga mindent elnyelni képes mocsaraival valódi bűnözőparadicsom. És kiváló táptalaj Mike Valentine-nak is, a volt rendőrnek, aki a szerencsejáték-függő múltjában felhalmozott adósságból szeretne menekülni, ezért elvállalja, hogy megkeresi a maffiavezér messzire szökött barátnőjét, Dellyt. A függő azonban sosem tud megálljt parancsolni, így – ha már ott van – megpróbálja megcsinálni a szerencséjét, amiben a még nála is simlisebb apja is segítségére van.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.