Tévésorozat

Toryk

Riválisok

Kritika

Szex, hatalom, kereskedelmi tévé. A Riválisok a szappanopera fénykorában játszódik és vissza is hoz valamit annak bugyuta, de elragadó bájából.

A Coronation Street, a Dinasztia, a Dallas és az EastEnders adja a hátteret: mintául szolgálnak a huncut eszképizmus terén, miközben a sorozat a mögöttük tornyosuló intézményrendszerről is megemlékezik. Jilly Cooper sikamlós, de ördögien szórakoztató ponyvája két karizmatikus férfi vetélkedése köré építi egyre sűrűsödő drámáját-komédiáját. Rupert Campbell-Black (Alex Hassell) olimpiai díjugratóból lett tory politikus, akinek már az üknagypapája is arisztokrata a fiktív angliai Rutshire környékéről. Ellenfele az alsóbb rétegekből felkapaszkodott, de házasságával nemesi rangot szerzett Lord Tony Baddingham (David Tennant), aki hiányzó társadalmi tőkéjét szívós munkával, ambícióval és piszkos trükkökkel pótolja. Baddingham egy feltörekvő helyi kereskedelmi tévé vezetője, és épp sikerült megnyernie a BBC forrófejű, de briliáns riporterét (Aidan Turner) esti beszélgetős show-jához, miközben – minden ellenszenve dacára – Campbell-Blacket is szeretné tévéje igazgatótanácsában tudni.

A Riválisok nem akar prédikálni, csupán arra invitál, hogy élvezzük egy maroknyi törtető és többnyire rendkívül fotogén ember cselszövéseit és szexuális kalandjait. Rutshire lakói többnyire a szexen keresztül vezetik le energiáikat: unaloműzésre, büntetésre/jutalmazásra, kapcsolatépítésre és bosszúra is használják (időnként még szerelemből is űzik). Amikor nem egymás ölében időznek, akkor pompás lakomákat és vadászatokat csapnak; a sorozat pazar vizualitással varázsol tory-látványpornót e rendezvényekből. A politikailag erősen megkérdőjelezhető Thatcher-éra szinte édennek tetszik, de a sorozat finoman elhint egy-két fricskát az elharapódzó kapitalizmus és az erősen félrecsúszott gender- és osztályviszonyok kárára. Persze senki nem akarja itt a nézőket ósdi társadalomkritikával untatni; nyilvánvalóan sokkal izgalmasabb a buja együttléteket és a hasonlóan szenvedélyes hatalmi játszmákat követni. A príma színészgárda legalább olyan jól szórakozik, mint mi; még sokáig szeretnénk követni Rutshire dörzsölt lakóinak mesterkedéseit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.