Rádió

Terápia és cenzúra

A háborúról a gyerekeknek

Kritika

A világ éppen legfontosabb – és egyben legborzalmasabb – eseményei most tőlünk alig néhány száz kilométerre zajlanak. Áttételesen pedig sokkal közelebb is: a határon, a pályaudvarokon, a befogadó családok konyhájában. Az ukrajnai háború mindenhol jelen van: a hírekben, beszélgetésekben, vitákban.

Mint szorongató rémkép, lidércnyomás, ki hogyan éli meg. Ennek megfelelően a gyerekek is észreveszik. Kézenfekvő, hogy valamit kezdenünk kell az ő percepciójukkal is, de hogy mit és hogyan, az bonyolult kérdés. A gyerekeket érintő összetett kérdések kivesézésében évtizedes tapasztalattal (a műsor azonos címen 1992 óta fut minden hétköznap) rendelkező Vendég a háznál tett is egy kísérletet nemrégiben a probléma feltárására. Maradjunk annyiban, hogy felemás eredménnyel.

Az alcíme szerint Gyerekekről felnőtteknek szóló produkció a rendszerváltás utáni magyar közszolgálati rádiózás egyik emblematikus terméke, többször írtunk már mi is egy-egy adásukról. A készítők sok olyan témát érintettek már, amelyek megmutatták, hogy az utóbbi évtizedekben miért volt jó ezen a tájon gyereknek lenni, és talán még több olyat, amiből az derült ki, hogy mégsem volt jó. A tradicionálisan visszafogott, már-már rideg hangütés ma is hasonlóképpen borzolhatja a szülők (pláne a nagyszülők) idegszálait, mint a műsor fénykorában – ami, nem tudjuk pontosan, mikor is volt, de nem mostanában, az biztos.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.