Tévésorozat

GeneFizz

Florida Man

Kritika

Ki mondta, hogy véget értek a 70-es, 80-as évek?

Ha nem épp új sorozatok készülnek az ikonikus érára alapozva, akkor az akkortájt készültek spin-offjai, remake-jei árasztják el a képernyőt. Hiába, a legaktívabb fogyasztói korba lépők igénye szent, és mivel a nosztalgia az elme G pontja, így az ő gyerekkoruk (most épp ezen korszak) újraélesztése hozza jól a profitot. De vannak tartalmak, amelyek nem élnek túl direkt módon a lehetőséggel, inkább csak az akkoriban csúcsra fejlesztett formulát próbálják felhasználni a sikerhez. Ez persze lehet örvendetes azok számára, akik szerint ma már nem csinálnak jó filmeket, tévésorozatokat, míg mások feje felől már lassan elfogy a plafon, ahová a szemüket forgathatnák az állandóan visszatérő mintázatok miatt.

Létezik egy úgynevezett Florida Man birthday challenge, amelyben az év minden napjához helyi férfiak által elkövetett abszurditásokról szóló híreket csatoltak, így mindenki megnézheti, hogy az ő szülinapján vajon hamis géppisztollyal támadtak-e egy McDonald’s dolgozóira a kifogyott fagyi miatt, vagy inkább egy autónyi lopott levéllel hajtottak bele egy alpakkákat szállító utánfutóba. Egy ilyen környezetben nagyon amatőrnek kell lenni ahhoz, hogy kitűnjön valaki a tömegből, így Florida, a maga mindent elnyelni képes mocsaraival valódi bűnözőparadicsom. És kiváló táptalaj Mike Valentine-nak is, a volt rendőrnek, aki a szerencsejáték-függő múltjában felhalmozott adósságból szeretne menekülni, ezért elvállalja, hogy megkeresi a maffiavezér messzire szökött barátnőjét, Dellyt. A függő azonban sosem tud megálljt parancsolni, így – ha már ott van – megpróbálja megcsinálni a szerencséjét, amiben a még nála is simlisebb apja is segítségére van.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.