Dmitrij Muratov és a Novaja Gazeta Nobel-békedíja

Oklevél a bástyafalra

Külpol

Az idei Nobel-békedíj a demokráciáért folytatott megalkuvás nélküli küzdelemért, a szólás, a vélemény és a tájékoztatás szabadságának védelméért járt, s azt találta meg, akit illet. Oroszország demokratikus nyilvánosságának egyik utolsó tartópillérét, a Novaja Gazetát. A döntnökök bátorságánál csak a kitüntetetteké nagyobb.

A döntés nemcsak meglepetést keltett, de meg is osztotta az oroszországi közvélemény demokratikus részét. Sokan úgy vélték, inkább a börtönbe vetett Alekszej Navalnijnak járt volna a díj, már csak azért is, mert talán némi védelmet adott volna számára nem csak a mindennapos börtönbeli megaláztatásokkal, de a jövőbeli perekkel szemben is. Mások a kitüntetésben az elmúlt hónapok represszív kampányától sújtott demokratikus nyilvánosság védelmét látták. Navalnij a börtönből gratulált Dmitrij Muratovnak, és védelmébe vette a norvég bizottság döntését.

A hetente háromszor – hétfőn, szerdán és pénteken – megjelenő Novaja Gazetát (Új Újságot) 1993 tavaszán alapították. Ma már jószerével ez az egyetlen nyomtatott ellenzéki lap Oroszországban; a magát liberálisnak és nyugatosnak tekintő orgánum 76 százaléka a lapot író és szerkesztő újságírói kollektíva tulajdonában van, a többin a jórészt Angliában élő, jelentős vagyonhoz jutó és korábbi nézeteivel szakító egykori KGB-tiszt, Alekszandr Lebegyev és a hajdani szovjet pártfőtitkár, az 1990-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett Mihail Gorbacsov osztozik (14 és 10 százalék).

A Novaja évtizedek óta meghatározó szerepet játszik a hatalmi önkény, a választási csalások, az emberi méltóságot semmibe vevő hivatalok, a rendőri erőszak és a törvénytelen letartóztatások leleplezésében. Olyan, nagy visszhangot keltő ügyek bemutatása kötődik a laphoz, mint a Borisz Jelcin idő előtti visszavonulásához hozzájáruló, az elnök lányáig elérő korrupciós botrány, a Mabatex-ügy hátterének feltárása, vagy az alapos vizsgálata annak a máig tisztázatlan 1999-es őszi lakóházrobbantás-sorozatnak, amelyik a csecsenek ellen hangolta az orosz közvéleményt, és az egyik hivatkozási alapját adta a második csecsen háború megkezdésének. Nagy port kavart a 2002-es Dubrovka utcai túsz­ejtés és a félresikerült túszmentés történetét feldolgozó írásuk is. Ez a lap számolt be először a Csecsenföldön harcoló orosz katonatiszt, Jurij Budanov gaztettéről, aki a csecsen ellenállók támogatásával megvádolt fiatal csecsen nőt, Elza Kungajevát a kihallgatásakor megerőszakolta, majd meggyilkolta. (Budanovot végül elítélték, még ha nem is hosszú időre.) A Novaja nyomozta ki a 2003-as beszláni túszdráma részleteit is, talán legjelentősebb tényfeltáró írása pedig az a több mint egyévnyi munkával megírt dolgozat volt, amelyben a Moldova közbeiktatásával működő, rafinált, számos bankot és dollármilliárdokat érintő pénzmosási ügyet leplezték le. Ők tudósítottak először a melegek szisztematikus csecsenföldi üldözéséről és gyilkolásáról is.

A lap az egyik utolsó tartópillére annak, ami az oroszországi demokratikus nyilvánosságból még megmaradt. Annak ellenére is, hogy példányszáma – ahogy a többi oroszországi nyomtatott lapé is – már egy ideje folyamatosan csökken. Tíz éve még 285 ezer példányban jelent meg, most 82 ezerben; szerencsére a lap online formátumban teljes terjedelmében ingyen hozzáférhető, vagyis olvasói köre nem korlátozódik a nyomtatott példányokra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.