Koncert

Szelekkel dalol

Aurora

Kritika

Eddigi négy fesztiválos szereplése után múlt pénteken először adott önálló magyarországi koncertet Aurora Aksnes norvég énekesnő.

Utoljára tavaly nyáron, két hónappal ötödik lemeze, a What Happened to the Heart? megjelenése után lépett fel a Sziget Fesztiválon, ahová szinte már hazajár. A Budapest Parkba ugyancsak a fesztiválszezon kellős közepén érkezett, jelenleg futó turnéjának nyári szakaszában több a fesztiválos dátum, mint a saját buli, így egyáltalán nem lett volna meglepő, ha a legutóbbi szigetes koncertjéhez hasonló pörgős, a közönséggel való kommunikációt minimálisra korlátozó, feszes műsort hoz magával. Ezzel szemben már a koncert első perceiben kiderült, hogy a fehér ruhában színpadra libbenő, rajongóinak lelkesedésétől őszintén meghatódó Aurora igazán különleges hangulatú estével készült az ezúttal csak miatta összegyűlt, a helyszínt szinte teljesen megtöltő hallgatóság számára.

Noha a dalok összeállítása nem okozott különösebb meglepetést, az öt album szerzeményei viszonylag egyenletesen adagolva, az idei szezon koncertjeinek műsorlistáival többé-kevésbé megegyező sorrendben hangoztak el, mégis mindvégig érezni lehetett, hogy ez a másfél óra nemcsak az önfeledt ugrálásról szól, hanem inkább egy olyan, mélységekkel és magasságokkal teli érzelmi utazásról, amihez elengedhetetlen a közönség nyitottsága és folyamatos, odaadó figyelme. Ennek megfelelően az erőteljes lüktetésével és kántálás­szerű énekdallamaival ősi energiákat felszabadító Churchyard című lendületes nyitószámot a sokkal lebegősebb Soulless Creatures követte, hogy aztán a sírás tisztító hatását megéneklő The River már egy szinte teljesen lecsupaszított, a capella verzióban szólaljon meg. Utóbbihoz Aurora gitárosa is mikrofont ragadott, és a két vokalistával együtt a színpad előterébe lépett, utóbbiak közül egyébként Amalie Holt Kleive egyszemélyes előzenekarként szólóban is bemutatkozott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)