A nemzet védelme – 2015

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. július 13.

Külpol

Nyugati szakértői körökben jó ideje tartja magát az a félelem, hogy az uniós periféria országai nincsenek és nem is lehetnek tényleges biztonságban.

Július 1-jén tette közzé a Pentagon az új amerikai nemzetvédelmi stratégiát, amely a 2011-est váltja fel. A dokumentum üzenete egyértelmű: utal azokra a súlypontváltozásokra, melyek különösen a második Obama-adminisztráció világképét és katonapolitikai céljait meghatározzák.

Fotó:politico.com

Fotó: politico.com

 

Míg a 2011-es stratégiára még mindig a 2001. szeptember 11-én bekövetkezett New York-i események emléke nyomta rá a bélyegét, és a keretet egyértelműen az Egyesült Államok azt követő közel-keleti katonai fellépései adták, addig a terrorizmus, az iszlám fenyegetettség és az „arab tavasz” nyomán beállt radikális bizonytalanság az új stratégiában láthatóan másodlagossá vált. Azt nem lehet kijelenteni, hogy fontosságuk megszűnt volna, de súlyuk relatív, s helyettük mindenképp más problémák kerültek a figyelem fókuszába.

A globális viszonyokra hatással lévő nemzetállamok fenyegetése.

A papír négy államot jelöl meg, amelyek kormányzati politikájában komoly törekvés tapasztalható arra, hogy (1) megbontsák a nemzetközi rendet, (2) térségi instabilitást okozzanak, (3) irreguláris-terrorista szervezeteket támogassanak, és (4) mindezek együtthatójaként fenyegetést jelentsenek az Egyesült Államokra. Oroszországról, Iránról, Észak-Koreáról és Kínáról van szó.

Nyilvánvaló, hogy az említett államok közül egyik sem képes tényleges katonai kihívást intézni Amerika ellen – de képes fenyegetni a szomszédait, s így regionális konfliktusokat kelteni. Kínának és Oroszországnak különös a jelentősége: Pekingnek például nem is titkolt célja olyan, ma elismerten szuverén államok bekebelezése, mint Tajvan, s területi vitája van Vietnammal, a Fülöp-szigetekkel, sőt Japánnal is. Nemrég a Fülöp-szigetek birtokában lévő zátonyokat szállt meg, s ott olyan területbővítő munkákba fogott – azaz a zátonyok feltöltésébe –, hogy azokon a tengerfenék altalajkincseit feltáró állomásokat hozzon létre. A dolog természetéből adódóan egy ilyen akciót követően általában megjelennek a térségben a kínai katonai bázisok is. Peking komoly haderő-modernizációs programba kezdett, de legalább ilyen aktív a destabilizáló célzatú pénzügyi tranzakciókban, illetve az internetes „hadviselésben” (hackertámadások).

Az Oroszországgal kialakult konfliktus mára komoly, a volt hidegháborúhoz mérhető következményekkel terhes. A volt szovjet tagköztársaságokban folytatott hibrid háborúk (Grúzia, Ukrajna) után Moszkva már a NATO-tagállam Lettországgal és Észtországgal szemben is fenyegetően lép fel; nemrég ez utóbbi területi szuverenitását megsértve raboltak el orosz ügynökök egy észt biztonsági tisztet. Bár az Egyesült Államok eddig egyszer sem hagyott kétséget afelől, hogy egy NATO-tag elleni tényleges támadás esetén életbe lép a védelmi szerződés 5. cikkelye – vagyis a szervezet katonai válaszcsapása nem maradna el –, nyugati szakértői körökben jó ideje tartja magát az a félelem, hogy az uniós periféria országai nincsenek és nem is lehetnek tényleges biztonságban.

Fotó: globalresearch.ca

Fotó: globalresearch.ca

 

Mindemellett persze Oroszország ma elsősorban a száz évvel korábbi Oszmán Birodalomra hasonlít, amely lehetett kihívó – főként a kis nemzetek s az általa elnyomott apróbb nemzeti (etnikai-vallási) entitások szempontjából –, de globális veszélyt mégsem jelentett, ugyanis gazdasága alkalmatlanná tette erre. Többen felhívták a figyelmet arra, hogy ha a Nyugat felfüggesztené az oroszok hozzáférését a SWIFT pénzügyi tranzakciós rendszerhez, akkor az orosz gazdaság három napon belül összeomlana. Ám jelentsen Moszkva akármekkora kockázatot is a Nyugatra, egy efféle fordulat – s az azt követő káosz – senkinek sem áll érdekében, ez pedig jelentékeny zsarolási potenciál.

A most megjelentetett nemzetvédelmi stratégia két fontos szemléletbeli módosulást mindenképpen tükröz: az orosz veszélyt leszámítva, amellyel elsősorban Európa – azaz az Európai Unió, illetve a volt szovjet zóna utódállamai – szembesülnek, kontinensünk jelentősége meglehetősen csökkent. Prioritást az Egyesült Államok számára egyértelműen a csendes-óceáni térség kapott, mind a kihívások (Kína), mind pedig a lehetőségek miatt. Az sem meglepő – ismervén az Obama-adminisztráció eddigi politikáját –, hogy sokat veszített stratégiai súlyából a Közel-Kelet; pontosabban eltolódtak a hangsúlyok. Míg eddig az izraeli–arab konfliktusok, illetve az öbölháborúk következményeinek kezelése álltak a középpontban, addig mára a figyelem elsősorban Iránra összpontosul.

A szerző a DK elnökségi tagja

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.