A könnyek nem hisznek Moszkvának – A Malaysia Airlines MH17-es járatának lelövése és az orosz propaganda

Külpol

Az első közvetett bizonyítékok megalapozottan sejtették, hogy a tettesek a Kelet-Ukrajnában harcoló szakadárok lehetnek - nem csoda, hogy már a gép lelövésének napján megindult Moszkva információs ellentámadása.

A malajziai gép tragédiája újabb szintre emelte Oroszország Ukrajna elleni információs háborúját; márpedig a Kreml felügyelte orosz médiumok eddig is ennek gyakorlott mesterei voltak. Az már a krízis tavaly novemberi kibontakozásakor jól látszott, hogy a vezető orosz tévétársaságokat nem az elfogulatlan tájékoztatás igénye irányítja, hanem a Kreml politikai céljainak kiszolgálása. S noha az új ukrán hatalom felügyelte médiumokban is jelen van az elfogultság, helyenként az elvakultság is, a két magatartás közé hiba lenne egyenlőségjelet tenni. És nemcsak azért, mert nem Ukrajna támadta meg Oroszországot, és nem Oroszország, hanem Ukrajna állami léte kérdőjeleződött meg; vagy azért, mert Kijev információs lehetőségei nem mérhetők össze Moszkva potenciáljával - hisz számos posztszovjet államban, így Ukrajnában is a vezető orosz tévétársaságok műsorai széles körben elérhetők (vagy azok voltak mostanáig). De az elfogultságok háborúját nem az ukrán fél kezdte. A politikai kontroll alatt álló orosz médiumok az ukrajnai válságot már annak korai szakaszában is csak külső szereplők által inspirált és irányított történésként mutatták be, egy pillanatig sem zavartatva magukat attól, hogy november 30-ától szerte az országban százezrek tüntettek a Janukovics-rendszer ellen. Bár ennyi embert külföldi titkosszolgálat nem, csak egy súlyos kormányzati válság tud utcára vinni, a moszkvai hivatalos interpretáció már ekkor a "kívülről irányítottság" tézisét sulykolta. Később mindez kiegészült a tiltakozás "fasiszta" jellegének hangsúlyozásával; hogy aztán az irányított orosz sajtó a Janukovics utáni új kijevi vezetést kizárólag "fasiszta juntaként" emlegesse - hiába, hogy a május 25-i elnökválasztáson a szélsőjobboldali Szabadság Párt és a Jobboldali Szektor jelöltje csak egy-egy százaléknyi szavazatot kapott.

Hazugsággyár

Moszkva nem egyszerűen másképp értelmezi az eseményeket, még csak nem is pusztán hamisítja, hanem maga kreálja őket. Ez először a Krím félsziget elszakítását megelőző hetek hivatalos orosz sajtójában mutatkozott meg - miközben az oroszországi médiavilágnak továbbra is maradt olyan része, amely nem a Kreml politikai kiszolgálását tekinti feladatának, hanem a tárgyszerű és pontos tájékoztatást. A minőségi politikai sajtó vezető szereplői, mint a Kommerszant és az RBK Daily számoltak be arról, hogy már február 26-áról 27-re virradó éjjel - tehát bőven a "hivatalos segítségkérés" és az orosz felsőház katonai beavatkozást lehetővé tevő felhatalmazása előtt - feltűntek a félszigeten azok a "zöld emberkék", az "udvarias géppisztolyosok", akik körbevették az autonóm köztársaság parlamentjét, majd a félsziget két polgári repterét és repülésirányítását. A független orosz sajtó írt arról is, hogy ezek az állig felfegyverzett katonák az orosz vezérkar Felderítő Főcsoportfőnöksége, a GRU speciális alakulataihoz tartoznak. Eközben a hivatalos álláspont, amit az irányított sajtó minden zokszó nélkül átvett, az volt, hogy a fegyveresek a "helyi önvédelmi erő" tagjai. Putyin csak akkor ismerte be, hogy az orosz haderő kötelékéhez tartoznak, amikor március derekára sikerült keresztülvinni a félsziget annektálását. (Az ukrajnai elnökválasztás környéki vad hazugságokról lásd korábbi cikkünket: Első menet, Magyar Narancs, 2014. május 29.)

