„A bevándorlók a befogadó országok javát szolgálhatják”

Ez adatokkal is alátámasztható – állítja az ENSZ Vízügyi Világszervezetének (UN-Water) alelnöke, aki szerint nincs olyan személy, vállalat vagy kormány, aki fel lenne mentve a klímaváltozás felelőssége alól. A Budapesti Víz Világtalálkozón beszélgettünk vele.

Narancs.hu: Mennyi vizet iszik egy nap?

Olcay Ünver: 3,5 – 4 liter között.

Narancs.hu: Mit gondol, 20 - 30 év múlva is lesz erre a lehetősége?

OÜ: Remélem, hogy igen, de tisztában vagyok vele, hogy rengetegen vannak a világon, akiknek már most sincs hozzáférésük tiszta ivóvízhez. Éppen ezért az ENSZ vízügyi szervezeténél nemcsak folyamatosan kutatunk a kérdésben, hanem javaslatokat is teszünk a kormányok számára.

Narancs.hu: Indiában jelenleg 600 millió embert érint a vízhiány, El Salvador pedig a század végére kifogyhat a vízből. És ez csak két példa.

OÜ: A vízhiány komoly probléma, aminek sok változata van. Felléphet konkrét fizikai hiány, amikor a kereslet nagyobb, mint a rendelkezésre álló víz mennyisége, mert a források kimerülőben vannak. Ennek lehetünk a szemtanúi a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, de a probléma a világ több további pontján is körvonalazódik, például Fokvárosban és Csennaiban (hétmilliós indiai nagyváros, ahol 2019 nyarán komoly vízhiány lépett fel – a szerk.).

Tartálykocsiból folyó ivóvízzel töltik meg műanyag edényeiket az emberek az indiai Kolkatában 2019. július 9-én.

Fotó: MTI/EPA/Pijal Adhikari

Vízhiány adódhat abból is, hogy az infrastruktúra nincs megfelelően kiépítve, vagy a vízellátást nem működtetik kielégítően. Vannak pazarló ágazatok, mint a mezőgazdaság, és szennyező szektorok, mint az ipar, amelyeknek ugyancsak fontos a szerepe. Sok múlik a helyi viszonyokon is. Nincs egységes megoldás, de az biztos, a világ kormányainak komolyan kell venniük a vízügyet a jövőben.

Narancs.hu: Szeptemberben az ENSZ tagországainak képviselői találkoztak a New York-i klímakonferencián, ahol a nemzetközi vízkrízis is szóba került.

OÜ: A klímaváltozás és a vízhiány szorosan összefügg, a gazdasági és társadalmi hatások egyértelműek. Itt, a Budapesti Víz Világtalálkozón az előadók azt ismételgették, hogy a túl sok, a túl kevés, és a túl szennyezett víz sem jó – Áder János magyar köztárasági elnök is erről beszélt.

Ugyanakkor a klímaváltozásnak van egy további aspektusa is: a kiszámíthatatlanság. Afrikában, a szubszaharai régióban a gazdálkodók ki vannak szolgáltatva az időjárási viszonyoknak, viszont az éghajlat kiismerhetetlensége miatt nem tudják, mikor lesz esőzés. Elveszítik a megélhetésüket, mert ugyan érkezik csapadék, de nem akkor, amikor szükségük van rá. Nincs más út, minél hamarabb alkalmazkodnunk kell a klímaváltozáshoz!

Narancs.hu: Jellemzően a döntéshozók rövidtávú politikai célokban gondolkoznak: a magyar kormány például pár hónapja megvétózta az Európai Unió karbonsemlegességére vonatkozó tervét.

OÜ: Nem vagyok elég tájékozott ebben a konkrét kérdésben, ezért nem lenne tisztességes állást foglalnom. Az ENSZ vízügyi szervezeténél azon dolgozunk, hogy a kormányok odafigyeljenek a trendekre, reagáljanak rájuk, hiszen hosszútávon a fenntartható fejlődést és a népesség megélhetését biztosítani kell.

Narancs.hu: A kisebb méretű országoknak kisebb a felelőssége?

