Jimnek már fogantatása se volt tisztességes: házasságtörés, még csak nem is szerelemből, és ha már úgy maradt, anyuci egy apucit is keres a születendő gyerekhez, egy jóindulatú balekot, aki hajlandó elvágni a köldökzsinórt. Elmúltak a viharos, kicsapongó ifjúság évei, közelít a hervadás, ilyenkor már meg kell becsülni a biztonságot. A regény és a filmadaptáció valódi főszereplője, narrátora, a kissé lassú, de tiszta észjárású mackó is biztonságot keres – a regény írója (Pierric Bailly) és voltaképpeni hőse (Aymeric Bailly) nevének hasonlósága személyes érintettséget sejtet – ő még börtönben is ült (betörés, haverokkal, brahiból), nem nagyon válogathat sem munka, sem nő tekintetében –, viszont élete értelmet nyer a saját gyerekeként szeretett kiskrapekkal. Szerény, de harmonikus vidéki életet élnek, az anyagiak szűkösek, de lehet kirándulni és az erdőben indiánosat játszani, a papa mindig kapható is rá. Míg be nem állít a családját egy balesetben elvesztő vér szerinti apa, akit vigasztalni kell gyászában. Először csak látogat, aztán beköltözik, aztán a puszta jelenléte, a hallgatag gyászoló maszkja mögül el-eleresztett epés megjegyzések mint a sav szétmarják az idillt. Bár úgy indul az intim kapcsolat nélküli együttélés, hogy a gyerekkel minden marad a régiben, finoman megkezdődik Aymeric elidegenítése Jimtől. Előbb csak keresztapává fokozzák le, majd el is költözik, de hétvégeken még láthatja azt, akit a világon a legjobban szeret, azután a hármas Kanadában próbál szerencsét, a beígért látogatás éppen nem alkalmas, a telefonhívások ritkulnak, végül „a telefonszám nem kapcsolható”.
Érthetők a nő indítékai, hogy megtagadja azt az embert, aki, amikor neki szüksége volt rá, melléállt? Hogyne. Végtére is a gyerek az első, és miért kéne egy lúzerhez kötnie a sorsát, amikor rendelkezésre áll egy sokkal biztosabb egzisztenciát teremteni képes férfi? Érthetők a vér szerinti apa indítékai? Hogyne. Végtére is a gyerek az első, egyetlen megmaradt gyermeke, és miért kéne őt a francia vidéken eltemetni, amikor Kanadában, Montreal világvárosában korlátlan lehetőségek várják? Majd tesznek az igazi szülők róla, hogy elfelejtse, de legalábbis megutálja első gondozóját, azt a mamlaszt. A „mamlasz” indítékai is érthetők, hogy nem keresi többé a kapcsolatot a hozzá korábban mindenekfelett ragaszkodó, élete kereteinek változását nehezen tudomásul vevő Jimmel, végtére is a gyerek az első, és miért kéne megzavarni a nyilván nehezen megszerzett lelki egyensúlyt, feltépni sebeket azzal, hogy egyszer csak felbukkan egy ismerős arc, akivel egy kamasz már nem tud mit kezdeni. Különben is: hol keresse egy kétmilliós városban? Mikor meg évek múlva hazalátogat egykori élettársa és közli, hogy a már kamasz Jim önpusztító magatartására az volt a gyógyír, hogy mindent – a telefonhívások, a látogatás, a kommunikáció elmaradását – Aymericre kentek (végtére is a gyerek az első, aki ettől megnyugodott), az ártatlanul besározott férfi szótlanul, bár feldúlva hagyja ott a nőt (ahelyett, hogy beverné a pofáját), és tudomásul veszi, hogy soha többé.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
