Dmitrij Muratov és a Novaja Gazeta Nobel-békedíja

Oklevél a bástyafalra

Külpol

Az idei Nobel-békedíj a demokráciáért folytatott megalkuvás nélküli küzdelemért, a szólás, a vélemény és a tájékoztatás szabadságának védelméért járt, s azt találta meg, akit illet. Oroszország demokratikus nyilvánosságának egyik utolsó tartópillérét, a Novaja Gazetát. A döntnökök bátorságánál csak a kitüntetetteké nagyobb.

A döntés nemcsak meglepetést keltett, de meg is osztotta az oroszországi közvélemény demokratikus részét. Sokan úgy vélték, inkább a börtönbe vetett Alekszej Navalnijnak járt volna a díj, már csak azért is, mert talán némi védelmet adott volna számára nem csak a mindennapos börtönbeli megaláztatásokkal, de a jövőbeli perekkel szemben is. Mások a kitüntetésben az elmúlt hónapok represszív kampányától sújtott demokratikus nyilvánosság védelmét látták. Navalnij a börtönből gratulált Dmitrij Muratovnak, és védelmébe vette a norvég bizottság döntését.

A hetente háromszor – hétfőn, szerdán és pénteken – megjelenő Novaja Gazetát (Új Újságot) 1993 tavaszán alapították. Ma már jószerével ez az egyetlen nyomtatott ellenzéki lap Oroszországban; a magát liberálisnak és nyugatosnak tekintő orgánum 76 százaléka a lapot író és szerkesztő újságírói kollektíva tulajdonában van, a többin a jórészt Angliában élő, jelentős vagyonhoz jutó és korábbi nézeteivel szakító egykori KGB-tiszt, Alekszandr Lebegyev és a hajdani szovjet pártfőtitkár, az 1990-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett Mihail Gorbacsov osztozik (14 és 10 százalék).

A Novaja évtizedek óta meghatározó szerepet játszik a hatalmi önkény, a választási csalások, az emberi méltóságot semmibe vevő hivatalok, a rendőri erőszak és a törvénytelen letartóztatások leleplezésében. Olyan, nagy visszhangot keltő ügyek bemutatása kötődik a laphoz, mint a Borisz Jelcin idő előtti visszavonulásához hozzájáruló, az elnök lányáig elérő korrupciós botrány, a Mabatex-ügy hátterének feltárása, vagy az alapos vizsgálata annak a máig tisztázatlan 1999-es őszi lakóházrobbantás-sorozatnak, amelyik a csecsenek ellen hangolta az orosz közvéleményt, és az egyik hivatkozási alapját adta a második csecsen háború megkezdésének. Nagy port kavart a 2002-es Dubrovka utcai túsz­ejtés és a félresikerült túszmentés történetét feldolgozó írásuk is. Ez a lap számolt be először a Csecsenföldön harcoló orosz katonatiszt, Jurij Budanov gaztettéről, aki a csecsen ellenállók támogatásával megvádolt fiatal csecsen nőt, Elza Kungajevát a kihallgatásakor megerőszakolta, majd meggyilkolta. (Budanovot végül elítélték, még ha nem is hosszú időre.) A Novaja nyomozta ki a 2003-as beszláni túszdráma részleteit is, talán legjelentősebb tényfeltáró írása pedig az a több mint egyévnyi munkával megírt dolgozat volt, amelyben a Moldova közbeiktatásával működő, rafinált, számos bankot és dollármilliárdokat érintő pénzmosási ügyet leplezték le. Ők tudósítottak először a melegek szisztematikus csecsenföldi üldözéséről és gyilkolásáról is.

A lap az egyik utolsó tartópillére annak, ami az oroszországi demokratikus nyilvánosságból még megmaradt. Annak ellenére is, hogy példányszáma – ahogy a többi oroszországi nyomtatott lapé is – már egy ideje folyamatosan csökken. Tíz éve még 285 ezer példányban jelent meg, most 82 ezerben; szerencsére a lap online formátumban teljes terjedelmében ingyen hozzáférhető, vagyis olvasói köre nem korlátozódik a nyomtatott példányokra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.