Az al-Káida Jemenben

Bombák és drónok

  • - kovácsy -
  • 2013. szeptember 22.

Külpol

Augusztus első napjaiban az Egyesült Államok pár napra bezárta egy tucat afrikai és ázsiai diplomáciai képviseletét, elsősorban a jemeni nagykövetség veszélyeztetettségét hangsúlyozva. Az arab országból a britek, franciák és németek is kivonták a diplomatáikat.

Az amerikai hírszerzés állítólag olyan telefonbeszélgetéseket hallgatott le az al-Káida vezetői között, amelyekből egy küszöbön álló komolyabb jemeni akcióra, illetve különféle nyugati érdekeltségek, célpontok elleni támadásokra lehetett következtetni. (Rosszmájú feltevések szerint szándékosan félrevezették az amerikaiakat.)

A következő napokban Jemen területén végrehajtott dróntámadások során az al-Káida több embere meghalt, az első jelentések szerint a szervezet egyik, korábban Guantánamón raboskodó vezetője is, aki azonban későbbi (ismét csak cáfolt) hírek szerint még sincs a halott terroristák között. A pilóta nélküli gépekkel végrehajtott támadások váltakozó hevességgel már 2009 óta ismétlődnek az Arab-félsziget délnyugati csücskét elfoglaló - mindazonáltal másfél Németországnyi területű - országban, és hivatalosan be nem vallottan is nyilvánvaló, hogy amerikai katonai akciókról van szó a térségi al-Káida-filiálé, a jemeni és a szaúd-arábiai csoportot egyesítő AQAP (Arab Félszigeti Al-Káida) kifüstölése céljából. Washingtonban ugyanis jelenleg ezt a szervezetet tekintik a legveszélyesebb terroristacsoportnak, amit meggyőzően támasztott alá a július végén ázsiai és észak-afrikai börtönökben lezajlott kitöréssorozat. Ennek során összesen vagy ezer, az al-Káidával így vagy úgy kapcsolatban álló személy került szabadlábra, köztük az AQAP számos tagja - és ezt követte az említett lehallgatott telefonbeszélgetés.

Arról, hogy az amerikai dróntámadások elhárították-e a veszélyt Szanaában, nincs megnyugtató bizonyíték, de a követségek ismét dolgoznak. Az AQAP állítólagos tervei között szerepelt az Arab-öböl partjain fekvő kikötők és az ezekhez kapcsolódó olaj- és gázvezetékek elfoglalása is - a végcél persze a kalifátus megteremtése. Ebből annyi valósult meg, hogy Balhaf gázkikötő közelében egy támadó csoport lelőtt öt jemeni katonát, majd elmenekült.

De miért éppen Jemen? - vetődik fel a kérdés. Miért éppen itt tudták tartósan megvetni a lábukat a terroristák? Mindenekelőtt természetesen a helyi fogadókészség számít, ez pedig következik az adottságokból. Az életminőség-statisztikákban Jemen régóta a lemaradók között is a sereghajtók csoportjába tartozik. Ezen nem segített a törzsies Észak és a Moszkva érdekkörébe került Dél újraegyesítése, de Ali Abdallah Száleh, a tiszthelyettesből lett, viszont komoly vezetési képességekkel rendelkező elnök 33 évi országlása sem. Jemennek ráadásul a kilátásai is rosszak: nemcsak az olaj- és gáz-, de az ivóvízkészlete is fogytán van. Az egy főre vetített megújuló vízkészlet mennyisége (220 m3/fő/év) a nem túl magas közel-keleti átlag ötödére rúg. Öntözésre így alig jut, a sivatagos ország területének csupán három százaléka alkalmas földművelésre. Az öntözött területnek viszont a jó harmadán katültetvények zöldellnek. A bódító hatású levelek rágcsálásának népszokása miatt Jemenben a férfi lakosság kora délutántól már nem fogható munkára, ami önmagában is befolyásolja a gazdaság lendületét. Nem csoda, hogy a lakosság közel fele a hivatalos szegénységi küszöb alatt él, és éhezik. Mindemellett a népszaporulat kiugróan magas, ugyancsak 50 százalékra rúg a 15 évesnél fiatalabbak aránya. Van tehát honnan verbuválni a terroristák következő nemzedékét.

A 2011-es arab tavasz Jemenben is beköszöntött, és Száleh elnök úgy kényszerült távozásra a hivatalából, hogy kapcsolatait, családi pozícióit nem kellett feladnia. A különféle színezetű tüntetéseket követően az ENSZ, az Arab Liga és az Öböl Menti Együttműködési Tanács irányításával lezajlott tárgyalások eredményeként ideiglenes elnököt választott az ország az addigi alelnök, Manszur Hadi személyében. Egyébként a szavazatok 96 százalékát kapta - igaz, nem volt más jelölt. Más kérdés, hogy a jogosultak közel negyven százalékát nem érintette meg a demokratikus véleménynyilvánítás kínálkozó lehetősége. Az "igazi" parlamenti és elnökválasztás jövőre esedékes.

Jemenben szunniták és síiták egyaránt élnek, mindkét oldalnak megvannak a maga szélsőségesei, úgyhogy az AQAP csak egy a nehezen megközelíthető sivatagos vidékeken szervezkedő csoportok közül. 2011 kora tavaszán, amikor a világ a tüntetésekre, a demokráciát követelő fiatalokra figyelt, az al-Káida - kihasználva a hatalom (és a hadsereg) megingását - elfoglalt néhány települést, és ezzel mintegy jelezte a tárgyalások külső szponzorai számára is, menynyire bonyolult összeegyeztetni a demokrácia megteremtését és a belső stabilitást. Tény viszont, hogy miután a helyzet az említett módon nyugvópontra jutott, a hadsereg viszszaszorította az al-káidásokat. Az így létrejött viszonylagos belső nyugalom nem feltétlenül a katonai erőnek, hatékonyságnak köszönhető - igaz, egyre több az Egyesült Államokban kiképzett tiszt -, mint inkább az ország belső daraboltságának, a törzsi autonómiának, az országrészek közötti érintkezési és összeütközési lehetőségek hiányának.

A ritkásan megjelenő helyszíni beszámolókból úgy tűnik, hogy a jemeni hétköznapokat sokkal kevésbé uralja az AQAP működésének kérdése, mint a nemzetközi médiát. Helyi források felvetik egyrészt azt a kézenfekvő szempontot, hogy a dróntámadások növekvő számú polgári áldozatai - eddig hozzávetőlegesen kilencvenen - nem fokozzák az Egyesült Államok iránti rokonszenvet. Másrészt - és ez a fontosabb - elégedetlenséget ébreszt az a benyomás, hogy a kormány a terrorizmus elleni harcot tekinti a legfontosabb feladatának, ahelyett, hogy a szegénység, a növekvő munkanélküliség enyhítésén munkálkodna.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.