Könyv

Váratlanul

Sally Rooney: Intermezzo

Kritika

Az ír szerző negyedik, sakkal erősen átitatott regényének szervező motívumai a szereplők éle­tébe érkező nem várt elemek.

A cím is erre utal, az intermezzo kifejezést ugyanis a sakkban az olyan lépésekre használják, amelyek nem illenek az addigi mintába. A műben öt hős élete billen meg. Egyikük a sikeres és menő dublini fiatalok életét élő, mindenhol népszerű Peter, aki kibogozhatatlan érzelmi állapotba kerül volt barátnőjével, Sylviával, és a nála egy laza tízessel fiatalabb Naomival. Eközben Peter öccse, a profi sakkozónak készülő, kicsit autisztikus vonásokat mutató Ivan megismerkedik a nála 12 évvel idősebb Margarettel, hogy aztán egy teljességgel definiálhatatlan párkapcsolat-szerűség épüljön ki kettejük közt. Ötük történetéből Rooney messze legfelnőttesebb regénye született meg, mintha a magáról következetesen keveset eláruló szerző – akiről nagyjából csak annyit tudunk, hogy lelkes marxista és nem szereti elmagyarázni a műveit – a saját műveivel együtt nőtt volna fel.

Rooney működése túlmutat az irodalom keretein, könyveivel ugyanis ablakot nyitott a millenniumi/Snapchat-generáció életére. A végeredmény azért roppant megosztó, mert ebből az ablakból nem valami szép a kilátás. Rooney szereplői távolról nézve hisztiznek, képtelenek érthetően kommunikálni egymással, egész életek csúsznak félre azon, hogy valaki nem mer megírni a másiknak egy üzenetet. Nem is volt mindig igazán érthető, hogy miért megy a hiszti: az esetek nagy részében nagyjából egy rövid sörözés során megoldható konfliktusok köré épült a történet, így akár az a kép is kialakulhat az olvasóban, hogy létezik egy generáció, amelyik nem képes kihúzni a fejét a seggéből. A szerző nem adott igazán kapaszkodót abban sem, hogy ő maga ezzel a néha elviselhetetlenségig tolt teszetoszasággal kritikusa-e a saját megélését és érzelmeit minden elé helyező generációnak, vagy épp azért ilyen népszerű, mert mindezt legitimálja az írásaival. De ebben van az izgalma is: a magyarul 2021-ben megjelent Hová lettél, szép világnál sokszor már egyszerre utálhattuk a köldöknézegető főszereplőket és saját magunkat, amiért magunkra ismertünk bennük. Az előítéleteinket félredobva ugyanis kiderül, hogy Rooney történetei valójában azt mesélik el, hogy nem csak a fordulatos és emlékezetes pillanatokkal telerakott történeteknek a fontosak, sőt a legtöbbünk kisbetűs életének problémái kortól függetlenül közelebb állnak a „hozzá merjek szólni?” szintű kérdésekhez, mint bármi máshoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.