Lemez

World Music: ami közös

  • Marton László Távolodó
  • 2021.12.15 21:00

Kritika

a nyelveken, a vallásokon, a határokon túl. Íme, az Egyesült Világ.

Monoswezi: Shanu Mono (mint „egy”) és swezi (mint a „világ” egy dél-afrikai nyelvjárásban), egyfelől. De szimpla mozaikszóként is sokat mond a név: Mozambik, Norvégia, Svédország és Zimbabwe első betűiből… Történt ugyanis, hogy egy norvég jazzmuzsikus, a billentyűs és fúvós Hallvard Godal Mozambikban tanyázva összeállt az ütős-gitáros Calu Tsemanéval, és magával csalta Norvégiába, ahol aztán csatlakozott hozzájuk a zimbabwei kalimbás-énekes Hope Masike, valamint két svéd zenész, a dobos Erik Nylander és a bőgős Putte Johander.

Persze, istenigazából nem a származásuk kapcsán vált eggyé a világuk. Hanem mert úgy képesek összegyúrni Godal, Tsemane és Masike szerzeményeit, hogy abból egy kimondottan jellegzetes zenei univerzum teremtődik, éppúgy építve Tsemane és Masike afrikai gyökereire, mint az északi urak jazzes hagyományaira. A Shanu már az ötödik albumuk, és érzésem szerint a legjobb, magába szippantva egy jó adagot az elektronikus alapú tánczenék lüktetéséből is. Új hangként a mellotront is bevetette Godal, és ez megint csak jót tett az összképnek; kár, hogy egyik-másik dalba belerondít egy szintetizátor. De hát ugye semmi sem tökéletes ebben a világban… Még ha Masike elbűvölő hangja olykor azt az érzést kelti is. (Riverboat Records, 2021)

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk