Tévésorozat

Toryk

Riválisok

Kritika

Szex, hatalom, kereskedelmi tévé. A Riválisok a szappanopera fénykorában játszódik és vissza is hoz valamit annak bugyuta, de elragadó bájából.

A Coronation Street, a Dinasztia, a Dallas és az EastEnders adja a hátteret: mintául szolgálnak a huncut eszképizmus terén, miközben a sorozat a mögöttük tornyosuló intézményrendszerről is megemlékezik. Jilly Cooper sikamlós, de ördögien szórakoztató ponyvája két karizmatikus férfi vetélkedése köré építi egyre sűrűsödő drámáját-komédiáját. Rupert Campbell-Black (Alex Hassell) olimpiai díjugratóból lett tory politikus, akinek már az üknagypapája is arisztokrata a fiktív angliai Rutshire környékéről. Ellenfele az alsóbb rétegekből felkapaszkodott, de házasságával nemesi rangot szerzett Lord Tony Baddingham (David Tennant), aki hiányzó társadalmi tőkéjét szívós munkával, ambícióval és piszkos trükkökkel pótolja. Baddingham egy feltörekvő helyi kereskedelmi tévé vezetője, és épp sikerült megnyernie a BBC forrófejű, de briliáns riporterét (Aidan Turner) esti beszélgetős show-jához, miközben – minden ellenszenve dacára – Campbell-Blacket is szeretné tévéje igazgatótanácsában tudni.

A Riválisok nem akar prédikálni, csupán arra invitál, hogy élvezzük egy maroknyi törtető és többnyire rendkívül fotogén ember cselszövéseit és szexuális kalandjait. Rutshire lakói többnyire a szexen keresztül vezetik le energiáikat: unaloműzésre, büntetésre/jutalmazásra, kapcsolatépítésre és bosszúra is használják (időnként még szerelemből is űzik). Amikor nem egymás ölében időznek, akkor pompás lakomákat és vadászatokat csapnak; a sorozat pazar vizualitással varázsol tory-látványpornót e rendezvényekből. A politikailag erősen megkérdőjelezhető Thatcher-éra szinte édennek tetszik, de a sorozat finoman elhint egy-két fricskát az elharapódzó kapitalizmus és az erősen félrecsúszott gender- és osztályviszonyok kárára. Persze senki nem akarja itt a nézőket ósdi társadalomkritikával untatni; nyilvánvalóan sokkal izgalmasabb a buja együttléteket és a hasonlóan szenvedélyes hatalmi játszmákat követni. A príma színészgárda legalább olyan jól szórakozik, mint mi; még sokáig szeretnénk követni Rutshire dörzsölt lakóinak mesterkedéseit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.