KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Mindenen túl

Leonora Carrington: A hallókürt

Kritika

Alig tudunk felsorolni olyan ismert regényeket, amelyeknek idős nő a főszereplője.

Úgy tűnik, a nők történetei mintha eleve kevésbé lennének érdekesek: a University of South Californián a közelmúltban végzett kutatás szerint a férfi irodalmi alakok száma mintegy négyszerese a női szereplőknek. Az előrehaladott kor pedig tovább ront a reprezentáción: a láthatatlanság mint az idős nők felé támasztott társadalmi elvárás az irodalomban is tükröződik. Ez a mű azonban rögtön egy kilencvenkét éves nőt tesz meg főhősnek.

Leonora Carringtonnak az egész életútja és a művészete is szembeszegült a nemi szerepekre és az egyes életszakaszokra vonatkozó társadalmi elvárásokkal. Diákként több egyházi iskolából kirúgták rebellis természete miatt, majd a konformista életmódtól végképp elfordulva apja ellenkezése dacára festészeti tanulmányokba kezdett. Max Ernst partnereként is túlnőtte a múzsa, illetve a művészfeleség hálátlan szerepét, és a saját jogán, a saját művészi teljesítményével vívott ki magának elismerést. Mexikóban letelepedve a helyi nőmozgalom egyik ismert alakja lett, és 94 éves koráig fáradhatatlanul dolgozott.

Marian Leatherby, a regény narrátor-főszereplője az öregedést nem bánja, sőt egyenesen ünnepli. A humort sem nélkülöző, élénk, tettre kész jelleme azonnal megmutatkozik: esze ágában sincs meghalni, ahogy undok családja elvárná, épp ellenkezőleg: terveket vázol a jövőre. Szőni tanulna, Lappföldre vágyik, de előtte meglátogatná Londonban az édesanyját (!), aki száztíz évesen is élénken érdeklődik a sportok iránt.

A fiának és a menyének viszont teher, az unokája egyenesen szégyelli a fogatlan, szakállas, hajlott hátú, süket nagymamát. Szeretetnek nyoma sincs, lesajnálják szenilitása miatt, de Marian nem hajlandó a környezete szemével látni önmagát, szerinte az öregedés, annak minden testi valójával együtt, nem nyomorúság, hanem győzelem: „minden porcikámmal ragaszkodom ehhez a viharvert vázhoz, mintha magának Vénusznak lenne a fénylő teste”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.