A magyar kormány az elmúlt hetekben a korábbinál nagyobb nyitottságot mutatott a megállapodásra az európai uniós támogatások folyósítási feltételeiről szóló tárgyalásokon. A választási kampány lezárultával talán már nem szükséges annyira keménykedni az EU-val, és valószínűleg rájöttek (ha nem tudták eleve), hogy az elhúzódó háború mellett és a megváltozott pénzpiaci környezetben nagy bajban lesz a költségvetés uniós támogatások nélkül. A kompromisszumkészebb magyar hozzáállást a Narancsnak egy bizottsági forrás is megerősítette, de ez nyilvánvaló már a kommunikációból is. Abból például, hogy a tárgyalások vezetésére kijelölt Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter nem állítja, hogy Brüsszel a „gyermekvédelmi törvény” miatt bünteti Magyarországot, vagy hogy egy múlt heti interjúban felvetette, a kormány nem zárja ki az Európai Ügyészséghez csatlakozás lehetőségét sem.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter ennél azért szerényebb ajánlattal állt elő július 7-i sajtótájékoztatóján. Azt közölte, hogy a helyreállítási alappal kapcsolatban a kormány négy területen fogadta el az Európai Bizottság álláspontját: a pénzek jelentős részét az energiafüggetlenséget erősítő beruházásokra fordítják, a jogalkotás során több időt hagynak társadalmi konzultációra és visszaszorítják a speciális, gyorsított törvényhozási lehetőségeket, 15 százalék alá viszik az egyajánlatos közbeszerzések arányát, és a korrupciós bűncselekményeknél biztosítják a bírói jogorvoslatot az ügyészség döntéseivel szemben.
Sokat veszíthetünk
Több fronton zajlanak a tárgyalások a kormány és a Bizottság között az uniós pénzekről. Ahhoz, hogy hozzáférjünk a helyreállítási alapból (Recovery and Resilience Facility, RRF) Magyarországnak járó 5,8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatáshoz és 9,7 milliárd euró kedvezményes hitelhez, a Bizottságnak jóvá kellene hagynia a kormány helyreállítási tervét (Recovery and Resilience Plan, RRP). A 2021–2027-es uniós költségvetés kohéziós alapjainak megnyílásához egy úgynevezett partnerségi megállapodás megkötésére és a magyar operatív programok elfogadására lenne szükség. Továbbá 2023-tól a közös agrárpolitikai fejezetből érkező támogatások is egy jelenleg bizottsági értékelés alatt álló nemzeti stratégiai tervhez kapcsolódnak majd. Ehhez hozzátehetjük, hogy a Bizottság április 27-én elindította Magyarország ellen a jogállamisági eljárást, ami potenciálisan az összes említett uniós támogatás (sőt akár az előző keretköltségvetésből áthúzódó kifizetések) felfüggesztésével fenyeget.
A kormány számára az elsődleges prioritás az RRP elfogadtatása. Nem feltétlenül azért, mert innen remélhetnek a leghamarabb pénzt, hanem mert az RRF-nél december 31. a forrásvesztéssel járó kemény határidő: ha addig nem sikerül megállapodni, elvész az alap vissza nem térítendő támogatási részének közel 80 százaléka, 4,6 milliárd euró. Ennek a pénznek a közvetlen hiánya is nagyon fájna a költségvetésnek, a befektetői bizalmat pedig továbberodálná, ha ezúttal az utolsó pillanatban sem sikerülne megállapodni az EU-val. A bizottsági tárgyalásokat ráadásul jóval december 31. előtt le kellene zárni. A technikai szintű megállapodás után a magyar RRP-t még jóvá kell hagynia a biztosi kollégiumnak és a Tanácsban a tagállami gazdasági és pénzügyminisztereknek, majd alá kell írni a Bizottsággal egy jogi kötőerővel rendelkező finanszírozási megállapodást. Persze ha az EU-ban valamire megvan a politikai akarat, akkor az gyorsan meg tud történni, bizottsági forrásunk mégis úgy számol, hogy ha október végéig nincs megegyezés, akkor nehéz lesz a folyamat minden elemét lezavarni az év végéig.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
