magyarnarancs.hu: A magyar értelmiségnek az a része, amely már a 80-as években is olvasott angolul, hálával emlékezhet az amerikai nagykövetség könyvtárára. A főbejárattól balra volt, két délceg tengerészgyalogos között lehetett felmenni a lépcsőn. Ott láttunk először zöld fénnyel sikló fénymásolót, amit akkor Magyarországon még nem lehetett kapni. A könyvtár körülbelül négyezer kötet volt, kölcsönözhető, és kérésre olyan szakkönyveket is meghozattak, tartottak a könyvtárban, amelyeket nem lehetett volna beszerezni. Ez volt az első „amerikai kuckó”.
Jonas Stewart: Amikor diplomata lettem, a Külügyminisztérium és a US Information Agency egybeolvadt, nagyon sok ilyen könyvtár volt, de ekkor világszerte kezdtek bezárni ezek a könyvtárak az internet terjedése miatt, mert nem volt már akkora szükség arra, hogy ott legyen egy adott helyen a kézzel fogható, analóg könyv. Az egykori könyvtárunk helyett ma öt American Corner információs központunk van, Budapesten, Pécsen, Veszprémben, Debrecenben és Szegeden. Ezek a központok különböző műhelyeket szerveznek felszólalókkal a karrierkészségek fejlesztésétől az angol nyelv tanulásán, társalgási klubokon, filmvetítéseken, médiaműveltségen, a nők szerepvállalásán, a nemzetközi kapcsolatokon, aktuális ügyeken át a 21. századi technológiákig szinte mindenről. Az American Cornerek emellett az Egyesült Államokban tanulni vágyó látogatóknak is tudnak tájékoztatást adni. Minden központnak van egy Facebook-oldala is, ahol a soron következő programokról lehet tájékozódni.
magyarnarancs.hu: Ha már szóba kerültek a külföldi tanulmányok. Bizonyára értesült arról, hogy az EU felfüggeszti az Erasmus-programot az alapítványi egyetemeken. Mennyiben befolyásolja ez a magyar hallgatók számára nyitott amerikai egyetemi csereprogramokat?
JS: Természetesen tudomásom van a hírekről, de mi nem elsősorban a magyar-EU oktatási kapcsolatokra koncentrálunk, hanem a Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok között meglévő tudományos kapcsolatokra és csereprogramokra. Ezzel kapcsolatban elmondhatom, hogy a tudományos és felsőoktatási együttműködés az országaink között folytatódni fog.
magyarnarancs.hu: Nemrégiben egy vidéki városban részt vettünk egy Házhoz megy a követség (Embassy on the Road) elnevezésű programon, amelyen az álhírek felismerésére és kiszűrésére oktatták játékos formában a diákokat. Mik a tapasztalataik a fogadókészségről?
JS: Ez egy olyan program, ami lehetővé teszi, hogy a követség munkatársai közvetlenül találkozzanak magyar közönséggel. Jellemzően középiskolákba megyünk. Személyesen is részt vettem néhány ilyen eseményen. Ez nagyszerű lehetőség találkozni a fiatalokkal, megtudni, mi érdekli őket az Egyesült Államokból, a kultúrájából, a történetéből stb. Egyben óriási lehetőség, hogy beszéljünk velük arról, milyen nagyszerű lehetőségek vannak az Amerikában való tanulásra, csereprogramokra. Azt reméljük ettől, hogy felkeltjük az érdeklődést a középiskolás fiatalokban országuk iránt, és amikor tovább lépnek, egyetemisták vagy diplomások lesznek, elindulnak a karrierjükben, talán eszükbe jut, hogy álmaik megvalósítását az Államokban kezdhetik. És nem csak hozzám hasonló irodai emberek mennek a fiatalokhoz, hanem tengerészgalogosok is, ami egy kis színt visz az előadásokba, mert szép egyenruhájukban, nagyon katonásan jelennek meg, és így vizuálisan érdekesebbek, mint egy egyszerű öltönyös bürokrata. Komolyra fordítva a szót, munkám egyik legérdekesebb része, amikor magyar fiatalokkal beszélhetek.
