A posztszovjet térségben az üzletemberek rendszerint három okból szoktak politizálásba fogni. Vagy azért, mert érzékelik, hogy valamely magas közhatalmi poszt elnyerése jótékonyan segíti vállalkozásaikat, esetleg azért, mert a hatalom méltatlanul bánt velük, és ezt nem hagyhatják büntetlenül, de az is felmerülhet, hogy a politikai üldözött szerepével fedhetik el a velük szemben felhozott köztörvényes vádakat. Az esetek többségében jóformán lehetetlen eldönteni, hogy melyik változattal is állunk szemben. Nem kivétel ez alól a július végén Franciaországban letartóztatott kazah milliárdos, Muhtar Abljazov esete sem.
Lent, fent, lent
Az idén épp ötvenéves üzletember-politikus a szovjet végjáték idején fejezte be egyetemi tanulmányait az egyik legkiválóbb moszkvai felsőfokú tanintézetben, az atomfizikusokat képző MIFI-n. Bár felvették aspirantúrára (afféle doktori képzésre), hamar elhagyta a tudomány világát, és már a 90-es évek elején üzleti karrierbe kezdett.
Néhány kisvállalkozás után 1993-ban alapítja első komolyabb cégét, az Asztana Holdingot; négy évvel később már az egyik legnagyobb kazah állami vállalat, a KEGOC élén áll. Kinevezését maga az államfő, Nurszultan Nazarbajev írja alá. A cég az ország monopolhelyzetű villamosenergia-szolgáltatója. Kiválóan végezhette munkáját - és élvezte a kazah elnök bizalmát -, mert Abljazovot 1998 áprilisában energetikai, ipari és kereskedelmi miniszterré nevezik ki. Ekkor már jelentős vagyon birtokosa, a kazahsztáni privatizáció első hullámának egyik nagy nyertese. Ebben - sokak feltételezése szerint - jelentős segítséget kapott a korszak miniszterelnökétől, Akezsan Kazsegelgyintől, illetve az őt megelőző energetikai minisztertől, Viktor Hrapunovtól. (Abljazov lányát évekkel később Hrapunov nevelt fia vette nőül.) Abljazov 1999 októberéig kormánytag; első konfliktusa a kazah elnökkel és környezetével erre az időszakra esik, és felmentése is ezzel függhetett össze. Abljazovot ugyanis Nazarbajev környezetében az időközben a kazah elnök politikai ellenfeleként jelentkező Kazsegelgyin emberének tartották. Az utóbbi - 1994 és 1997 között Kazahsztán miniszterelnöke - egy évvel felmentése után jelentette be, hogy indulni kíván az esedékes elnökválasztáson. Ez pedig elegendő volt ahhoz, hogy nem sokkal később eljárást indítsanak ellene, noha menesztését követően még egy évig Nazarbajev személyes tanácsadójaként dolgozott. Kazsegelgyint 1999-ben a hatalommal való visszaéléssel, zsarolással és kenőpénzek elfogadásával vádolták meg, és az akkorra már külföldre menekült exkormányfő ellen nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki. Ugyanebben az eljárásban fogták perbe Abljazovot is, őt sikkasztással, jövedelmei eltitkolásával, bűnszervezet létrehozásával és hivatali jogkörének túllépésével vádolva.
A Kazsegelgyin elleni perben 2001 szeptemberében születik ítélet. Az egykori kormányfőt, Nazarbajev kihívóját távollétében tíz évre ítélik, Abljazovot pedig letartóztatják. Utóbbit nem sokkal később váratlanul szabadon engedik. Alig telik el néhány hónap, és a börtönjárt oligarcha 2001 novemberében bejelenti: Galimzsan Zsikajanovval együtt pártot alapít Kazahsztán Demokratikus Választása néven. Újabb néhány hónap elteltével a két ellenzéki pártalapítót ismét letartóztatják, és 2002 nyarán a bíróság ítéletet is hirdet: Abljazov büntetése hat, Zsikajanové négy év. Állítólagos bűnük, hogy törvénytelen vállalkozói tevékenységet folytattak, és visszaéltek hivatali hatalmukkal. Abljazov egy évet sem ül, elnöki kegyelemmel 2003 áprilisában szabadlábra helyezik; társa börtönben marad. A kazah sajtó egy része a történtek mögött valamiféle háttéralkut feltételez, annál is inkább, mert Abljazov a szabadulása után - mit sem zavartatva a hatóságoktól - üzleti tevékenységét Oroszországban folytatta.
