Koncert

Szelekkel dalol

Aurora

Kritika

Eddigi négy fesztiválos szereplése után múlt pénteken először adott önálló magyarországi koncertet Aurora Aksnes norvég énekesnő.

Utoljára tavaly nyáron, két hónappal ötödik lemeze, a What Happened to the Heart? megjelenése után lépett fel a Sziget Fesztiválon, ahová szinte már hazajár. A Budapest Parkba ugyancsak a fesztiválszezon kellős közepén érkezett, jelenleg futó turnéjának nyári szakaszában több a fesztiválos dátum, mint a saját buli, így egyáltalán nem lett volna meglepő, ha a legutóbbi szigetes koncertjéhez hasonló pörgős, a közönséggel való kommunikációt minimálisra korlátozó, feszes műsort hoz magával. Ezzel szemben már a koncert első perceiben kiderült, hogy a fehér ruhában színpadra libbenő, rajongóinak lelkesedésétől őszintén meghatódó Aurora igazán különleges hangulatú estével készült az ezúttal csak miatta összegyűlt, a helyszínt szinte teljesen megtöltő hallgatóság számára.

Noha a dalok összeállítása nem okozott különösebb meglepetést, az öt album szerzeményei viszonylag egyenletesen adagolva, az idei szezon koncertjeinek műsorlistáival többé-kevésbé megegyező sorrendben hangoztak el, mégis mindvégig érezni lehetett, hogy ez a másfél óra nemcsak az önfeledt ugrálásról szól, hanem inkább egy olyan, mélységekkel és magasságokkal teli érzelmi utazásról, amihez elengedhetetlen a közönség nyitottsága és folyamatos, odaadó figyelme. Ennek megfelelően az erőteljes lüktetésével és kántálás­szerű énekdallamaival ősi energiákat felszabadító Churchyard című lendületes nyitószámot a sokkal lebegősebb Soulless Creatures követte, hogy aztán a sírás tisztító hatását megéneklő The River már egy szinte teljesen lecsupaszított, a capella verzióban szólaljon meg. Utóbbihoz Aurora gitárosa is mikrofont ragadott, és a két vokalistával együtt a színpad előterébe lépett, utóbbiak közül egyébként Amalie Holt Kleive egyszemélyes előzenekarként szólóban is bemutatkozott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.