Tévésorozat

GeneFizz

Florida Man

Kritika

Ki mondta, hogy véget értek a 70-es, 80-as évek?

Ha nem épp új sorozatok készülnek az ikonikus érára alapozva, akkor az akkortájt készültek spin-offjai, remake-jei árasztják el a képernyőt. Hiába, a legaktívabb fogyasztói korba lépők igénye szent, és mivel a nosztalgia az elme G pontja, így az ő gyerekkoruk (most épp ezen korszak) újraélesztése hozza jól a profitot. De vannak tartalmak, amelyek nem élnek túl direkt módon a lehetőséggel, inkább csak az akkoriban csúcsra fejlesztett formulát próbálják felhasználni a sikerhez. Ez persze lehet örvendetes azok számára, akik szerint ma már nem csinálnak jó filmeket, tévésorozatokat, míg mások feje felől már lassan elfogy a plafon, ahová a szemüket forgathatnák az állandóan visszatérő mintázatok miatt.

Létezik egy úgynevezett Florida Man birthday challenge, amelyben az év minden napjához helyi férfiak által elkövetett abszurditásokról szóló híreket csatoltak, így mindenki megnézheti, hogy az ő szülinapján vajon hamis géppisztollyal támadtak-e egy McDonald’s dolgozóira a kifogyott fagyi miatt, vagy inkább egy autónyi lopott levéllel hajtottak bele egy alpakkákat szállító utánfutóba. Egy ilyen környezetben nagyon amatőrnek kell lenni ahhoz, hogy kitűnjön valaki a tömegből, így Florida, a maga mindent elnyelni képes mocsaraival valódi bűnözőparadicsom. És kiváló táptalaj Mike Valentine-nak is, a volt rendőrnek, aki a szerencsejáték-függő múltjában felhalmozott adósságból szeretne menekülni, ezért elvállalja, hogy megkeresi a maffiavezér messzire szökött barátnőjét, Dellyt. A függő azonban sosem tud megálljt parancsolni, így – ha már ott van – megpróbálja megcsinálni a szerencséjét, amiben a még nála is simlisebb apja is segítségére van.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.