Dmitrij Muratov

A zsarnokság ellenmérge

Külpol

Beszéd a Nobel-békedíj átvételekor

Királyi felségek, a Nobel-bizottság tisztelt tagjai, tisztelt vendégek!

Október 8-án felhívott az anyukám. Megkérdezte, mi újság.

– Képzeld, anyu – mondom neki –, megkaptam a Nobel-díjat.

– Az jó. Na és azon kívül még mi újság?

– Mindjárt, anyu, mindjárt mindent elmesélek.

*

„Meggyőződésem, hogy a véleményszabadság alkotja – más polgári szabadságjogokkal egyetemben – a haladás alapját.

Kiállok amellett, hogy a polgári és politikai szabadságjogoknak meghatározó jelentőségük van az emberiség sorsának alakításában.

Meggyőződésem, hogy a nemzetközi bizalom, a leszerelés és a biztonság elképzelhetetlen a társadalom nyitottsága, a szabad információáramlás, véleményszabadság és nyilvánosság nélkül.

A béke, a progresszió, az emberi jogok – ez a három cél szétszakíthatatlanul összefonódik.”

E szavak Andrej Szaharovnak, a Föld polgárának, a nagy gondolkodónak a Nobel-díj átvételekor mondott beszédéből valók. Ezt a beszédet éppen itt, ebben a városban, 1975. de­cember 11-én, csütörtökön mondta el a felesége, Jelena Bonner.

Szükségesnek gondoltam, hogy Szaharov szavai itt, ebben a világhírű teremben újból elhangozzanak. Miért olyan fontos ez most számunkra, számomra?

A világ kiábrándult a demokráciából.

A világ csalódott a kormányzó elitekben.

A világ a diktatúra felé mozdult el.

Felütötte fejét az az illúzió, hogy technológiával és erőszakkal lehet fejlődést elérni, nem pedig az emberi jogok tiszteletben tartásával. Nos, ilyen a fejlődés szabadság nélkül. Ilyen a tej tehén nélkül…

A diktatúrák egyszerű hozzáférést építettek ki maguknak az erőszakhoz. A mi országunkban (és nem csak a miénkben) népszerű az a gondolat, hogy az a politikus, aki kerüli a vért, gyenge ember. Háborúval fenyegetni a világot – ez az igazi hazafiak feladata. A hatalom buzgón árusítja a háború eszméjét. A háború agresszív marketingjének hatására az emberek hozzászoknak a gondolathoz, hogy a háború megengedhető.

A kormányok és a kormányközeli propagandisták teljes felelősséget viselnek az állami tévécsatornákból áradó militarista retorikáért. De én láttam egy másik népet is, más képernyők előtt. Azok igaz és borzalmas képek voltak.

A csecsen háború idején az egyik vasútállomáson öt fehér hűtővagon állt a síneken. Mellettük őrség – éjjel és nappal. Ez a védelmi minisztérium 124-es laboratóriumának kerekes halottasháza volt. A hűtővagonokban közkatonák és tisztek azonosítatlan holttesteit őrizték. Sokuknak nem volt arca a telitalálatok vagy a kínzások miatt. A laboratórium főnöke, Scserbakov ezredes mindent megtett azért, hogy egyetlen elesett katona se maradjon névtelen. A sínek mellett egy kis házban egy tévékészülék állt. A székeken, mint valami váróteremben, az eltűnt katonák szülei ültek. Egy ember videókamerával egymás után a képernyőre vetítette a holttesteket. Egyiket a másik után. 458-szor. Ennyi katona feküdt e vagonok mínusz tizenöt fokon tartott polcain, az utolsó vonatjukon, mely a „Háború – Halál” útvonalon közlekedett. Az anyák, akik hosszú hónapokon át keresték Csecsenföld hegyein és hegyszorosai­ban a fiukat, amikor meglátták őt a képernyőn, azt kiabálták: „Ez nem ő! De hát ez nem ő!”

De ő volt.

*

A mostani ideológusok „a Hazáért halni kell” eszméjét hirdetik, nem azt, hogy a Hazáért élni kell. Ne hagyjuk, hogy a televíziójuk ismét becsapjon bennünket! A hibrid hadműveletek, a maláj légitársaság MH–17-es járatának tragikus, csúf és bűnös története tönkretette Oroszország és Ukrajna kapcsolatait, és nem tudom, az eljövendő nemzedékeknek sikerül-e helyrehozni őket… Annál is inkább, mivel a geopolitikusok beteg fejében Oroszország és Ukrajna háborúja már nem tűnik lehetetlennek. De azt tudom: a háborúk az elesettek azonosításával és a foglyok cseréjével végződnek. A csecsen háborúban a Novaja Gazeta és a tudósítónk, Izmajlov őrnagy ki tudott szabadítani a fogságból 174 embert. Ha most az új pozíciómban tehetek valamit azért, hogy a még élő hadifoglyok visszatérhessenek az otthonaikba, szóljanak! Én készen állok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."