Egy külvárosi kultúrház bármely volt szocialista országban pont olyan, amilyennek elképzeljük. Böhöm betonkocka, amit ma már nem lehet használni semmire, legfeljebb kilós ruhavásárt lehet rendezni benne vagy jógaórát tartani a kisteremben. Már ha nem áll üresen évek óta. Majdnem ilyen ronda kocka a lvivi művelődési ház is a város szélén. Talán annyival jobb az átlagnál, hogy az épület óriási, kerek ablakai megtörik a betonelemek robosztusságát. Meg annyival jobb, hogy kezdtek vele valamit.
Az Urban Camp egy közösségi tér, elsősorban a fiataloknak szánva, de nagyjából száz fő számára lakóhelyet is tud biztosítani, azok számára, akik kénytelenek voltak elhagyni az otthonukat. A Lviv nagyjából Rákoskeresztúrhoz hasonlítható városrészében található óriási épületet eredetileg nem háborús menedéknek szánták, hiszen a koncepció már 2021-ben megvolt, akkor kapta meg a várostól az épület használati jogát a TVORI! ifjúsági szervezet. Aztán 2022 sok mindent felülírt és fel is gyorsított.
A kultúrház hasznosítása több szervezet összefogásával indult meg, a TVORI! mellett a szakmai munkát a dán Game civil szervezet és harkivi Urban Reforms építészcsapat biztosította. A dán szervezet kifejezetten a street artra építve támogat ifjúsági közösségeket Európában és Afrikában, az Urban Reforms pedig a városi tereket gondolná újra, legyen szó a kijevi világkiállítási helyszín modernizálásáról vagy harkivi közparkok átalakításáról. Ez is más volt még 2022. előtt, hiszen akkor a felhagyott betonszörnyek újragondolása volt az irányvonal, ma pedig a romba döntött városok újjáépítése.
A tervezés és forrásgyűjtés után 2022 augusztusában álltak neki a munkának, ami első körben a takarítás volt. Az épület 2008 óta állt üresen, beázott, tele volt törmelékkel, szeméttel, ezt mind rendbe kellett rakni. Cél volt, hogy a városi fiatalok mellett azok is menedéket találjanak maguknak, akik kénytelenek voltak elhagyni otthonaikat. Illetve az, hogy a menekültek és a helyiek össze tudjanak kapcsolódni, közösséget tudjanak kialakítani. Ez 600 kilométerrel nyugatra fellengzősen hathat, ám ha a földdel tették egyenlővé a városunkat, ha telente akadozik a fűtés, áramkimaradások vannak és valamelyik rokon vagy ismerős a seregben szolgál, igencsak fontos a közösség, a valahová tartozás.
A többszintes épület aljában hatalmas közösségi teret alakítottak ki kanapékkal, könyvespolcokkal, ahol lehet ücsörögni, beszélgetni, de akár dolgozni is egy laptop mellett. Van fűtés, világítás, ingyen wifi. Akár kisebb megbeszéléseket is lehet itt tartani. A berendezés minimál, indusztriális, nem is kellene több. Az egyik falat teljes egészében egy mozaik díszíti, ahogyan számtalan épületet is szerte az országban. A monumentális alkotások sok középületet díszítenek kívül is, de nem ritka az sem, hogy egy buszmegálló kap egyedi mozaikmintát. Itt szerencsére benti az alkotás, így nem károsította meg az idő és az időjárás.
A belső mozaikkal ellentétes stílusúak a falakat kívülről díszítő graffitik, a kettő mégis jól működik együtt. Nem tagekről meg firkákról van szó, az épületet és a kőkerítést is művészek festették le, kifejezetten ide tervezve az alkotásokat, mondja Olena, aki körbevezet az épületben. Minden egyszerű, funkcionális és sallangmentes. Szóval ki van találva, hogy tud nagyon menő lenni az is, ha valamit minimálpénzből kell megcsinálni.
Két év alatt nagyjából egymillió dollár adományt tudott begyűjteni az Urban Camp, ebből nemcsak szigeteltek, nyílászárókat cseréltek, falaztak és festettek, hanem korszerűsítették a fűtést, berendeztek több lakóhelyiséget, játszóteret, kosárpályát építettek. Bár száz személy elszállásolására van lehetőség, ennyien most nem laknak itt. Alapvetően délelőtt nincs nagy mozgás, kora délután kezdődnek a programok – iskolaidő után. Egy városi tánccsoport készített épp videót az emeleten, a nagyelőadó deszkapadlóján pedig épp befejeződött a gördeszkaoktatás.
A legfelső emeleten késő délután indult a brake-óra, a résztvevő gyerekek mind a háború elől menekültek Lvivbe. Elsőre nehéz volt megkülönböztetni a tanulókat és az oktatókat, mert a tanárok se lehettek idősebbek tizenhatnál. Az egyik tanár fiú Viktor Urban fia. Viktor Hrakivból jött Lvivbe, ő koordinálta az egész az Urban Camp projektet. Szándékos, hogy a tanárok is gyerekek, a kicsik sokkal könnyebben fel tudnak oldódni, ha az oktató is fiatal. A brake meg egyébként sem öregeknek való. Ezek a gyakorlatok, a tánc, a sport sokat segít a pszichésen sérült gyerekeknek. Volt olyan kisfiú, aki egyáltalán nem szólt senkihez, és a tánc volt az, ami segített neki újra kapcsolatokat építeni, ellazulni. A brake-oktatást egyébként az ukrán olimpiai brake-csapat is segítette, ami hatalmas élmény volt a gyerekeknek, mondja Olena.
Az Urban Camp a tervek szerint nem egyedi projekt lesz. Ahogyan az Urban Reform építészei, úgy ez a csapat is távlatokban gondolkodik. Ha vége lesz a háborúnak, a lvivi épületen lesz még mit alakítani. Egy maketten mutatja meg Olena, mi hogy fog kinézni. Az épület tetején pihenőpark lesz padokkal és növényekkel, az egyik falat pedig mászófallá alakítanák át. Ha minden összejön, akkor egy igazán modern és inspiráló központ lesz az Urban Camp.
Az Urban Reform azt szeretné, ha az országban több felhagyott kultúrház is hasonló módon hasznosulna, hiszen ezek most csak tájsebek, a szocialista építészet rohadó maradványai. Nemcsak a kultúrházak, hanem a felhagyott ipari létesítmények hasznosítása is kulcsfontosságú, hiszen a modern urbanisztika egyik fő kérdése ma az, hogy mit lehet kezdeni a használatból kivett épületekkel. Az Urban Reform célja az, hogy a háború után ne pusztán az épületek épüljenek újjá, hanem modern városszövetek jöjjenek létre. A tervek már készen vannak.
