Első alkalommal ítéltek el Németországban polgári alkalmazottat egy náci koncentrációs táborban elkövetett bűncselekmények miatt, a kedden hozott döntéssel egy titkárnőt büntettek meg, aki a bíróság szerint több mint tízezer ember megölésében működött közre munkájával.
Az itzehoe-i (Schleswig-Holstein tartomány) bíróság ítélete szerint a 97 éves vádlott bűnrészes 10 505 ember megölésében és 5 ember elleni emberölési kísérletben. A bűncselekményeket fiatalkorúként követte el, ezért a fiatalkorúak büntetőjoga alapján jár neki büntetés, méghozzá két év felfüggesztett szabadságvesztés. A náci rendszerben elkövetett bűncselekményekkel összefüggésben indított egyik utolsó németországi per vádlottja a lengyelországi Stutthof térségében működő német náci koncentrációs tábor parancsnokságán dolgozott titkárnőként 1943 júniusától a láger 1945 áprilisi felszabadításáig. Ügyében már 2016-ban lezárultak a nemzetiszocialista diktatúra bűncselekményeinek feltárásával megbízott speciális szövetségi ügyészség (ZSt) előzetes vizsgálatai, de a lakhely szerint illetékes itzehoe-i ügyészség csak 2021-ben emelt vádat.
A hatóság magyarázata szerint azért volt szükség ennyire hosszú időre, mert egy koncentrációs tábor személyzetének polgári alkalmazottként dolgozó, és nem fegyveres szolgálatot teljesítő tagja ellen kellett eljárni, a nyomozás így jóval bonyolultabb volt, mint az eddigi ügyekben, amelyek lágerőrök tevékenységéről szóltak. A per 40 tárgyalási napján 14 tanút hallgattak meg, köztük 8 holokauszttúlélőt, a stutthofi láger egykori rabjait. A vádlott, Irmgard F. – akinek teljes nevét a személyiségi jogok védelméről rendelkező jogszabályok miatt nem használják a német közszolgálati médiában – nem kívánt bíróság elé állni, úgy vélte, titkárnőként semmi köze a lágerben történt bűncselekményekhez, és állítása szerint nem is szerzett tudomást jogsértésről. Nem is jelent meg az első tárgyalási napon, lakóhelyéről – egy idősotthonból – pedig eltűnt. Hamburgban állította elő a rendőrség, öt napra őrizetbe vették. A bíróság előtt csak az utolsó szó jogán szólalt meg, sajtójelentések szerint csupán annyit mondott, hogy sajnálja a Stutthofban történteket és sajnálja, hogy a lágerben dolgozott. Védői felmentést kértek, arra hivatkozva, hogy nem lehet kétséget kizáróan bizonyítani, hogy tudott a koncentrációs táborban üzemszerűen elkövetett gyilkosságokról.
A Danzig közelében kiépített stutthofi lágerbe mintegy 110 ezer embert hurcoltak, közülük nagyjából 65 ezren vesztek oda. A ZSt évtizedekig nem kezdeményezett vádemelést náci koncentrációs táborok és megsemmisítő táborok segédszemélyzetének tagjai ellen, mert úgy látta, hogy nincs esély elmarasztaló ítéletre. A fordulatot John Demjanjuk, a sobibóri koncentrációs tábor őrének ügye hozta meg. Egy müncheni bíróság 2011-ben öt év börtönre ítélte az időközben elhunyt lágerőrt, bűnrészesnek találva őt 27 ezer zsidó fogoly meggyilkolásában. Bár a vádlott aktív közreműködése a gyilkosságokban nem nyert bizonyítást, a bíróság megállapította, hogy felvigyázói munkaköréből szükségszerűen következik, hogy köze volt a foglyok halálához.
Az ítélet szemléletváltáshoz vezetett a német igazságszolgáltatásban, a ZSt így vizsgálatot kezdett a lágerek személyzetének valamennyi ismert, még élő tagja ellen. Stutthof egyik őrét 2020-ban, 93 éves korában ugyancsak két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, amiért a náci párt önkéntesekből álló fegyveres szervezete, az SS tagjaként közreműködött 5230 rab meggyilkolásában.
