A fehérek a feketék ellen, a férfiak a nők ellen

  • Gera Márton
  • 2016. november 4.

Külpol

Arra számítottunk, hogy valaki végre megmondja, hogy most akkor Hillary vagy Donald.

Sok rossz elhangzott mindkét elnökjelöltről a Republikon Intézet tegnapi vitaestjén, ám abban majdnem mindenki egyetértett, hogy Trump teljesen kiszámíthatatlan.

De ki lenne jobb Magyarországnak?

Noha a közvélemény-kutatások zöme azt mutatja, valószínűleg Hillary Clinton nyeri a kedden esedékes elnökválasztást, egyáltalán nem érdektelen dolog a jelöltekről vitatkozni. Legalábbis ez derült ki a Republikon Intézet tegnapi, Clinton vs. Trump – Amerika új elnököt választ címet viselő konferenciáján, amely azzal a megnyugtató tanulsággal is szolgált, hogy talán több dolog van, amiben mindenki egyetért.

false

Fotó: Németh Dániel


Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke megnyitójában elmondta, hogy ritkán láttunk ennyire „kevéssé jó” elnökjelölteket eddig a történelemben, de a magyar politikára is nagy hatása lesz a végeredménynek, hiszen már az is egy furcsa helyzet, hogy Orbán Viktor is állást foglalt (a tusnádfürdői beszédében gyakorlatilag elsőként állt be Trump mögé).
Tóth Csaba, a Republikon stratégiai igazgatója arról beszélt, hogy két nagy kérdés határozta meg az eddigi választási küzdelmet: az egyik, hogy itt van Trump, a fehér macsó imidzsében, aki mindenen átgázol, a másik pedig az, hogy Clintonban nem lehet bízni, mert például a hivatalos levelezését is magánszerveren keresztül bonyolította, s mégis ő a favorit. Beszélt emellett a szavazók faji összetételéről, és kutatások szerint ha csupán fehérek szavaznának, akkor Trump nyerne, mivel a fehérek közül 54 százalék támogatja, míg ellenfelét csak 38. Ha viszont csak a feketék vagy a nők voksolnának, akkor persze Clinton nyerne, hiszen a feketék körében például 88 százalékos a támogatottsága.
Tóth szerint Trump egyik legnagyobb esélye az lehet, hogy a választók nem bíznak Clinton őszinteségében: 46 százalék Trumpot tartja őszintébbnek, s csak 38 Clintont, bár vannak jó páran, akik úgy gondolják, egyik jelölt sem őszinte.
A konferencián persze a vita ígérkezett a legizgalmasabbnak, ám az kissé meglepő volt, hogy a résztvevők elég sok mindenben egyetértettek.
Soós Eszter Petronella politológus elmondta, hogy évek óta Hillary Clintonnak szurkol, és ugyan a küzdelmet kiegyenlítettnek látja, mégis úgy gondolja, hogy jobb lesz a frusztrált, lecsúszott középosztálynak, ha Clinton lesz az elnök. Szerinte Magyarországnak is jobb lenne egy olyan elnök, aki a NATO-t fontosnak tartja – Trump már utalgatott rá, hogy nem védene meg minden NATO-tagállamot egy esetleges támadás esetén.

false

Fotó: Németh Dániel


Seres László, a Kapitalizmus blog írója ha szavazhatna, a Libertariánus Párt jelöltjére, Gary Johnsonra tenné a voksát, mivel úgy gondolja, „egészen elborzasztó, hogy Trump és Clinton közül kerül ki az USA következő elnöke”. Azt mondta, hogy tulajdonképpen „egy agresszív pszichopata (Trump) áll szemben egy felkészült, de mániákus hazudozóval (Clinton), aki teljesen amorális, és húsz éve arra készül, hogy hatalomra kerüljön”. Sullivan Ferenc, a Nézőpont Intézet munkatársa volt az egyetlen, aki arra a kérdésre, hogy ha választhatna, kire szavazna, Trumpot mondta. Bár hozzátette, nem szívesen szavazna rá, de úgy látja, Magyarország számára ő jobb lenne, noha az este folyamán nem igazán derült ki, miért is lenne megfelelő nekünk egy Trump-adminisztráció.

false

 

Fotó: Németh Dániel


Pogátsa Zoltán, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense úgy vélte, ez a választás nem egy tétre menő küzdelem, „a tét már akkor elúszott, amikor nem Bernie Sanders lett a demokrata jelölt, mivel ő volt az egyetlen, aki rendszerszintű változásokat akart”, és Pogátsa szerint akármit is mond Hillary Clinton, neki semmi köze a szociáldemokráciához. A közgazdász azt mondta, nem Trump személye a lényeges, sokkal nagyobb probléma, hogy van olyan társadalmi tömeg, amely hajlandó egy ilyen emberre szavazni.

S így tovább, mindenki megfutotta a maga körét, mintegy vitajelleget kölcsönözve az alkalomnak, ám e körökből leginkább a személyes közlemények ragyogtak ki, attól mégis inkább megkímélnénk most a kedves olvasót, hogy X. a hidegháború híve, Y. pedig nagyon nehéz négy évre számít.
Okosabbak persze nem lettünk, s ez szerda reggelre sem várható, de a várható fejlemények így is elég izgalmat ígérnek.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.