Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Színház

Rabtánc a lábon

Láthatáron Csoport: Mit ér, ha?

  • Sándor Panka
  • 2021. november 10.

Kritika

A nézőtérrel szemben vörös bársonyfüggöny, a padlón rózsaszín szőnyeg (látvány: Horváth Jenny és Komesz Borbála). Az első jelenetben az ezüst különböző árnyalataiban járják táncukat a szereplők, ruhájukon a születési dátumukat közlő rajtszámok. A fokozatosan kudarcba fulladó, készakarva nevetséges koreográfia tökéletesen megalapozza az egész előadás hangulatát.

Mit ér a nő, ha már elmúlt negyven? Mit kezd testének változásával, fiatalságának elvesztésével? A női midlife crisis témáját feldolgozó darabot a színészek improvizációi alapján Romankovics Edit és Zsigó Anna írta.

Öt nő életébe nyerhetünk betekintést: Judit (Feuer Yvette), Csilla (Szalontay Tünde), Szilvia (Álmosd Phaedra), Éva (Romankovics Edit) és Anett (Manyasz Erika) figurája más és más oldalát mutatja meg az öregedéssel járó problémáknak.

A pszichológusból íróvá lett Judit megpróbál segíteni a pácienseinek, miközben ő maga is súlyos önértékelési gondokkal küzd. Csilla, a hervadó, de még mindig szépséges sztárszínésznő már csak anyakirálynőt és házmesternét játszhat. Szilvia Tinnyére akar költözni a családja elől, amiről pont az a barátnője (Éva) próbálja lebeszélni, aki titkon szerelmes a férjébe. És itt van még a szociális munkásként dolgozó Anett, akinek a munkahelyén ugyan nincsenek problémái, csak éppen a magánélete nehéz: nem tud szabadulni anyja fojtogató jelenlététől.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Előfizetek Előfizető vagyok, bejelentkezem
Előző cikk a rovatban Vérfürdőváros Vérfürdőváros
Következő cikk a rovatban Alvajárók és ágyrajárók Alvajárók és ágyrajárók

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Kritika

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Kritika

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Kritika

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Kritika

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

Kritika

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

Kritika

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Kritika

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Publicisztika

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.