80 éve, 1945. január 27-én szabadították fel az auschwitz-birkenaui náci német haláltábort. A helyszínen tartott hétfői megemlékezésen Marian Turski zsidó-lengyel származású holokauszttúlélő mondott először beszédet.
„Mindig csak egy kicsiny kisebbséget alkottunk, mi, akik annak idején pozitívan jutottunk át a szelekción” – jelentette ki a ceremóniát nyitó beszédben Marian Turski. „Egészen kevesen voltak azok, akik megélték a szabadulást. Most mindössze maroknyian maradtunk” - tette hozzá.
A rendezvényen több mint 50 túlélő vett részt, ők a megemlékezés fő vendégei, 60 ország küldöttsége mellett.
A holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából Budapesten, a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban is megemlékezést tartottak. Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter arról beszélt: megmagyarázhatatlan, hogy a XIX. századi Európa optimizmusát, liberalizmusát és emancipációját hogyan válthatta fel a XX. század vérfürdője az első világháborúban, és ez a vérfürdő hogyan teremtette meg a tömegháború mellett a totalitárius ideológiákat és a totalitárius diktatúrákat, ahonnan egyenes út vezetett a holokauszthoz. Emlékeztetett, hogy nem szűnt meg egyetlen csapásra január 27-én a holokauszt társadalmi hatása. Derékba tört, félresiklott életek őrizték nyomát még évtizedekig, de megvan a nyoma mind a mai napig az újrakezdett szakmai életutakban, újraalapított családokban is.
Navracsics Tibor szólt arról: a holokausztnak voltak áldozatai és hősei mind a zsidó, mind a nem zsidó közösségekben. Hangsúlyozta: mindenki hős, aki 1945 után visszatért Magyarországra, vagy bár elmehetett volna, mégis itt maradt; akik elölről kezdték az életüket, ápolva meghalt szeretteik emlékét, félretéve érthető és indokolt indulataikat. A magyarországi zsidó közösség tagjai között nagyon sok ilyen hős van, ennek köszönhetően Magyarországon van a legnagyobb és legélénkebb kulturális, politikai és szellemi életét élő zsidó közösség Közép-Európában – mondta a miniszter. Hozzátette: számukra, döntéshozók számára az a legfontosabb feladat, hogy soha ne érje őket sérelem, hogy ne fordulhasson elő még egyszer, hogy az állam az állampolgárai ellen fordul.
Zima András, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója azt mondta: a hiány, amit a holokauszt a családokban okozott, nemzedékeken át megmaradt, de nemcsak a családok, az egész társadalom elszenvedi a hiányt. A holokauszt-emléknapok azt a nemes célt is szolgálják, hogy ráirányítsák a figyelmet erre a közös veszteségre. Hatmillió zsidó és több tízezer roma áldozata van a holokausztnak, és a számok mögött emberek vannak, álmokkal, vágyakkal, törekvésekkel. Zima András azt is szóba hozta, hogy Magyarországon lehet kipában járni, a zsidó közösség ünnepeivel, kulturális programjaival kiléphet a többségi társadalomba, és a nem zsidó társadalom tagjai is belépnek a zsidó terekbe.
Avi Nir-Feldklein, Izrael budapesti nagykövete kiemelte: azt mondani, hogy „Soha többet Soá!” elkötelezettséget jelent, és hangsúlyozta, nagyra értékeli, hogy Magyarország kormánya ezt komolyan is veszi. Az antiszemitizmus erősödése kapcsán kitért arra, hogy Izrael durva háborút vív, de nem megoldás emiatt az Európában élő zsidókat okolni. Sommer Katalin holokauszt-túlélő felelevenítette, hogyan mentette meg őt és sorstársait a Duna-parton Raoul Wallenberg svéd diplomata, embermentő, majd hogyan teltek napjai a budapesti nagy gettóban, ahová megmenekülése után mennie kellett édesanyjával együtt. Azt is mondta: a túlélőknek mesélniük kell a gyerekeknek, mert a történelemkönyvek nem képesek személyessé tenni a történeteket.
A megemlékezés végén Verő Tamás főrabbi elimádkozta a kádist, majd a résztvevők mécseseket helyeztek el az áldozatok emlékfalánál.
AleXsandro Palombo olasz művész Bruck Edith magyar származású olasz írót, holokauszttúlélőt ábrázoló falfestménye Milánóban. MTI/EPA/ANSA/Davide Canella
