Ez a cikk a Magyar Narancs és az ukrán Kijev-Mohila Akadémia Nemzeti Egyetem diákjainak együttműködésében született. Lapunk a továbbiakban is teret kíván adni a cikkeiknek, amelyekben saját és mások történeteit osztják meg a háborúról, a menekülésről, a menekültlétről.
A helyiség, ahova Okszana belépett, annyira zsúfolt volt, hogy nem is látta a munkaügyi központ adminisztrátorait, csak hallotta őket: egy nő, akinek a pozíciója ismeretlen maradt, azt kiabálta, hogy semmilyen kérdésre nem fognak válaszolni, mert a kérdések megválaszolása csak elvonja a figyelmüket a tényleges feladatuk elvégzéséről. Az álláskeresőknek közben szükségük lett volna az információkra a papírmunkával kapcsolatban. Eltartott egy darabig, mire Okszana eljutott a pultig, amely mögött a hivatalnokok ültek, de itt az ügyintéző közölte vele, hogy semmit nem tudnak tenni az érdekében jelenleg, mert a digitális munkaügyi rendszer lefagyott.
Nem ez volt a legszívélyesebb fogadtatás a Kijevbe visszatérő Okszana számára, aki azután hagyta el a várost, hogy az orosz invázió kezdetén elveszítette a munkáját. Bár most azt kérik tőle, hogy térjen vissza a normális élethez és kezdjen dolgozni, de Ukrajnában jelenleg nincs normalitás, amihez vissza lehetne térni.
Nehéz megbecsülni, hány ukrán van hasonló helyzetben, mint Okszana. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) májusi becslése szerint
közel 5 millió munkahely szűnt meg Ukrajnában miután az orosz tankok átlépték az ukrán határt.
Ez nagyjából az ukrán munkaerőpiac harmadának felel meg, de az ILO szerint ez a szám még nagyjából 10 százlékponttal emelkedni is fog, amennyiben tovább tombol a háború – ami bizonyosan így is lesz.
Bár a migráció a motivációit tekintve mindig komplex dolog, a megélhetési források hirtelen megszűnése mindenképpen nyomós indok lehet – ez pedig közrejátszhatott az Ukrajnából elmenekültek esetében is. Az ILO becslése szerint az 5,2 millió ukrán menekültből 1,2 millióan rendelkeztek állással Ukrajnában február 24-e előtt. A menekültek nagyobb része pedig nem munkanélküli volt, a demográfiai adatok alapján sokkal inkább kiskorú vagy nyugdíjas.
A 1,2 millió egykori munkavállaló közül néhányan feltehetően továbbra is korábbi munkaadóiknál dolgoznak. A grc.ua fejvadász portál felmérése alapján az ukrán vállalkozások 10 százaléka helyezte át az alkalmazottjait szomszédos országokba.
Az ukrán vállalatok célja az is, hogy bizonyítsák humanitárius felelősségvállalásukat és hazafias elköteleződésüket azáltal, hogy tőkéjüket önkéntes szervezeteknek és az ukrán hadseregnek adományozzák. A megkérdezett vállalatok harmada jelezte, hogy ezt teszi.
Ugyanakkor az állam is segíti a magánszektort, a kormány ugyanis támogatja a magánvállalatok Ukrajnán belüli áthelyezését. Már több mint 600 cég profitált ebből a programból, a támogatási rendszer pedig arra is ösztönzi az ukrán vállalkozásokat, hogy belső menekülteket alkalmazzanak.
Az állam emellett tvábbi forrásokat biztosít a vállalatoknak, kamatmentes kölcsönök révén. A 350 millió dollár alatti éves forgalmat bonyolító cégek pedig jelenleg mindössze egyetlen adót fizetnek, amely megegyezik a forgalmuk 2 százalékával plusz áfa.
Az állami támogatások és egyéb erőfeszítések ellenére az ukrán vállalkozások 17 százaléka teljesen felfüggesztette a működését, ami egy vészjósló fejlemény.
Épp ezért a Rohde & Schwarz nemzetközi elektronikai cégcsoport egyik képviselője, Alexander Szudarkin és egy katonatiszt, Szvjatoszlav Sztecenko is azt sürgette, hogy az ukránok térjenek vissza a megszokott elfoglaltságaikhoz az önkéntes munka és a területvédelmi szolgálat helyett.
A háború kezdete utáni nemzeti felbuzdulás ugyanis olyan mértékű volt, hogy bár elérte a célját a gyors orosz előrenyomulás megállításában, de elkezdte tönkretenni az ukrán gazdaságot.
Anélkül, hogy teljesen felfüggesztenék a honvédelmet támogató tevékenységeiket, az ukránoknak segíteniük kell helyreállítani a gazdasági folyamatokat is. Máskülönben a soha véget nem érő orosz légicsapások zápora végül az ukrán hadsereg gazdasági forrásait fogja kimeríteni.
Emellett úgy tűnik, sok ukrán lakos most végleg elhagyta az országot, mások pedig ha akarnak sem lesznek képesek hazatérni az ideiglenes tartózkodási helyüket jelentő országokból. Az említett ILO-tanulmány ugyanis azt is megemlíti, hogy a legtöbb korábban foglalkoztatott ukrán menekültnek felsőfokú képzettsége van, és ennek a csoportnak a fele magas képzettséget igénylő munkakörökben volt foglalkoztatva. Ez azt is jelenti, hogy az egyébként Oroszország által is támogatott agyelszívás hosszú távon fogja sújtani Ukrajnát, míg azok az országok járnak jól, amelyek a menekülteket befogadták.
Emellett sok ukrán diák és tudós is élt a a különböző vészhelyzeti mobilitási és ösztöndíj-lehetőségekkel. Ezek az egyéni karrier szempontjából még jobb lehetőségeket is teremtenek, most pedig úgy tűnik, hogy ezek a fiatalok már soha nem lesznek az ukrán munkaerőpiac részei.
(Borítóképünkön: egy kijevi italbolt április végén.)
Fordította: Bajnai Marcell