Kazah bank, oroszországi vállalkozás
2005 elején létrehozta Moszkvában az "Eurázsia" csoportot. Az új vállalkozás főként ingatlanügyletekkel foglalkozott, de érdekkörébe tartozott a Szlavinvesztbank is. A kereskedelmi bankok pénzügyi felügyeletét is ellátó orosz jegybank, az Oroszországi Föderáció Központi Bankja 2011 júniusában visszavonta Abljazov pénzintézetének működési engedélyét, októberben pedig bíróság mondta ki a felszámolását. Abljazov azonban - miközben útjukra indította oroszországi vállalkozásait - már 2005 májusában visszatért Kazahsztánba, és az ország egyik legnagyobb bankja, a BTA-bank igazgatótanácsának elnöke lett; oroszországi vállalkozásait e pénzintézet forrásaiból kezdte finanszírozni. Minden jel szerint e hitelkihelyezések körüli súlyos visszaélések adják azon vád alapját, amelyre hivatkozva a kazah hatóságok immár évek óta szeretnék elérni a családjával külföldön élő Abljazov letartóztatását és kiadatását.
E fordulatos történet aligha választható el attól a kormányzati döntéstől, amelyre a kazah vezetés 2008 őszén szánta el magát. A globális válság első hulláma a közép-ázsiai országot Oroszországnál is korábban, már 2008 elején elérte. A kazah kormány stabilizálni igyekezett az ország pénzügyi helyzetét, és 2008. október végén bejelentette, hogy beszáll az ország négy legnagyobb kereskedelmi bankjába, köztük a BTA-ba is. Amikor a tranzakció előtt a kazah pénzügyi felügyelet átvilágította a négy bankot, arra a következtetésre jutott, hogy a BTA-nak legkevesebb 1,7 milliárd dollárra lenne szüksége a talpon maradáshoz. A kormányzat ezután bejelentette, hogy megvásárolja a bank részvényeinek 75 százalékát, majd leváltotta a bank igazgatótanácsának addigi elnökét és annak első helyettesét. A 2009. februári felmentést hivatalosan azzal indokolták, hogy az elnök tevékenysége "nem szolgálta a bank betéteseinek és hitelezőinek érdekét", továbbá nem felelt meg az érvényes törvényi előírásoknak. A menesztett Abljazov a történteket egészen másképp látta: szerinte az állam erőszakosan, a pénzintézet tulajdonosainak akarata ellenére szerezte meg a bank feletti ellenőrzést.
Az új bankvezetés az Ernst & Young segítségével újra áttekintette a helyzetet. Az ismételt auditálás kiderítette, hogy a bank 2008-ban 9,9 milliárd dollár veszteséget szenvedett, míg tartozásai elérik a 12 milliárd dollárt. Ezek után 2009 márciusában a kazah hatóságok büntetőeljárást indítottak Abljazov ellen a bank aktívumainak több milliárd dollárt kitevő illegális kivonásáért. A hivatalos álláspont szerint a bank veszteségeinek nagy részét az Abljazov érdekeltségébe tartozó vállalatoknak, a főként az orosz ingatlanpiacon dolgozó cégeinek folyósított hitelek adták - ráadásul e cégek szinte kivétel nélkül valamilyen offshore-zónában bejegyzett vállalkozások voltak. A szerződések mögött többnyire nem állt hitelfedezet, vagy ha korábban volt is, az erről szóló megállapodásokat utólag megsemmisítették. Az új bankvezetés ezek után több keresetet nyújtott be az akkor már Angliában tartózkodó Abljazov ellen a londoni bíróságon. A kazah üzletember azzal próbált védekezni, hogy ezek politikailag motiváltak - ám a londoni bíróság 2011 májusában ezt elutasította, egyúttal törvényesnek fogadta el a BTA-bank új vezetésének keresetét. Érdekes módon - miközben a bíróság nem találta politikailag motiváltnak az Abljazov ellen felhozott vádakat - a brit hatóságok pár hónappal később elfogadták a kazah üzletember menedékkérelmét.
