Afganisztánban elrendelték a nők számára a teljes testet elfedő burka viselését nyilvános helyeken

Külpol

Az afganisztáni tálibok legfelsőbb vezetőjének rendelete azonnali hatállyal, mától lépett életbe.

A radikális iszlamista tálibok tavaly augusztusi hatalomra jutása óta ez a legszigorúbb jogkorlátozás a nőkkel szemben – jegyezte meg az AFP hírügynökség.

Hibatulla Ahundzada molla legfelsőbb vezető arra hivatkozott a rendeletben, hogy a burka viselése megfelel a hagyományoknak, illetve tiszteletet parancsol a nők iránt. "A nem nagyon fiatal és nem nagyon idős nőknek az arcukat is el kell fedniük, amikor nem családtag férfival beszélnek", hogy ne legyenek kihívóak – olvasható a dokumentumban. Hozzáfűzte még: ha a nőknek nincs fontos dolguk otthonukon kívül, akkor "jobb, ha otthon maradnak".

Az erkölcs terjesztéséért és bűnmegelőzésért felelős minisztérium szóvivője szombati sajtótájékoztatóján azt mondta: ha egy nő nem tartja be a rendeletben előírtakat, akkor apját vagy legközelebbi férfi rokonát veszik elő. Felkeresik az otthonában, vagy rosszabb esetben bebörtönzik, vagy elbocsátják állami állásából.

A héten az északnyugati Herát tartományban tiltották meg az ottani autósiskoláknak, hogy nőket oktassanak, illetve a helyi hatóságok jogosítványokat sem állíthatnak ki nőknek. Országosan már a nők nem kaphatnak közalkalmazotti állást, és családtag férfi kísérete nélkül nem utazhatnak.

Márciusban hosszú hónapok után újra középiskolába és felsőoktatási intézménybe járhattak volna a lányok és a nők a tálibok előzetes bejelentése szerint, de ezt visszavonták.

A férfiaknak – diákoknak és tanároknak – a múlt hét végén a nyakkendőviselést tiltották be az egész ország oktatási intézményeiben.

Hatalomátvételük után a tálibok azt ígérték, hogy mindenki jogait tiszteletben tartják, amíg az iszlám törvények és az afgán szokások engedik. Azt bizonygatták, hogy változtak a kormányzási módszereik korábbi uralkodásukhoz képest. 1996 és 2001 között a radikálisok megtiltották a nőknek, hogy férfi hozzátartozó nélkül elhagyják otthonukat, a férfiaknak pedig előírták, hogy növesszenek szakállt.

Arra hivatkozva, hogy a zene tiltott az iszlámban, a tálibok az idén elkezdték a fellelhető hangszerek megsemmisítését, munkanélküliségre ítélve nagyszámú zenészt, hangszerkészítőt és énekest.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.