A fehérek a feketék ellen, a férfiak a nők ellen

  • Gera Márton
  • 2016. november 4.

Külpol

Arra számítottunk, hogy valaki végre megmondja, hogy most akkor Hillary vagy Donald.

Sok rossz elhangzott mindkét elnökjelöltről a Republikon Intézet tegnapi vitaestjén, ám abban majdnem mindenki egyetértett, hogy Trump teljesen kiszámíthatatlan.

De ki lenne jobb Magyarországnak?

Noha a közvélemény-kutatások zöme azt mutatja, valószínűleg Hillary Clinton nyeri a kedden esedékes elnökválasztást, egyáltalán nem érdektelen dolog a jelöltekről vitatkozni. Legalábbis ez derült ki a Republikon Intézet tegnapi, Clinton vs. Trump – Amerika új elnököt választ címet viselő konferenciáján, amely azzal a megnyugtató tanulsággal is szolgált, hogy talán több dolog van, amiben mindenki egyetért.

false

Fotó: Németh Dániel


Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke megnyitójában elmondta, hogy ritkán láttunk ennyire „kevéssé jó” elnökjelölteket eddig a történelemben, de a magyar politikára is nagy hatása lesz a végeredménynek, hiszen már az is egy furcsa helyzet, hogy Orbán Viktor is állást foglalt (a tusnádfürdői beszédében gyakorlatilag elsőként állt be Trump mögé).
Tóth Csaba, a Republikon stratégiai igazgatója arról beszélt, hogy két nagy kérdés határozta meg az eddigi választási küzdelmet: az egyik, hogy itt van Trump, a fehér macsó imidzsében, aki mindenen átgázol, a másik pedig az, hogy Clintonban nem lehet bízni, mert például a hivatalos levelezését is magánszerveren keresztül bonyolította, s mégis ő a favorit. Beszélt emellett a szavazók faji összetételéről, és kutatások szerint ha csupán fehérek szavaznának, akkor Trump nyerne, mivel a fehérek közül 54 százalék támogatja, míg ellenfelét csak 38. Ha viszont csak a feketék vagy a nők voksolnának, akkor persze Clinton nyerne, hiszen a feketék körében például 88 százalékos a támogatottsága.
Tóth szerint Trump egyik legnagyobb esélye az lehet, hogy a választók nem bíznak Clinton őszinteségében: 46 százalék Trumpot tartja őszintébbnek, s csak 38 Clintont, bár vannak jó páran, akik úgy gondolják, egyik jelölt sem őszinte.
A konferencián persze a vita ígérkezett a legizgalmasabbnak, ám az kissé meglepő volt, hogy a résztvevők elég sok mindenben egyetértettek.
Soós Eszter Petronella politológus elmondta, hogy évek óta Hillary Clintonnak szurkol, és ugyan a küzdelmet kiegyenlítettnek látja, mégis úgy gondolja, hogy jobb lesz a frusztrált, lecsúszott középosztálynak, ha Clinton lesz az elnök. Szerinte Magyarországnak is jobb lenne egy olyan elnök, aki a NATO-t fontosnak tartja – Trump már utalgatott rá, hogy nem védene meg minden NATO-tagállamot egy esetleges támadás esetén.

false

Fotó: Németh Dániel


Seres László, a Kapitalizmus blog írója ha szavazhatna, a Libertariánus Párt jelöltjére, Gary Johnsonra tenné a voksát, mivel úgy gondolja, „egészen elborzasztó, hogy Trump és Clinton közül kerül ki az USA következő elnöke”. Azt mondta, hogy tulajdonképpen „egy agresszív pszichopata (Trump) áll szemben egy felkészült, de mániákus hazudozóval (Clinton), aki teljesen amorális, és húsz éve arra készül, hogy hatalomra kerüljön”. Sullivan Ferenc, a Nézőpont Intézet munkatársa volt az egyetlen, aki arra a kérdésre, hogy ha választhatna, kire szavazna, Trumpot mondta. Bár hozzátette, nem szívesen szavazna rá, de úgy látja, Magyarország számára ő jobb lenne, noha az este folyamán nem igazán derült ki, miért is lenne megfelelő nekünk egy Trump-adminisztráció.

false

 

Fotó: Németh Dániel


Pogátsa Zoltán, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense úgy vélte, ez a választás nem egy tétre menő küzdelem, „a tét már akkor elúszott, amikor nem Bernie Sanders lett a demokrata jelölt, mivel ő volt az egyetlen, aki rendszerszintű változásokat akart”, és Pogátsa szerint akármit is mond Hillary Clinton, neki semmi köze a szociáldemokráciához. A közgazdász azt mondta, nem Trump személye a lényeges, sokkal nagyobb probléma, hogy van olyan társadalmi tömeg, amely hajlandó egy ilyen emberre szavazni.

S így tovább, mindenki megfutotta a maga körét, mintegy vitajelleget kölcsönözve az alkalomnak, ám e körökből leginkább a személyes közlemények ragyogtak ki, attól mégis inkább megkímélnénk most a kedves olvasót, hogy X. a hidegháború híve, Y. pedig nagyon nehéz négy évre számít.
Okosabbak persze nem lettünk, s ez szerda reggelre sem várható, de a várható fejlemények így is elég izgalmat ígérnek.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.