KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Mindenen túl

Leonora Carrington: A hallókürt

Kritika

Alig tudunk felsorolni olyan ismert regényeket, amelyeknek idős nő a főszereplője.

Úgy tűnik, a nők történetei mintha eleve kevésbé lennének érdekesek: a University of South Californián a közelmúltban végzett kutatás szerint a férfi irodalmi alakok száma mintegy négyszerese a női szereplőknek. Az előrehaladott kor pedig tovább ront a reprezentáción: a láthatatlanság mint az idős nők felé támasztott társadalmi elvárás az irodalomban is tükröződik. Ez a mű azonban rögtön egy kilencvenkét éves nőt tesz meg főhősnek.

Leonora Carringtonnak az egész életútja és a művészete is szembeszegült a nemi szerepekre és az egyes életszakaszokra vonatkozó társadalmi elvárásokkal. Diákként több egyházi iskolából kirúgták rebellis természete miatt, majd a konformista életmódtól végképp elfordulva apja ellenkezése dacára festészeti tanulmányokba kezdett. Max Ernst partnereként is túlnőtte a múzsa, illetve a művészfeleség hálátlan szerepét, és a saját jogán, a saját művészi teljesítményével vívott ki magának elismerést. Mexikóban letelepedve a helyi nőmozgalom egyik ismert alakja lett, és 94 éves koráig fáradhatatlanul dolgozott.

Marian Leatherby, a regény narrátor-főszereplője az öregedést nem bánja, sőt egyenesen ünnepli. A humort sem nélkülöző, élénk, tettre kész jelleme azonnal megmutatkozik: esze ágában sincs meghalni, ahogy undok családja elvárná, épp ellenkezőleg: terveket vázol a jövőre. Szőni tanulna, Lappföldre vágyik, de előtte meglátogatná Londonban az édesanyját (!), aki száztíz évesen is élénken érdeklődik a sportok iránt.

A fiának és a menyének viszont teher, az unokája egyenesen szégyelli a fogatlan, szakállas, hajlott hátú, süket nagymamát. Szeretetnek nyoma sincs, lesajnálják szenilitása miatt, de Marian nem hajlandó a környezete szemével látni önmagát, szerinte az öregedés, annak minden testi valójával együtt, nem nyomorúság, hanem győzelem: „minden porcikámmal ragaszkodom ehhez a viharvert vázhoz, mintha magának Vénusznak lenne a fénylő teste”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

A tudatlanság hatalma

  • - turcsányi -

A Leidseplein (Leiden tér) Amszterdam kitüntetett helye, valaha ide futott be a leideni út, ma turisták éjjel-nappali gyülekezőhelye, fények és nyüzsgés, a létező világok legjobbika, kábé száz méterre innen lőtték fejbe 2021 nyarán Peter R. de Vriest, az ország egyik vezető bűnügyi újságíróját, aki épp egy híres maffiaper koronatanújának volt a tanácsadója.

A levegőben

Magyarországon elképzelhetetlen a zsigeri gyűlölet, amely a francia rendőröket övezi különféle (elsősorban, de nem kizárólag) szélsőbaloldali eszmék hívei közt.

Úgyszólván páratlan

Mivel itthon a téma jószerivel a futottak még kategóriájába sem tartozik, megemlítenénk, hogy jövő vasárnap rendezik Romániában az államfőválasztás megismételt első fordulóját. (A második menet, már ha semmi nem jön közbe, május 18-án lesz.)

Elfogytak az ötletek

A miniszterelnök minden évben tiszteletét teszi a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évindító konferenciáján – az idén ezt március 7-én tartották. A szokásos menetrend szerint a kamara elnöke, a gazdasági miniszter és a jegybank elnöke is szólnak a meghívottakhoz – s bár 2021 óta Matolcsy György már nem tűnt fel az emelvényen, Varga Mihály most igen.

Mindenki ellenzékben

Egy évvel az országgyűlési választások előtt a 15 éve kétharmados parlamenti többséggel kormányzó Fidesz kapkod, híres-hírhedt kommunikációja csak követni képes Magyar Péterét. A kormánypárt gyarapodó aljasságaival leginkább a már sokszor legyőzött parlamenti ellenzék foglalkozik.