A gitárossal lépked nagybőgős barátja, Kovács Zoltán. Juhász kompozícióinak – nevezhetjük ezeket daloknak is – olyan jól követhető, sőt magától értetődő, „beszédes” struktúrája van, hogy sokan tartják őt a műfaj kiemelkedő elbeszélőjének. Nála alap, ami sokaknak elvont, nehezen megfogható követelmény, hogy a témának és az improvizációnak is története legyen, ne csak eleje-közepe-vége. A Planets című albumon a történet arról szól, hogy Kopernikusz állítólag tanított Tartuban, a gitáros észt édesanyjának szülővárosában. Ahol játszottak egyszer Kovács Zoltánnal duóban, de a dallam Juhász legelső nagy sikerű szerzeményének (Mother River) indítását is megidézi.
A duó kvintetté bővül a következő számtól kezdve és éteri magasságokba emelkedik, ez ugyanis konceptlemez: a bolygókról szóló darabok előadásához a Juhász Trió állandó dobosa, Jeszenszky György mellé Karosi Júlia éneke és Lakatos Tony szaxofonja társul. A másik bevezető szám, Galilei könnyei címmel nem csak a pandémia alatt a csillagokat távcsővel figyelgető zeneszerző élményeire épül. Juhász képtelen nem tudomást venni a tavaly február óta zajló háborúról, amelynek kitörése után nem sokkal vették fel a lemezt. „Tükörkép is ez a szám, egy bölcs ember szomorúsága az emberi butaság miatt” – mondta Galilei könnyeiről a szerző, és talán éppen azzal sugall valamit, hogy nem engedi szabadon a gyönyörű dallam lassú tempóját. Nincs hova rohanni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
