Arra számítottunk, hogy valaki végre megmondja, hogy most akkor Hillary vagy Donald.

Sok rossz elhangzott mindkét elnökjelöltről a Republikon Intézet tegnapi vitaestjén, ám abban majdnem mindenki egyetértett, hogy Trump teljesen kiszámíthatatlan.

De ki lenne jobb Magyarországnak?

Noha a közvélemény-kutatások zöme azt mutatja, valószínűleg Hillary Clinton nyeri a kedden esedékes elnökválasztást, egyáltalán nem érdektelen dolog a jelöltekről vitatkozni. Legalábbis ez derült ki a Republikon Intézet tegnapi, Clinton vs. Trump – Amerika új elnököt választ címet viselő konferenciáján, amely azzal a megnyugtató tanulsággal is szolgált, hogy talán több dolog van, amiben mindenki egyetért.

Fotó: Németh Dániel

Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke megnyitójában elmondta, hogy ritkán láttunk ennyire „kevéssé jó” elnökjelölteket eddig a történelemben, de a magyar politikára is nagy hatása lesz a végeredménynek, hiszen már az is egy furcsa helyzet, hogy Orbán Viktor is állást foglalt (a tusnádfürdői beszédében gyakorlatilag elsőként állt be Trump mögé).
Tóth Csaba, a Republikon stratégiai igazgatója arról beszélt, hogy két nagy kérdés határozta meg az eddigi választási küzdelmet: az egyik, hogy itt van Trump, a fehér macsó imidzsében, aki mindenen átgázol, a másik pedig az, hogy Clintonban nem lehet bízni, mert például a hivatalos levelezését is magánszerveren keresztül bonyolította, s mégis ő a favorit. Beszélt emellett a szavazók faji összetételéről, és kutatások szerint ha csupán fehérek szavaznának, akkor Trump nyerne, mivel a fehérek közül 54 százalék támogatja, míg ellenfelét csak 38. Ha viszont csak a feketék vagy a nők voksolnának, akkor persze Clinton nyerne, hiszen a feketék körében például 88 százalékos a támogatottsága.
Tóth szerint Trump egyik legnagyobb esélye az lehet, hogy a választók nem bíznak Clinton őszinteségében: 46 százalék Trumpot tartja őszintébbnek, s csak 38 Clintont, bár vannak jó páran, akik úgy gondolják, egyik jelölt sem őszinte.
A konferencián persze a vita ígérkezett a legizgalmasabbnak, ám az kissé meglepő volt, hogy a résztvevők elég sok mindenben egyetértettek.
Soós Eszter Petronella politológus elmondta, hogy évek óta Hillary Clintonnak szurkol, és ugyan a küzdelmet kiegyenlítettnek látja, mégis úgy gondolja, hogy jobb lesz a frusztrált, lecsúszott középosztálynak, ha Clinton lesz az elnök. Szerinte Magyarországnak is jobb lenne egy olyan elnök, aki a NATO-t fontosnak tartja – Trump már utalgatott rá, hogy nem védene meg minden NATO-tagállamot egy esetleges támadás esetén.

Fotó: Németh Dániel

Seres László, a Kapitalizmus blog írója ha szavazhatna, a Libertariánus Párt jelöltjére, Gary Johnsonra tenné a voksát, mivel úgy gondolja, „egészen elborzasztó, hogy Trump és Clinton közül kerül ki az USA következő elnöke”. Azt mondta, hogy tulajdonképpen „egy agresszív pszichopata (Trump) áll szemben egy felkészült, de mániákus hazudozóval (Clinton), aki teljesen amorális, és húsz éve arra készül, hogy hatalomra kerüljön”. Sullivan Ferenc, a Nézőpont Intézet munkatársa volt az egyetlen, aki arra a kérdésre, hogy ha választhatna, kire szavazna, Trumpot mondta. Bár hozzátette, nem szívesen szavazna rá, de úgy látja, Magyarország számára ő jobb lenne, noha az este folyamán nem igazán derült ki, miért is lenne megfelelő nekünk egy Trump-adminisztráció.

Fotó: Németh Dániel

Pogátsa Zoltán, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense úgy vélte, ez a választás nem egy tétre menő küzdelem, „a tét már akkor elúszott, amikor nem Bernie Sanders lett a demokrata jelölt, mivel ő volt az egyetlen, aki rendszerszintű változásokat akart”, és Pogátsa szerint akármit is mond Hillary Clinton, neki semmi köze a szociáldemokráciához. A közgazdász azt mondta, nem Trump személye a lényeges, sokkal nagyobb probléma, hogy van olyan társadalmi tömeg, amely hajlandó egy ilyen emberre szavazni.

S így tovább, mindenki megfutotta a maga körét, mintegy vitajelleget kölcsönözve az alkalomnak, ám e körökből leginkább a személyes közlemények ragyogtak ki, attól mégis inkább megkímélnénk most a kedves olvasót, hogy X. a hidegháború híve, Y. pedig nagyon nehéz négy évre számít.
Okosabbak persze nem lettünk, s ez szerda reggelre sem várható, de a várható fejlemények így is elég izgalmat ígérnek.