A Házhoz megy a követség programban helyi közösségek kérhetnek amerikai előadót. Választható témák:
- Generate: Az energiahordozók játéka
- Diplomáciai szimulációs játékok
- Harmony Square: az álhírek játéka
- NATO-előadás az amerikai Civil-Katonai Együttmüködés (CIMIC) képviselőivel
- Nagykövetségi előadó program
- Alumni előadó program
magyarnarancs.hu: Melyek a legkeresettebb oktatási programjaik?
JS: Legaktívabb együttműködésünk a Fulbright-program. Ez nagyon régóta működő és jól bevált államközi tudományos és oktatási csereprogram, amelyet az amerikai és a magyar kormány hozzájárulásaiból finanszíroznak. Diákok és professzorok utaznak az Államokba innen, és jönnek Magyarországra évente. Van egy FLEX (Future Leaders Exchange) elnevezésű programunk is, amelyben középiskolások számára is vannak helyek. Életre szóló tapasztalatot szerezhetnek azzal, hogy amerikai családoknál lakhatnak, belekóstolhatnak az amerikai kultúrába, és ott járhatnak középiskolába egy tanévet. A Benjamin Franklin Transatlantic Fellows programunk pedig arra kínál lehetőséget középiskolásoknak, hogy egy hónapot amerikai és európai diákokkal töltsenek együtt egy amerikai egyetemen.
magyarnarancs.hu: Honlapjukon az ösztöndíjak és pályázatok menüpontban az Ambassador’s Fund program leírásában azt olvashatjuk, hogy különösen hátrányos helyzetű gyerekeket igyekeznek kijuttatni az Egyesült Államokba nyári gyerektábori munkára. Hogyan érik el ezt a célközönséget?
JS: Ebben a programban olyan egyetemistákat igyekszünk megszólítani, akiknek különben nem lenne anyagi lehetősége arra, hogy nyári munkán és utazási élményben legyen részük az Egyesült Államokban. Ez a speciális alap segíti a nyári munkára és utazási programra jelentkezőket a kiutazással kapcsolatos kiadásokban. Vannak magyar partnereink, akik segítenek összekötni velünk a feltételeknek megfelelő, érdeklődő fiatalokat. Főként nem budapesti, nem nagyvárosi pályázókat keresünk, hanem azokat, akik olyan helyen élnek, ahol sokkal nehezebben férhetnek hozzá ilyen programokhoz. Mindezek mellett fontos megemlíteni, hogy Magyarországon bárki jelentkezhet erre a kiváló programra, ha jogosult rá.
magyarnarancs.hu: Hogyan tudják eljuttatni a célközönségnek a lehetőségekről szóló információkat? Tudomásunk van olyan esetről, amikor az angoltanár kitette az iskolai faliújságra a diákcsere program infóját, de a tankerület vezetője (bejelentésre) még aznap leszedette, mondván „ez magyar állami iskola, itt nem reklámozzuk más állam iskoláit”.
JS: Az összes programunkhoz minden szükséges információ ott van a weboldalunkon, amit rendszeresen frissítünk. Bárki számára bármikor elérhető. Hirdetjük ezeket a közösségimédia-felületeinken is. Nagyon aktívak vagyunk a Facebookon és az Instagramon, utóbbi a fiatalabbakat sokkal hatékonyabban éri el. És persze ott a Twitter.
magyarnarancs.hu: Számos magyar magánszemély és szervezet kapott már a nagykövetségtől egyedi támogatást kétoldalú projektek megvalósítására. Milyen témákkal lehet pályázni?
JS: Változatos témákkal. A nagykövetség működtet egy úgynevezett kisebb összegű támogatási programot, amelynek keretében korlátozott összegű támogatást nyújt a kétoldalúan fontos kérdésekre összpontosító magyar szervezeteknek. A kedvezményezettek között volt környezetvédelmi, klímaváltozási projekt, például besegítés a Tisza tisztításába, volt kisebbségi csoportok, például roma közösségek támogatása, és voltak művészeti és kulturális témák is. Legalább egy évtizede fut ez a program. Ezt évente néhányszor meghirdetjük. Az idei pályázatunkat hamarosan kiírjuk. A beérkezett pályázatokat a nagykövetség támogatásokat elbíráló bizottsága értékeli, és értesíti a nyerteseket.
magyarnarancs.hu: Milyen területeken lát fejlődést a kulturális kapcsolatokban?
