KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Mindenen túl

Leonora Carrington: A hallókürt

Kritika

Alig tudunk felsorolni olyan ismert regényeket, amelyeknek idős nő a főszereplője.

Úgy tűnik, a nők történetei mintha eleve kevésbé lennének érdekesek: a University of South Californián a közelmúltban végzett kutatás szerint a férfi irodalmi alakok száma mintegy négyszerese a női szereplőknek. Az előrehaladott kor pedig tovább ront a reprezentáción: a láthatatlanság mint az idős nők felé támasztott társadalmi elvárás az irodalomban is tükröződik. Ez a mű azonban rögtön egy kilencvenkét éves nőt tesz meg főhősnek.

Leonora Carringtonnak az egész életútja és a művészete is szembeszegült a nemi szerepekre és az egyes életszakaszokra vonatkozó társadalmi elvárásokkal. Diákként több egyházi iskolából kirúgták rebellis természete miatt, majd a konformista életmódtól végképp elfordulva apja ellenkezése dacára festészeti tanulmányokba kezdett. Max Ernst partnereként is túlnőtte a múzsa, illetve a művészfeleség hálátlan szerepét, és a saját jogán, a saját művészi teljesítményével vívott ki magának elismerést. Mexikóban letelepedve a helyi nőmozgalom egyik ismert alakja lett, és 94 éves koráig fáradhatatlanul dolgozott.

Marian Leatherby, a regény narrátor-főszereplője az öregedést nem bánja, sőt egyenesen ünnepli. A humort sem nélkülöző, élénk, tettre kész jelleme azonnal megmutatkozik: esze ágában sincs meghalni, ahogy undok családja elvárná, épp ellenkezőleg: terveket vázol a jövőre. Szőni tanulna, Lappföldre vágyik, de előtte meglátogatná Londonban az édesanyját (!), aki száztíz évesen is élénken érdeklődik a sportok iránt.

A fiának és a menyének viszont teher, az unokája egyenesen szégyelli a fogatlan, szakállas, hajlott hátú, süket nagymamát. Szeretetnek nyoma sincs, lesajnálják szenilitása miatt, de Marian nem hajlandó a környezete szemével látni önmagát, szerinte az öregedés, annak minden testi valójával együtt, nem nyomorúság, hanem győzelem: „minden porcikámmal ragaszkodom ehhez a viharvert vázhoz, mintha magának Vénusznak lenne a fénylő teste”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.