Könyv

Kalandorok, bolondok és a többiek

Darvasi László: Neandervölgyiek I–III.

Kritika

Gyönyörű és monumentális szöveg a háromkötetes Neandervölgyiek. Azzal együtt gyönyörű, hogy kevés regényben szerepel ennyiszer a fasz, a baszás vagy a picsa szó, mint ezen a nagyjából 1700 oldalon.

De természetesnek tűnik mindez abban az alföldi kisvárosban, Törökszentmiklóson, ahol a regény 1908 és 1957 között játszódik, két világháború, nácik, nyilasok, bolsevikok, kommunisták között. Három generáción keresztül követhetjük nyomon több család és a környezetük történetét: van köztük arisztokrata, kalandor zsidó, nyakas paraszt, s ezek mindegyikével megfordul a világ ebben az ötven évben.

Az arisztokrata családot, Kollowitz grófot és a lányát a regény kezdetén, a grófné temetésén ismerjük meg. Itt rögvest össze is verekedik két gyanús figura; közülük a félkezű fickó a gróf sofőrje kíván lenni. Azonnal világossá válik, hogy ebben a Darvasi-regényben is őrült, hibbant, de legalább fura figurák jönnek-mennek, próbálnak élni, helyenként ölni és halni is. A gróf azt akarja, hogy a zsidó kalandor – egyebek mellett a Holdon járva egy kabátgombját elhagyó – Arany Sámuel tervei alapján egy elpusztíthatatlan kertet építsenek. A munkálatokat Lackó József vezeti, aki inkább üt, mint beszél, és akit megüt, nem biztos, hogy fel fog állni még egyszer. Ez a Lackó feleségül veszi Sós Ernát, a csodabogár szolgálólányt, és teherbe ejt egy férjes asszonyt, akinek a férjét ő maga tette nyomorékká. Mindenki ismer mindenkit, a város sűrű szövet, vannak itt a magyarok és zsidók mellett szerbek, sőt még egy román katonaszökevény is. Mindenkinek megvan a maga kínja, vágya, titka, és ezek a kínok, vágyak, titkok indítják el és építik tovább az események tarka sorát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.