OÜ: A felelősség mindannyiunké. Nincs olyan személy, intézmény, vállalat vagy kormány, aki fel lenne mentve. Nemcsak arról van szó, hogy mennyi vizet iszunk, hanem hogy miképpen éljük az életünket. Minden nap döntéseket kell hoznunk, ráadásul sokkal összetettebb a kép, mint aminek látszik: lehet, hogy személy szerint odafigyelek a vízhasználatra, de az ételpazarlásra már nem, tehát az élelmiszerek előállításához szükséges víz egy része is kárbavész, és még a széndioxid-kibocsátáshoz is hozzájárulok.

A kormányoknak fel kell állítaniuk a megfelelő intézményrendszereket, hogy megvédjék az erőforrásaikat. Ösztönzőkre és betartatott szabályokra van szükség, amelyeket az összes érintett szereplőt figyelembe véve, a változó környezethez kell igazítani.

Víz Világtalálkozó – Áder János éppen megtekint

Fotó: Illyés Tibor/MTI

Áder János rámutatott: Magyarország felelőssége kisebb a klímaváltozásban.

Narancs.hu: Magyarországon a közhangulatot évek óta meghatározza a migráció. Márpedig a vízhiány következtében milliók kerekedhetnek fel, hogy jobb élet reményében egy fejlődő országban telepedjenek le.

OÜ: Erre a kérdésre tudok politikai választ adni. A Water-UN áltat szervezett Víz Világnapjának (World Water Day) idén a mottója az volt, hogy „senkit nem hagyunk hátra”. A rendezvényen közöltünk egy jelentést, amelyben a bevándorlókat, mint a vízellátási és higiéniás szempontból leghátrányosabb helyzetű csoportot elemeztük. A kutatásból kiderült, hogy ezek az emberek nem hogy nem károsak, hanem éppen ellenkezőleg: hozzájárulhatnak egy ország gazdaságának működéséhez. Ez adatokkal alátámasztható.

Narancs.hu: Ez az állítás némiképp ellentétes a magyar kormány migrációellenes doktrínájával.

OÜ: Ha és amennyiben a beengedésük tervezetten és megfelelően történik, akkor a befogadó országok javát szolgálhatják. (Ha többet szeretne megtudni erről, akkor itt tájékozódhat.)

Narancs.hu: A történelem során a vízhiány komoly feszültségeket szült, adott esetben háborúkat eredményezett. Kell ilyen helyzetektől tartanunk?

OÜ: Vannak forró pontok: ezek egyfelől a vízhiány, másfelől pedig a határokon átívelő erőforrások megoszlása körül kialakuló viták miatt jönnek létre. Ahol nincs együttműködés, ott nemcsak a vízügyi problémák, hanem a feszültségek is erősödni fognak. De vannak pozitív példák: az imént egy panelbeszélgetésben vettem részt (az interjú 2019.október 15-én készült), ahol felmerült ez a téma. India vízgazdálkodási minisztere leszögezte, ugyan nem ápol az ország baráti viszonyt Pakisztánnal, ettől függetlenül a vízügyi együttműködésük nem állt le.

Narancs.hu: A bolygó vízkészleteinek csupán 2,5 százaléka édesvíz, aminek az egyharmada gleccser, hó és jégtakaró formájában található meg. Mennyi időnk van hátra?

OÜ: Hiszünk benne, hogy a kormányok elég elkötelezettek a fenntartható célok elérése érdekében. Az akarat megvan, hogy ne fussunk ki a vízből és elkerüljük a katasztrófát.

Olcay Ünver 2013 óta ENSZ Mezőgazdasági Világszervezetének (FAO) szárazföldi és vízügyi osztályának az igazgatóhelyettese, 2018 óta az ENSZ Vízügyi Világszervezetének (UN-Water) alelnöke. 2007 és 2013 között az ENSZ Víz Világértékelési Programjának (World Water Assesment Program) koordinátora. Korábban a Kent State University professzora, valamint Délkelet-Anatólia fejlesztési projekt (GAP-project) elnöke. Építészmérnöki diplomáját a Közép-Keleti Műszaki Egyetemen, Ankarában, a mesterfokozatot (hidraulika) és a dokturátusi címet (vízkészlet-tervezés és gazdálkodás) a Texasi Egyetemen szerezte.