A hazudozásban most is az állami Pervij Kanal vitte a prímet. Pár nappal az utasszállító lelövése előtt egy riportjában egy ukrajnai menekült asszony állítólagos szemtanúként arról számolt be, hogy az ukrán hadsereg visszatérése után Szlovjanszkban nyilvános kivégzésekre került sor; egy hároméves kisfiút állítólag fölszegeztek egy fára, anyját pedig, miután e borzalmat végignézették vele, felkötözték egy tankra és többször körbevitték a város főterén. A riport a nő beszámolóján túl semmivel nem igazolta e hátborzongató történetet - és ebben az esetben sem kellett sokat várni a lelepleződésre. Kiderült, egyetlen szemtanú sem tudta alátámasztani a tényként közölt borzalmakat. Ám sem a tévé vezetése, sem a hírszerkesztőség nem közölt helyreigazítást, nem kért bocsánatot. Sőt. Alekszej Volin, a tömegtájékoztatásért felelős minisztérium helyettes vezetője az ellenzéki internetes Dozsgy tévécsatornának adott interjújában rendjén valónak találta az állami tévé eljárását. Szerinte az újságírói etikai kódexen sem esett csorba.

Az irányított orosz sajtó ellentámadása már a tragédia estéjén elindult. Az első figyelmet érdemlő közlemény a moszkvai LifeNews tévécsatornán hangzott el egy órával azelőtt, hogy kiderült, polgári utasszállítót lőttek le. A hírműsor ekkor még a kelet-ukrajnai "önvédelmi erők" sikereként számolt be az esetről, azt állítva, hogy a felkelőknek sikerült egy újabb AN-26-os ukrán katonai gépet eltalálniuk. A csatorna azokkal a videofelvételekkel támasztotta alá ezt a hírt, amelyek nem sokkal korábban a donyecki szakadárok katonai vezetőjének internetes közleményéhez csatolva jelentek meg. Igor Girkin (Sztrelkov) orosz közösségi oldalon közreadott üzenete nem sokkal a LifeNews híradása előtt került fel a világhálóra. Miután kiderült, hogy a szakadárok mégsem egy ukrán katonai gépet lőttek le, mind Girkin közleményét, mind a tévétársaság beszámolóját törölték.

Ezek után a szeparatisták és az irányított orosz sajtó is azt kezdték el bizonygatni, hogy az "önvédelmi erőknek" nincs olyan eszközük, amellyel sikerrel támadnának egy ilyen magasan repülő szerkezetet. Gyenyisz Pusilin, a szakadár Donyeci Népköztársaság Legfelsőbb Tanácsának elnöke a Dozsgynak a katasztrófa napján tagadta, hogy vállról indítható eszközöknél hatékonyabb fegyverekkel bírnának. A Pervij Kanal esti hírműsora "szakértők egybehangzó véleményére" hivatkozva azt állította, hogy a felkelőknek nincs a magasan repülő szerkezetek lelövésére alkalmas fegyverük. Ennek azonban már akkor ellentmondott a Vesztyi tévécsatorna és az ITAR-TASSZ hírügynökség korábbi beszámolója. Ez a két forrás még június 29-én tudatta, hogy a kelet-ukrajnai ellenállók egy ukrán rakétabázist elfoglalva BUK-M légvédelmi rakétákhoz jutottak.

Kit akarnak megvezetni?

A LifeNews néhány órával azt követően, hogy kiderült, nem katonai gépet lőttek le, talált egy szemtanút is. A Dmitrijként bemutatkozó, ám csak hangjával szereplő helyi lakos azt állította, hogy a polgári gép mögött ő egy "szuskát", vagyis egy SZU-25-ös bombázót fedezett fel. Ez a közlés annyira képtelen és komolytalan volt, hogy még egy Kreml-barát újságíró is megjegyezte a Twitteren, a szemtanú vajon miként láthatta mindezt ilyen távolságból. Ez a körülmény azonban sem a Pervij Kanalt, sem a RIA-Novosztyi hírügynökséget nem zavarta. Mindketten átvették az állítólagos Dmitrij sztoriját; a Rosszija-24 csatorna pedig újabb titokzatos forrással jelentkezett. A Carlos nevű, a kijevi légi irányításnál dolgozó - és azóta is beazonosítatlan - spanyol twitterező bejegyzéseiben két, az utasszállítót üldöző és feltehetően megtámadó ukrán katonai gépről tud. A váratlanul felbukkanó SZU-25-sökkel csak egy probléma van: ezek a szárazföldi csapatok támogatására tervezett harci gépek, ennek megfelelő fegyverekkel és repülési magassággal: csak ötezer méterig tudnak emelkedni és nem légi harcra tervezték őket.

