A kormány állítása szerint nem tudott róla, hogy Mészáros Lőrinc bankja hitelezi a spanyol szélsőjobbot

  • narancs.hu
  • 2024. október 8.

Külpol

A Vox kampányra kapott hitelt az MBH-tól, de természetesen nincs itt semmi látnivaló.

A kormány nem tudta, hogy Mészáros Lőrinc bankja hitelezett a spanyol Voxnak – válaszolta Fónagy János, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára Vadai Ágnes, a DK országgyűlési képviselőjének írásbeli kérdésére – írja a 24.hu.

Vadai eredetileg Orbán Viktortól szerette volna megtudni, milyen szerepe volt abban, hogy egy spanyol radikális párt magyar banktól kaphatott hitelt a tavalyi választási kampányaihoz, de természetesen nem a miniszterelnök válaszolt.

Szeptember végén a Vox a spanyol El Paísnak ismerte el, hogy a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó MBH 9,2 milliós, vagyis úgy 3,6 milliárd forintos kölcsönt adott a 2023-as választási kampányukra.  Az információt Pepa Millán, a párt szóvivője erősítette meg a lapnak, aki azzal indokolta a kölcsön felvételét, hogy spanyol forrásból nem jutottak hitelhez. Az MBH Bank két részletben adott kölcsönt a pártnak. Az első részlet 6,7 millió euró, a második 2,6 millió euró volt. A párt azt is hozzátette, hogy a kölcsönt teljes mértékben visszafizették.

Vadai Ágnes kérdésére Fónagy János azt írta, hogy a kormány nem is tudott az MBH Bank „esetleges” hiteléről. „A kérdésben hivatkozott esetleges spanyolországi hitelnyújtásról kereskedelmi bank által – mint bármilyen egyéb esetben is – kizárólag üzleti alapon születhetett döntés, melyben a magyar kormánynak semmilyen szerepe nincs, arról információval nem rendelkezik.”

A Vox júliusban hagyta el addigi pártcsaládját az EP-ben, az ECR-t, és csatlakozott a Fidesz által alapított Patrióták Európáért frakcióhoz.

Orbán európai szövetségesei valahogy mindig piaci alapon kapnak hitelt Magyarországról, ráadásul mindig Mészáros Lőrinc érdekeltsége felől érkezik a pénz: az MBH elődje, az MKB Marine Le Pen 2022-es választási kampányának szállt be a szponzorációjába. A kormánynak természetesen ahhoz sem volt saját állítása szerint semmi köze.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.