Huszonhárom évvel az első kiadás megjelenése után immár a 8. kiadásánál tart ez a lebilincselően izgalmas, olvasmányos, ugyanakkor végtelenül szomorú könyv, amely tán először tudatosította a magyar olvasóban, hogy Budapesten zajlott le a 2. világháború egyik legvéresebb és leghosszabb (legalább 102 napig tartó) ostroma. A Magyarország területén folytatott hadműveletek szovjet veszteségeinek majdnem pontosan felét Budapest ostroma során szenvedte el a Vörös Hadsereg. Ungváry is utal rá, hogy a téma feldolgozásának legnagyobb nehézségét sokáig az adta, hogy a források egy jelentős része nehezen hozzáférhető volt a kutatók számára. A legújabb kiadást így leginkább az indokolta, hogy a vonatkozó szovjet hadműveleti iratok (és a háborúban zsákmányolt, korábban szintén szigorúan őrzött német dokumentumok) túlnyomó része immár az internetről is letölthető.
Az ostrom számos vonatkozásáról ugyanakkor Ungváry is publikált az utóbbi években. Már megjelent az ostromgyűrűbe zárt német katonai elit sorsáról szóló könyve, s külön kötetben kíván foglalkozni a kitörés tragikus történetével is, de ezzel együtt az ostromkönyv ezzel foglalkozó fejezetét is több helyen kiegészítette. Többet tudunk meg azok sorsáról, akik ritka kivételként, sikeresen kijutottak a sokezernyi halálos áldozatot követelő, értelmetlen kitörési kísérlet nyomán, s egy interjúszövegnek köszönhetően feltárul egy olyan német katona (Ernst Keller) története is, aki, miután civil ruhában fogták el a szovjetek, kalandos körülmények között úszta meg a kivégzést. Szintén a könyv első kiadásait követően vált nyilvánvalóvá, hogy például az 1944 őszén különítményt szervező Prónay Pál nem is a kitörés során halt meg, hiszen a szovjetek nem csupán elfogták, de 1946-ban egy koncepciós perben 20 évre el is ítélték, hogy azután 2001-ben rehabilitálják ezen vádak alól.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
