Kiállítás

Sok kis bukás

Museum of Failure

Kritika

A Helsingborgból egyebek közt Sanghajon és Párizson át most hozzánk érkezett kollekció koncepciója valóban egyedi: a szervezők összegyűjtötték az emberiség történetének nagy bukásait.

Az emberiség történetének persze sok-sok bukása volt, ezért a kiállítás jobbára a fogyasztói társadalom bukásaira koncentrál. Ebben az a jó, hogy bárki hozzá tud kapcsolódni: ki ne értené meg rögtön, hogy miért nem volt jó ötlet a Kent cigarettamárka gyártója részéről a szuperegészségesként reklámozott, amúgy azbesztet tartalmazó cigit a piacra dobni, vagy miért volt nevetséges gondolat fejre ragasztható, szár nélküli napszemüveggel próbálkoznia a Nike-nak.

A Museum of Failure budapesti kiállítása jobb pillanataiban kifejezetten bizsergető szórakozás. Főleg azért, mert amellett, hogy sokszor őszintén nevetgélhetünk a Facebook és az Apple tévedésein, az Oakley mp3-lejátszós napgépén vagy a korai szódagépen, amely drágábban gyárt szódát, mint amennyiért a legtúl­árazottabb boltban megvehetnénk, ezek a félresikerült, bukott termékek képet adnak arról, hogy az egyes korokban épp milyen irányba haladt a világ gondolkodása. Ez nemcsak akkor érdekes, amikor megtudjuk, hogy a BIC tollmárka 2011-ben kifejezetten nőknek készült tollakat kezdett árulni (és természetesen attól volt ez női toll, hogy lila és rózsaszínű volt), hanem például akkor is, amikor teljes pompájában kerül elénk a Pepsi Crystal doboza, mely termék kapcsán a gyártó utólag beismerte, hogy elfelejtettek azzal törődni, hogy jó íze is legyen a végeredménynek. És igen, itt van élőben a múzeum egyik ikonja, a Colgate Lasagna, amellyel a legenda szerint a fogkrémgyártó az élelmiszeriparba akart betörni. (A történeten ront valamicskét, hogy ez a termék valószínűleg soha nem létezett.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”