A tragédia másnapján megszólalt az orosz honvédelmi minisztérium is. A szóvivő bejelentette, hogy az utasszállító gépet az ukrán légvédelem lőtte le. Állítását azzal indokolta, hogy a rakétatalálat olyan terület fölött érte a polgári gépet, amely a környéken telepített ukrán légvédelmi egységek által elérhető. A szóvivő két SZ-200-as légvédelmi rakétákkal és három BUK-M rendszerrel felszerelt ukrán alegységről tud a térségben. Más érvet, körülményt a szóvivő nem tudott felhozni. A minisztérium közlését a hadsereg tévécsatornája, a Zvjezda adta közre elsőként, ezt követően átvették mind a Pervij Kanal, mind a Rosszija-24 hírműsorai.

Mindeközben az ukrán titkosszolgálat, az SZBU közreadta második, lehallgatásokat tartalmazó összeállítását is. Az első a katasztrófa napján jelent meg, és a szeparatisták telefonbeszélgetéseiből ama részleteket közölte, amelyekből kiderül: a repülőgép elleni támadást ők hajtották végre. A felvételek megmutatták, hogy az első diadalittas beszélgetést miként követte a tényleges helyzettel való szembesülés. Az újabb hangfelvételből már az is kiderült, hogy mikor és milyen körülmények között kaptak a felkelők Oroszországtól BUK-M légvédelmi rakétákat és az azok kezeléséhez szükséges személyzetet. A Kremlhez közel álló regnum.ru hírportál az első összeállítást azzal a hazugsággal próbálta hitelteleníteni, hogy még a tragédia bekövetkezte előtt került fel a világhálóra.

De az információs ellentámadás opus magnuma még hátravolt. A LifeNews, a Pervij Kanal és a Rosszija-24 csütörtök esti hírműsorai már arról értekeztek, hogy a valódi célpont nem az utasszállító gép volt, és még csak nem is egy ukrán katonai gép, hanem Putyin Dél-Amerikából visszatérő különgépe. Ennek igazolására a malajziai és az orosz elnöki repülő közel megegyező méretei, valamint hasonló, piros és kék csíkokat alkalmazó festése szolgált, továbbá az a körülmény, hogy az elnöki gép útvonala bizonyos helyeken érintkezett a lelőtt gép útvonalával. Az érvelés már első pillantásra ezer sebből vérzik. Először is lehetetlen egy tízezer méter magasan haladó repülő külső díszítését látni; de az is képtelenség, hogy az orosz elnök védelmi szolgálata engedélyezné Putyin Kelet-Ukrajna feletti repülését. Az információs ellentámadás végső aduja csak egy dologra kellett, arra, amire a többi dezinformáció is: a hazai közönség meggyőzésére. Arra, hogy egyelőre ne kelljen beismerni: a végzetes rakétatámadást a Moszkva támogatta szeparatista erők követték el.

Az ukrán verzió

Az ukrán sajtó - a világsajtóhoz hasonlóan - úgy látja, a maláj gép lelövése döntő fordulatot hozhat a kelet-ukrajnai háborúban. Az eddig, némi jóindulattal, ukrán belügyként értelmezhető "furcsa háború" a súlyos incidenssel egyértelműen nemzetközi szintre emelkedett, írja az Ukrajinszka Pravda. Moszkva pánikszerűen próbálja eltüntetni eddig inkább csak pro forma takargatott érintettsége nyomait a kelet-ukrajnai háborúban (az orosz állami média például "Újoroszország" helyett hirtelen megint "Ukrajnáról" beszél), a virtuális valóság azonban, írja a lap, Oroszország ellen dolgozik. A hangfelvételek és videók, amikkel az oroszbarát média korábban elárasztotta az internetet, Moszkva ellen fordultak. A mosakodás annál is nehezebb, mivel az ügyben exponálódott "szeparatista" parancsnokok orosz állampolgárok, illetve az orosz titkosszolgálatok emberei. A krími születésű afgán veterán Igor Bezler, aki minden jel szerint a parancsot adta a gép kilövésére, és akit az egyik lehallgatott telefonbeszélgetésben hallani, 2002-ig az orosz katonai felderítés embereként dolgozott Oroszországban, majd Ukrajnába való visszaköltözése után idén reaktiválták; már a repülőgépügy előtt hírhedtté vált terrorakcióival. Az ő közvetlen felettese a Sztrelkov néven feltűnt Igor Girkin, az FSZB ezredese, aki a "Donyeci Népköztársaság" hadügyminiszterének nevezi magát - a maláj járat lelövésében való érintettségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy röviddel a tragédia után posztolta az interneten az állítólagos ukrán katonai gép lelövéséről szóló hírt, majd sürgősen törölte.

