Oklevél a bástyafalra

Az idei Nobel-békedíj a demokráciáért folytatott megalkuvás nélküli küzdelemért, a szólás, a vélemény és a tájékoztatás szabadságának védelméért járt, s azt találta meg, akit illet. Oroszország demokratikus nyilvánosságának egyik utolsó tartópillérét, a Novaja Gazetát. A döntnökök bátorságánál csak a kitüntetetteké nagyobb.

A döntés nemcsak meglepetést keltett, de meg is osztotta az oroszországi közvélemény demokratikus részét. Sokan úgy vélték, inkább a börtönbe vetett Alekszej Navalnijnak járt volna a díj, már csak azért is, mert talán némi védelmet adott volna számára nem csak a mindennapos börtönbeli megaláztatásokkal, de a jövőbeli perekkel szemben is. Mások a kitüntetésben az elmúlt hónapok represszív kampányától sújtott demokratikus nyilvánosság védelmét látták. Navalnij a börtönből gratulált Dmitrij Muratovnak, és védelmébe vette a norvég bizottság döntését.

A hetente háromszor – hétfőn, szerdán és pénteken – megjelenő Novaja Gazetát (Új Újságot) 1993 tavaszán alapították. Ma már jószerével ez az egyetlen nyomtatott ellenzéki lap Oroszországban; a magát liberálisnak és nyugatosnak tekintő orgánum 76 százaléka a lapot író és szerkesztő újságírói kollektíva tulajdonában van, a többin a jórészt Angliában élő, jelentős vagyonhoz jutó és korábbi nézeteivel szakító egykori KGB-tiszt, Alekszandr Lebegyev és a hajdani szovjet pártfőtitkár, az 1990-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett Mihail Gorbacsov osztozik (14 és 10 százalék).

A Novaja évtizedek óta meghatározó szerepet játszik a hatalmi önkény, a választási csalások, az emberi méltóságot semmibe vevő hivatalok, a rendőri erőszak és a törvénytelen letartóztatások leleplezésében. Olyan, nagy visszhangot keltő ügyek bemutatása kötődik a laphoz, mint a Borisz Jelcin idő előtti visszavonulásához hozzájáruló, az elnök lányáig elérő korrupciós botrány, a Mabatex-ügy hátterének feltárása, vagy az alapos vizsgálata annak a máig tisztázatlan 1999-es őszi lakóházrobbantás-sorozatnak, amelyik a csecsenek ellen hangolta az orosz közvéleményt, és az egyik hivatkozási alapját adta a második csecsen háború megkezdésének. Nagy port kavart a 2002-es Dubrovka utcai túsz­ejtés és a félresikerült túszmentés történetét feldolgozó írásuk is. Ez a lap számolt be először a Csecsenföldön harcoló orosz katonatiszt, Jurij Budanov gaztettéről, aki a csecsen ellenállók támogatásával megvádolt fiatal csecsen nőt, Elza Kungajevát a kihallgatásakor megerőszakolta, majd meggyilkolta. (Budanovot végül elítélték, még ha nem is hosszú időre.) A Novaja nyomozta ki a 2003-as beszláni túszdráma részleteit is, talán legjelentősebb tényfeltáró írása pedig az a több mint egyévnyi munkával megírt dolgozat volt, amelyben a Moldova közbeiktatásával működő, rafinált, számos bankot és dollármilliárdokat érintő pénzmosási ügyet leplezték le. Ők tudósítottak először a melegek szisztematikus csecsenföldi üldözéséről és gyilkolásáról is.

A lap az egyik utolsó tartópillére annak, ami az oroszországi demokratikus nyilvánosságból még megmaradt. Annak ellenére is, hogy példányszáma – ahogy a többi oroszországi nyomtatott lapé is – már egy ideje folyamatosan csökken. Tíz éve még 285 ezer példányban jelent meg, most 82 ezerben; szerencsére a lap online formátumban teljes terjedelmében ingyen hozzáférhető, vagyis olvasói köre nem korlátozódik a nyomtatott példányokra.