Mint szorongató rémkép, lidércnyomás, ki hogyan éli meg. Ennek megfelelően a gyerekek is észreveszik. Kézenfekvő, hogy valamit kezdenünk kell az ő percepciójukkal is, de hogy mit és hogyan, az bonyolult kérdés. A gyerekeket érintő összetett kérdések kivesézésében évtizedes tapasztalattal (a műsor azonos címen 1992 óta fut minden hétköznap) rendelkező Vendég a háznál tett is egy kísérletet nemrégiben a probléma feltárására. Maradjunk annyiban, hogy felemás eredménnyel.
Az alcíme szerint Gyerekekről felnőtteknek szóló produkció a rendszerváltás utáni magyar közszolgálati rádiózás egyik emblematikus terméke, többször írtunk már mi is egy-egy adásukról. A készítők sok olyan témát érintettek már, amelyek megmutatták, hogy az utóbbi évtizedekben miért volt jó ezen a tájon gyereknek lenni, és talán még több olyat, amiből az derült ki, hogy mégsem volt jó. A tradicionálisan visszafogott, már-már rideg hangütés ma is hasonlóképpen borzolhatja a szülők (pláne a nagyszülők) idegszálait, mint a műsor fénykorában – ami, nem tudjuk pontosan, mikor is volt, de nem mostanában, az biztos.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