Az oroszok pozíciója tehát a gép lelövésével tarthatatlanná vált, miközben éppen most kellene komoly támogatást nyújtaniuk a defenzívában lévő "felkelőknek" (Girkin szombaton el is ismerte, hogy a körülkerített Donyeck nehéz helyzetbe került), akik közben egyre népszerűtlenebbek a kelet-ukrajnai lakosság körében. Egy donyecki lakossági fórum résztvevői például váratlanul nekiestek Gubarjev "kormányzónak", hogy őket ugyan ne védjék meg semmiféle állítólagos fasisztáktól, szombaton pedig már arról adott hírt az Interfax Ukrajina, hogy az egyre aktívabb ellenállást kifejtő helyi lakosság 24 óra alatt kilenc szeparatistával végzett Donyeckben és Luhanszkban (többségük orosz állampolgár volt). Ide tartozik a hír, hogy Gyenyisz Pusilin, "a donyeci parlament elnöke" lemondott és Moszkvába távozott, a "felkelők" körében korábban igen népszerű szlovjanszki parancsnok, a "Motorola" becenévre hallgató Arszen Pavlov pedig a Krímbe.

Mindezek fényében az ukrán média leginkább a Putyin és a Nyugat számára kínálkozó alternatívákat elemzi. Vitalij Portnyikov újságíró úgy látja, Moszkva korábban még a lehetőségét is elvetette annak, hogy békefenntartó erőket küldjenek Ukrajnába, háborúval fenyegetett, mindent megtett annak érdekében, hogy Ukrajna egyedül harcoljon az agresszorral. Az incidens után nehéz lesz tartani ezt a pozíciót és fenyegetőzni. Úgy véli, a Nyugatnak részt kell vennie a terroristák likvidálásában, Oroszország pedig nem akadályozhatja ezt meg, sőt be kell vonni, enyhítve ezzel a presztízsveszteséget. A nyugati szerepvállalásról beszél a Hromadszke Tv nagyinterjújában Pavlo Klimkin nemrég kinevezett ukrán külügyminiszter is, aki óvatosan bár, de utal arra, hogy Ukrajnának szüksége lehet külföldi segítségre; Klimkin a maláj gép lelövését 9/11-hez hasonlítja. Noha hangsúlyozza: ha Oroszország visszavonul, képesek rendet teremteni a keleti megyékben, úgy véli, szükségük van segítségre, hogy megvédjék magukat a terrorfenyegetés ellen. Bár, emlékeztet Klimkin, Ukrajna nem tagja a NATO-nak, s arra sincs esély, hogy ENSZ-felhatalmazással érkezzenek csapatok Ukrajnába, azonban szerinte a NATO fontolgatja, hogy valamilyen formában azokra az országokra is kiterjessze a védőernyőt (Ukrajna, Moldova, Grúzia), amelyek különböző okokból formálisan nem lehetnek tagjai a NATO-nak. Úgy véli, a NATO-nak gyorsan kell reagálnia a kihívásokra, és már a szeptemberi csúcson el tud képzelni döntést ez ügyben.

Az Ukrajinszka Pravda blogírója szerint két út áll Putyin előtt: elhatárolódik a terroristáktól, és - ha nem is teheti meg, hogy semmilyen módon nem támogatja őket - a komolyabb haditechnikai támogatást megszünteti. A másik út, ha továbbra is azt bizonygatja, hogy Ukrajna "bukott állam", nem képes úrrá lenni a belső káoszon, veszélyt jelent az egész világra - és a korábbinál is nyíltabban beavatkozik a konfliktusba, hogy ne kelljen elviselnie a "megalkuvással" járó hazai népszerűségvesztést. Ehhez kapcsolódik a Zahid.net cikke arról, hogy Putyin hogyan szította fel az orosz nacionalizmust a Krím annektálásával, majd vesztette el az ellenőrzést a korábban a szövetségesévé tett szélsőjobb felett az "újoroszországi" háborúban. A Kreml a cikkíró szerint már nem ura az orosz háborús hisztériának, ha akarná, sem tudná visszazárni a szellemet a palackba. Erre a gondolatra rímel az orosz Dozsgy Tv érdekes beszélgetése is a kelet-ukrajnai harcokról tudósító újságírókkal, akik azt állítják: míg tavasszal hangsúlyosan jelen voltak az orosz profik a helyi "felkelők" irányításában, most - bár a háttérben nyilván továbbra is ők koordinálják őket - érezhetően megnőtt a máshonnan, sok esetben Oroszországból érkezett önkéntesek, szélsőséges kalandorok súlya. A "szakadárok" és másfelől Putyin szorult helyzetét jól jellemzi Zorjan Skirjak, az ukrán belügyminiszter tanácsadójának hétfői Facebook-bejegyzése arról, hogy a donyecki és luhanszki terroristák között hisztéria és pánik uralkodik, veszekednek és kompromittáló információkkal zsarolják egymást. Van, aki menekülni próbál, de Putyin állítólag kategorikusan megtiltotta, hogy beengedjék őket Oroszországba.