JS: Az amerikai felsőoktatási tanulmányok iránt egyre nő az érdeklődés. Tavaly egy tucatnyi helyünk volt a FLEX-programban, amire több mint ezer jelentkező volt. Reméljük, hogy lesz lehetőségünk a helyek számát bővíteni. A művészeti élet területén is egyre intenzívebb az együttműködés. Például
magyar írók rajtunk keresztül jelentkezhetnek és vehetnek részt az iowai írótáborban,
jelentős a tanárcsere programunk, de szervezünk konferenciákat Magyarországon, amelyekre amerikai résztvevők jönnek, így kívánjuk elősegíteni a kapcsolatok kialakítását. De nem csak a követség közvetítésével alakul kulturális együttműködés. A rockzene például a magánszektorhoz kapcsolódik. Nagyszerű amerikai művészek jönnek zenei fesztiválokra. Vannak programjaink a vizuális és előadóművészetek terén is. Tavaly a Nemzeti Táncszínházzal működtünk együtt; a Martha Graham Dance Company társulatát látták vendégül, akik az előadásokon túl mesterkurzusokat is tartottak. Az a célunk, hogy a művészek közötti személyes kapcsolatok a programok lezárulta után is megmaradjanak. Az a filozófiánk, hogy ha elősegítjük a személyek közötti pozitív, tartós szakmai és személyes kapcsolatok kialakulását és fennmaradását, az a két ország közötti kapcsolatokat is erősíti.
magyarnarancs.hu: Hogyan telik a kultúrdiplomata egy átlagos napja?
JS: Minden nap más és nagyon érdekes. Magyar egyetemekre, középiskolákba járok előadásokat tartani. Diákokkal, professzorokkal, hivatalnokokkal beszélek az oktatási kapcsolatok megerősítésének lehetőségeiről. A nagykövetségen nagyon tehetséges magyar és amerikai munkatársakkall dolgozom együtt. Ide látogató amerikai művészek programján veszek részt, követem az előadásaikról szóló híreket. És néha újságírókkal beszélek.
magyarnarancs.hu: Az amerikai kultúra nagyon sokszínű és befogadó; ehhez képest a magyarországi helyzet, mondjuk így, még fejlődő. Adódtak-e zökkenők ebből a kulturális különbségből?
JS: Én csak az amerikai részről tudok beszélni. Amerikaiként hiszek abban, hogy hazám egysége nem szükségszerűen egy közös történelemre vagy etnikai hovatartozásra épül, hanem az általunk osztott közös eszméken alapul. Az amerikaiak többnyire osztják azt a hitet, hogy a kemény munka jólétet és sikert eredményez. Emiatt a világ minden tájáról vándoroltak ki emberek az Egyesült Államokba jobb élet reményében és hogy gondoskodjanak családjukról. Ez olyan társadalmat eredményezett, ami a sokszínűség tekintetében a világ legjobbjait vonultatja fel, mind a hagyományos értelemben vett sokszínűség, mind pedig az eszmék és világnézetek sokféleségének értelmében.
Hadd helyezzem ezt egy kicsit kulturális kontextusba. Kansasból származom. Néhány gyerekkori barátomnak magyar neve volt. Például Németh. Angolosított kiejtéssel. És azért volt olyan sok magyar-amerikai barátom, mert az őseik a 19. században, különösen 1848-49 után jöttek Amerikába, a régi amerikai határvidékre, hogy ott keressék a jólétet. Akkor Kansas határvidék volt. Ezért van viszonylag nagy magyar közösség Ohióban és New York állam északi részén. Ez is része az amerikai sokféleségnek. A magyarok is részei ennek. És hozzá kell tennem, hogy a gulyás Kansasben nagyon más, mint itt. Meglepődtem, amikor itt először gulyást ettem, mert egyfajta tésztaételként ismertem. A magyar gulyást jobban szeretem.
