Tévésorozat

Toryk

Riválisok

Kritika

Szex, hatalom, kereskedelmi tévé. A Riválisok a szappanopera fénykorában játszódik és vissza is hoz valamit annak bugyuta, de elragadó bájából.

A Coronation Street, a Dinasztia, a Dallas és az EastEnders adja a hátteret: mintául szolgálnak a huncut eszképizmus terén, miközben a sorozat a mögöttük tornyosuló intézményrendszerről is megemlékezik. Jilly Cooper sikamlós, de ördögien szórakoztató ponyvája két karizmatikus férfi vetélkedése köré építi egyre sűrűsödő drámáját-komédiáját. Rupert Campbell-Black (Alex Hassell) olimpiai díjugratóból lett tory politikus, akinek már az üknagypapája is arisztokrata a fiktív angliai Rutshire környékéről. Ellenfele az alsóbb rétegekből felkapaszkodott, de házasságával nemesi rangot szerzett Lord Tony Baddingham (David Tennant), aki hiányzó társadalmi tőkéjét szívós munkával, ambícióval és piszkos trükkökkel pótolja. Baddingham egy feltörekvő helyi kereskedelmi tévé vezetője, és épp sikerült megnyernie a BBC forrófejű, de briliáns riporterét (Aidan Turner) esti beszélgetős show-jához, miközben – minden ellenszenve dacára – Campbell-Blacket is szeretné tévéje igazgatótanácsában tudni.

A Riválisok nem akar prédikálni, csupán arra invitál, hogy élvezzük egy maroknyi törtető és többnyire rendkívül fotogén ember cselszövéseit és szexuális kalandjait. Rutshire lakói többnyire a szexen keresztül vezetik le energiáikat: unaloműzésre, büntetésre/jutalmazásra, kapcsolatépítésre és bosszúra is használják (időnként még szerelemből is űzik). Amikor nem egymás ölében időznek, akkor pompás lakomákat és vadászatokat csapnak; a sorozat pazar vizualitással varázsol tory-látványpornót e rendezvényekből. A politikailag erősen megkérdőjelezhető Thatcher-éra szinte édennek tetszik, de a sorozat finoman elhint egy-két fricskát az elharapódzó kapitalizmus és az erősen félrecsúszott gender- és osztályviszonyok kárára. Persze senki nem akarja itt a nézőket ósdi társadalomkritikával untatni; nyilvánvalóan sokkal izgalmasabb a buja együttléteket és a hasonlóan szenvedélyes hatalmi játszmákat követni. A príma színészgárda legalább olyan jól szórakozik, mint mi; még sokáig szeretnénk követni Rutshire dörzsölt lakóinak mesterkedéseit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.