Körner Gábor

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Madarak és angyalok

  • - turcsányi -

Nehéz megmondani, hogy mikor mondtak fel az angyalok. Már akkor, amikor Wim Wenders folytatni merészelte a Berlin felett az eget (Távol és mégis közel, 1993)? Vagy csak 1998-ban lett elegük, amikor meglátták magukat az Angyalok városa című filmben – a Berlin felett az ég e remake-jét Nicolas Cage-dzsel? Az biztos, hogy Los Angelesből eztán szedték a sátorfájukat. De senki nem pótolhatatlan, L. A. pedig különösen nem maradhatott efféle égi szárnyasok nélkül.

„A legszívesebben hallgatok”

Kurtág György a magyar kultúra állócsillaga, kincse, élő klasszikusa, a magyar művészeti hagyomány nagy tradíciójának megszemélyesítője egy olyan korszakban, amelyben ez a hagyomány igencsak ingatag lábakon áll. Ha nyilvánosan megszólal a 98 éves mester, az maga az esemény.

Annyira nem sötét

A legutóbbi Pearl Jam-lemez, a 2020-as Gigaton hosszú, hétéves várakozás után jelent meg, így sokan örülhettek, hogy a zenekar hamarabb elkészült a tizenkettedik albumával, amely a Dark Matter címet viseli.

Dél csillagai

A Budapest JazzFest cégére alatt, a közel három héten át zajló hetvenhat koncert minden bizonnyal a legnagyobb magyar jazzfesztivál, de ennél figyelemre méltóbb, hogy huszonnégy országból érkeztek a zenészek. Megragadtuk a lehetőséget, hogy egy török triót és egy szárd együttest hallgassunk meg.

Ma senki se nyer

Emlékeznek, mikor volt köztársasági elnök Mádl Ferenc? Nos, Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején. A díszlet és az időnként felhangzó Ki nyer ma? című rádióműsor szignálja segít behatárolni, hogy a közelmúltban járunk, de az elnök neve az egyetlen konkrét utalás, amelyből kikövetkeztethetjük, milyen évet is írunk (majdnem) pontosan.

Gázlánggal fűtünk

Az év szaván vitatkozhatunk, de korunk szava bizonyosan a nárcisztikus. Ha valaki megbánt minket, vagy akár csak nem hajlandó részt venni az önbecsmérlés társadalmilag elvárt aktusában, máris megkapja, hogy „mekkora nárci”.

Újragondolt fintorok

Szabó Eszter sajátos, jellegzetes figurái középkorú és idősödő nők. Morcosak, egyked­vűek. Nyúzottak és fáradtak. Grimaszolnak, duzzognak. Olykor járókerettel sétálnak, máskor két hatalmas herezacskót vonszolnak maguk után.

Választhat szegény

„Köszönöm, hogy Önökkel tölthettem egy napot!” – írta tavaly februári Facebook-bejegyzésében Novák Katalin, amikor látogatást tett Tiszabőn, a legszegényebbek közé sorolt falvak egyikében.

Akire rámondják

Magyar Péter feljelenti Orbán Viktort – lelke rajta, a jobboldalon mindig is nagy becsben tartották az ország hagyományait, az ilyesminek tényleg van itt csőstül (ti. hagyománya). Amíg viszont tövig rágjuk a körmünket, hogy a tisztelt hatóságok hazavágják-e a miniszterelnököt az aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazásaiért, a feljelentés tartalmi része módot ad mindannyiunknak egy pillantást vetni jelen közállapotainkra. Továbbá a jövő kecsegtető ígéreteire is.