London nem hisz
A 2011 januárjában indult londoni perben az eljáró hatóság arra kötelezte a kazah oligarchát, hogy részletesen tárja fel vagyoni-tulajdoni helyzetét, és az aktívumait érintő pénzügyi műveleteket átmenetileg függessze fel. Miután a bíróság előtt Abljazov nyilatkozott a vagyonáról, a BTA új keresetet nyújtott be, ezúttal azt kifogásolva, hogy az üzletember a bíróság elől eltitkolta tulajdonának egy részét, és a pénzügyi műveletekkel sem hagyott fel, következésképpen megsértette a bíróságot. Az új kereset tárgyalása 2011 májusában kezdődött, és a londoni bíróság rövid időn belül megállapította, hogy a felperes vádjai megalapozottak: Abljazov hamis nyilatkozatot tett, vagyonának egy részét eltitkolta, és a tiltás ellenére folytatta az aktívumait érintő tranzakciókat. A bíróság e második - a fő ügytől elkülönített - perben kimondta a kazah üzletember bűnösségét, és az alperest a bíróság megsértéséért 22 havi elzárásra ítélte. Abljazov azonban az ítélet után nem vonult be a börtönbe, hanem ismeretlen helyre távozott.
Ítélethirdetése előtt pár nappal hosszú interjút adott Londonban az ellenzéki K+ kazah tévécsatornának. Azért nem tárhatta fel tulajdonának teljes szerkezetét, állította, mert ezzel - tekintettel a kazahsztáni viszonyokra - sokakat hozott volna lehetetlen helyzetbe; kiszolgáltatta volna őket a kazah hatóságoknak. Szerinte "kolosszális" kulturális különbség van az angliai és a kazahsztáni viszonyok közt, és erre tekintettel kell lennie a londoni bíróságnak is. Abljazovnak ebben alighanem tökéletesen igaza volt, ám ez a körülmény mégsem menti őt fel a nagy értékben elkövetett sikkasztás és csalás vádja alól - már ha ezt valóban sikerülne hitelt érdemlően rábizonyítani.
A kérdés csak az, hogy ezt a bizonyítást ki fogja és ki tudja elvégezni. Bármely kazahsztáni bíróság ítéletének elfogulatlansága még akkor is kétséget keltene, ha a lehető legtárgyszerűbben járna el. Az autoriter rendszerekben - ott, ahol a végrehajtó hatalomnak kiszolgáltatott a bíróság - nem hisszük el, hogy eljárásuk kizárólag az igazság feltárására, a bűnös méltó és törvényes megbüntetésére irányulna. Azt feltételezzük - többnyire alapos okkal -, hogy nem a törvényszegés, hanem valami más oka van a bírósági eljárásnak. A kazah üzletember problémái nyilván abból fakadtak, hogy valamikor, valahogy keresztezte a kazah elnök akaratát, terveit. Ekkor megszűnt korábbi kivételezett, törvények felett álló helyzete, és az, amit korábban minden további nélkül megtehetett, immár bűnnek számított. Sőt, a korábban elnézett vétkeket is visszamenőlegesen számon kérik rajta. Ezért nem lesznek egyszerű helyzetben a július végén Abljazovot letartóztató francia hatóságok, amikor majd dönteniük kell, hogy kiadják-e a Közép-afrikai Köztársaság útlevelével utazgató kazah üzletembert - politikai ellenállót (?) - az őt különböző okok miatt kiadni kérő Ukrajnának, Oroszországnak, avagy Kazahsztánnak. Ahogy nem lesznek könnyű helyzetben a magyar hatóságok sem, amikor a Budapesten elfogott közeli munkatársainak sorsáról kell majd dönteniük.
