Interjú

„Akkor ugyanis megölnek minket”

Angelina Kariakina, a Szuszpilne Movlennie, az ukrán közmédia hírigazgatója

Külpol

Hogyan működik jelenleg a közmédia Ukrajnában? Mi az újság­írók elsődleges feladata, s hogyan birkóznak meg azzal, hogy haditudósítóvá kellett válniuk? Milyen terheket ró a háború a médiában dolgozókra? Az ukrán közmédia hírigazgatójával elfogultságról, szolidaritásról és bizalomról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Nemrég arról beszélt a bonni Global Media Forumon, hogy nem könnyű nem elfogultnak lenni, amikor az ukrán háborúról tudósít valaki, de igenis lehetséges. Ukrán újságíróként hogyan lehet elfogulatlannak lenni, miközben az országa ellen folyó háborúról tudósít?

Angelina Kariakina: Zavarba ejtőnek tartom ezt a kérdést, hiszen ebben az esetben mi is lenne az elfogultság? Erőszakos háború folyik egy szuverén állam ellen, mi pedig brutális bűnöket dokumentálunk. Amikor civil objektumokat, iskolát, óvodát, kórházat bombáznak az oroszok, ott hogyan találjunk „egyensúlyt”, ott hol lehetséges az elfogultság? Talán lehet szó valamiféle ideológiai elfogultságról, hogy valaki orosz- vagy ukránbarát, de ami Ukrajnában zajlik jelenleg, az olyan brutális bűntett egy független állam, a demokrácia és az emberiség ellen, hogy sokan azok közül is megváltoztatták a nézeteiket, akik korábban inkább oroszbarátnak vallották magukat. Nekünk nem az egyensúlyt kell keresni, hanem az igazságot. Ezért kell kimennünk terepre, hogy ellenőrizni tudjuk az információkat, ami sokszor nehéz feladat, hiszen nem tudunk ott lenni minden bombatámadásnál, minden frontszakaszon. De tesszük, ami tőlünk telik, megyünk, ahová lehet, beszélünk szemtanúkkal, katonákkal, önkéntesekkel, a helyi hatóságokkal, és folyamatosan ellenőrizzük a tényeket. A megszállt területeken ezt nem mindig tudjuk megtenni, de ott is vannak kollégáink, barátaink, akik segítenek, akik viszont sokszor életveszélyben vannak. Amikor a Kijiv körüli területeket elfoglalták az oroszok, olyan szervezetekkel is együttműködtünk, mint a VoxCheck, akiknek sokkal több tapasztalatuk van az adatokkal való munkában, mint nekünk. Így raktunk össze sok sztorit, például így tudtuk felgöngyölíteni azt is, hogy kik és hogyan ölték meg azt a nőt Bucsában, akinek a képe világhíres lett: ő volt az, akit a manikűröse ismert fel a körméről.

MN: Február óta melyek a legnagyobb változások és kihívások az újságírók munkájában?

AK: Az ukrán média jelenleg katonai cenzúra alatt működik. Nem írhatunk a csapatok mozgásáról, arról, hogy pontosan mit csinálnak, és arról sem számolhatunk be, mi történik közvetlenül azután, hogy egy-egy rakéta becsapódik, mert ez mind fontos információ lehet az ellenségnek. Ezeket a korlátokat könnyű megérteni, hiszen mindannyiunk biztonságát szolgálják. És persze fontos lett a saját biztonságunk is: a helyszíni tudósítások előtt fel kell mérnünk, hogy fizikailag el tudunk-e jutni oda, mennyi kockázatot jelentene az út, van-e elég felszerelésünk, sisakunk, mellényünk, ahogy arról is meg kell győződnünk, hogy az újságíró felkészült-e, megkapta-e az összes szükséges tréninget. Azok az újságírók, akik a harci cselekmények színhelyén dolgoznak – és ez az ország nagy része –, hétköznapi riporterekből hirtelen háborús tudósítókká váltak. Ez nem az ő választásuk volt, mégis alkalmazkodniuk kellett hozzá. Meg kellett találnunk azokat az embe­reket, akik alkalmasak erre a munkára. De a legnagyobb kihívás az orosz megszállás: az elfoglalt területeken életveszélyes újságírónak lenni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.