Könyv

Thoreau a hajléktalanszállón

Győrffy Ákos: A távolodásban

Kritika

Győrffy Ákost kezdettől két dolog foglalkoztatja: a természet és saját maga. Mivel mindkettőt idegennek találja, újra és újra nekiveselkedik, hogy közelebb férkőzzön hozzájuk. A természet Győrffy szövegeiben nem szép. Nem a felüdülés, de még csak nem is a kivonulás terepe, hanem az ember számára érthetetlen, kifürkészhetetlen közeg, amely ugyanakkor egy erősebb, mélyebb, tisztább létezést valósít meg.

Félelmetes, ám vonzó erő működik benne. Ez az intenzív, egyszerű létezés a személy magabiztosságát is kikezdi: ebből fakad, hogy Győrffy műveiben az én nem saját különösségét, belső világának sokszínűségét vagy egyéni élettörténetét viszi színre, hanem megosztottságával, törékenységével szembesül. Mindez olyan táj- és énlírát eredményez, amelynek legközelebbi rokona a világirodalomban Rilke, a magyarban Oravecz Imre költészete, ám előbbinél puritánabb, komorabb, utóbbinál metafizikusabb, elvontabb szemléletű. Kockázatvállaló líra ez: könnyen átcsúszhat üres miszticizmusba, de közel vihet a mindennapi létezéstől távol eső, megrendítő tapasztalatokhoz is. Mindkettőre bőven találni példát az életműben.

Az új verseskönyv két meghatározó tényezője szintúgy a súlyos természet és a bizonytalan én. Sok év eltelt az előző lírakötet, a 2010-es Havazás Amiens-ben óta, időközben divattá vált a poszthumán, az antropocén és az ökoköltészet ‒– ami akár meg is ágyazhat A távolodásban népszerűségének –, Győrffynél mégis mintha másról, inkább sejtetésről, leírásról, tapogatózásról lenne szó. Bár a táj pusztulása vagy az állati létforma is előkerül a versekben, fontosabb az a törekvés, hogy a szövegek a természet intenzív megtapasztalására hangoljanak, megvilágítsanak valamit ebből az önérvényű, az embert mégis elbizonytalanító-felforgató létezésből. Még kevesebb a magyarázat és a kifejtés, mint Győrffynek a 2010-es években megjelent két prózaesszékötetében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.