A magyar meló"Július 24-én a Gyorskocsi utcai fogdába szállítottak egy Magyarországon élő kazah állampolgárt, miután családjával lakcímváltoztatást jelentett be a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalban (BÁH)" - tájékoztatta lapunkat dr. Bátki Pál, az elfogott 42 éves nő ügyvédje. A BÁH ügyintézője észlelhette, hogy Zaure Akpenbetova ellen nemzetközi elfogatóparancsot adott ki a kazah állam, a Fővárosi Törvényszék pedig másnap elrendelte ideiglenes kiadatási letartóztatását. Muhtar Abljazov politikus-üzletember távoli rokonát, egykori könyvelőjét, a BTA Bank volt főosztályvezető-helyettesét valószínűleg azzal gyanúsítják, hogy bűnsegédként részt vett Abljazov 150 milliárd forintos állítólagos sikkasztási ügyében. A törvényszéki sajtóirodától kapott információ szerint jelenleg a kazah igazságügyi hatóságoktól várják a kiadatási kérelmet és mellékleteit, benne a feltételezett bűncselekmény pontos leírásával. Amennyiben ez szeptember 3-ig nem érkezik meg, Akpenbetovát szabadlábra kell helyezni, ha megérkezik, akkor a törvényszék megvizsgálja, hogy fennállnak-e a kiadatás jogi feltételei. (Kazahsztán magyarországi nagykövetségén próbáltunk érdeklődni arról, hogy konkrétan milyen bűncselekménnyel gyanúsítják Akpenbetovát, ám lapzártánkig nem kaptunk választ.) Bátki Pál kérdésünkre elmondta: abban reménykednek, hogy a kazahok nem tudják pontosan megfogalmazni az ügyfele elleni vádat, így a Fővárosi Törvényszéknek nem lesz lehetősége megállapítani a kiadatás jogi feltételeit. Azonban az ellenkező esetre is felkészültek, menedékjogi kérelemmel fordultak a BÁH-hoz, ebben az ügyben a héten lesz előzetes meghallgatás. A menedékjogi kérelem indoklása szerint "Kazahsztán politikai hajszát folytat Muhtar Abljazov ellen, melynek része a bank dolgozói és a belső kör elleni büntetőjogi üldözés. A cél az, hogy bármi áron, akár jogellenes ígéretek, előnyök, kegyelem, enyhítés vagy kínzás útján terhelő vallomást szerezzenek Abljazovra." Bátki Pál úgy tudja, több európai országban - Spanyolországban, Csehországban és Lengyelországban - is hasonló eljárások folynak Abljazov rokonai vagy munkatársai ellen, akik a kiadatás ellen mindenhol menedékjogi kérelemmel próbálnak védekezni. Amennyiben Akpenbetova menekültstátust szerez, a kiadatásról döntő igazságügyi miniszter Kazahsztánnak semmiképp sem adhatja ki, de - a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) sajtóosztálya szerint - a legfőbb ügyész ebben az esetben is megfontolhatja a büntetőeljárás hazai megindítását. Bárhogyan is alakuljon a helyzet, Navracsics Tibor és minisztériuma döntése egészen biztosan nem lesz súlytalan. Pár hete az olasz kormány majdnem belebukott egy hasonló, Abljazovval és Kazahsztánnal kapcsolatos kiadatási ügybe. Május 29-én az olasz titkosszolgálat emberei egy római villában őrizetbe vették Abljazov feleségét és hatéves kislányát, majd két nappal később lényegében kitoloncolták őket a kazah fővárosba, ahol azóta is házi őrizetben vannak. A feleség ellen büntetőeljárás indult, őt bevándorlási tisztségviselők megvesztegetésével vádolják. Az olasz hatóságok kezdetben arra hivatkoztak, hogy a kazah oligarcha családtagjai illegálisan tartózkodtak az országban, ám hamar kiderült, hogy ez nem igaz, így július 12-én beismerni kényszerültek a kiadatás jogszerűtlenségét. Az eset kapcsán az olasz parlament bizalmatlansági szavazást kezdeményezett Angelino Alfano belügyminiszter ellen. Ennek sikere valószínűleg bedöntötte volna Enrico Letta miniszterelnök kormánykoalícióját, melybe Alfano Silvio Berlusconi pártjának, a Szabadság Népének a képviseletében került. Végül a balközép koalíciós partner Alfano mellett voksolt, aki így kormánytag maradhatott, a balhét pedig kabinetfőnökével vitette el. Az azeri baltás gyilkos kiadatásánál első ránézésre jóval összetettebb Abljazov-ügyben egy meggondolatlan lépés semmiképp nem tenne jót Magyarország nemzetközi megítélésének, hovatovább az olaszhoz hasonló belföldi és nemzetközi botrányok melegágya is lehetne. S noha a KIM szerint "a miniszter döntése során a hatályos magyar jogszabályokat és nemzetközi szerződéseket veszi figyelembe", Bátki Pál arra emlékeztet, hogy a kiadatás mindig politikai döntés kérdése is, Magyarország "indoklás nélkül megtagadhatja, vagy feltételekhez kötheti". Így Zaure Akpenbetova ügyének korrekt rendezése szempontjából nem feltétlenül biztató az a tény, hogy Orbán Viktor miniszterelnök tavaly májusi látogatása során az emberiség fejlődésének új szakaszaként aposztrofálta Nurszultan Nazarbajev rendszerét. Azt a Kazahsztánt tehát, melyet különféle nemzetközi szervezetek nagy összhangban a demokratikus biztosítékok és az emberi jogok megsértésével vádolnak, és amely most egy olyan személy volt munkatársának kiadatását kérte tőlünk, akiről aligha állapítható meg egyértelműen, hogy politikai üldözött-e, vagy szimpla fehérgalléros bűnöző. Teczár Szilárd |
