KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Mindenen túl

Leonora Carrington: A hallókürt

Kritika

Alig tudunk felsorolni olyan ismert regényeket, amelyeknek idős nő a főszereplője.

Úgy tűnik, a nők történetei mintha eleve kevésbé lennének érdekesek: a University of South Californián a közelmúltban végzett kutatás szerint a férfi irodalmi alakok száma mintegy négyszerese a női szereplőknek. Az előrehaladott kor pedig tovább ront a reprezentáción: a láthatatlanság mint az idős nők felé támasztott társadalmi elvárás az irodalomban is tükröződik. Ez a mű azonban rögtön egy kilencvenkét éves nőt tesz meg főhősnek.

Leonora Carringtonnak az egész életútja és a művészete is szembeszegült a nemi szerepekre és az egyes életszakaszokra vonatkozó társadalmi elvárásokkal. Diákként több egyházi iskolából kirúgták rebellis természete miatt, majd a konformista életmódtól végképp elfordulva apja ellenkezése dacára festészeti tanulmányokba kezdett. Max Ernst partnereként is túlnőtte a múzsa, illetve a művészfeleség hálátlan szerepét, és a saját jogán, a saját művészi teljesítményével vívott ki magának elismerést. Mexikóban letelepedve a helyi nőmozgalom egyik ismert alakja lett, és 94 éves koráig fáradhatatlanul dolgozott.

Marian Leatherby, a regény narrátor-főszereplője az öregedést nem bánja, sőt egyenesen ünnepli. A humort sem nélkülöző, élénk, tettre kész jelleme azonnal megmutatkozik: esze ágában sincs meghalni, ahogy undok családja elvárná, épp ellenkezőleg: terveket vázol a jövőre. Szőni tanulna, Lappföldre vágyik, de előtte meglátogatná Londonban az édesanyját (!), aki száztíz évesen is élénken érdeklődik a sportok iránt.

A fiának és a menyének viszont teher, az unokája egyenesen szégyelli a fogatlan, szakállas, hajlott hátú, süket nagymamát. Szeretetnek nyoma sincs, lesajnálják szenilitása miatt, de Marian nem hajlandó a környezete szemével látni önmagát, szerinte az öregedés, annak minden testi valójával együtt, nem nyomorúság, hanem győzelem: „minden porcikámmal ragaszkodom ehhez a viharvert vázhoz, mintha magának Vénusznak lenne a fénylő teste”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.