"Vécépapírért mentem a boltba, ezért csak farmer és kapucnis pulóver volt rajtam. Egyszer csak megállt mellettem egy jelöletlen autó, kiszállt belőle egy rendőr, és mondta, hogy álljak a falhoz. Mondom neki, hogy nem járulok hozzá, hogy átkutasson, ameddig nem mondja el, miről szól ez az egész. Anélkül meg csak akkor tehetné ezt, ha lenne bírói végzése. ' erre rávágta, hogy kurvára nem érdekli. Ettől eléggé megijedtem, aztán csináltam, amit mondott" - mesélte élményeit egy 29 éves afroamerikai férfi, aki nemrég az ország egyik vezető egyetemén szerezte meg diplomáját.
Az említett engedély meglétét felülírja a stop and frisk gyakorlata, ami lehetővé teszi egyes amerikai városok rendőreinek, hogy bárkit, akit gyanúsnak találnak, megállítsanak, igazoltassák, és átvizsgálják a ruházatát, fegyvert vagy más illegális tárgyat keresve. Elméletben ez csak akkor lenne alkalmazható, ha a rendőrök képesek megindokolni az eljárást, hogy miért is gondolják a kiszúrt személyről, hogy bűncselekmény elkövetésére készül. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága az 1968-as Terry vs. Ohio ügyben tért ki a legrészletesebben e gyakorlatra, melynek során megállapította: a rendőrség gyanúja nem épülhet puszta érzetre, ésszerűnek is kell lennie. Az 1968-as esetben egy nyomozó fölfigyelt két férfira, akik ugyanazt az utat járták be többször egymás után, és mindig ugyanannak az ékszerboltnak a kirakatánál álltak meg. A rendőr úgy érvelt, hogy fényes nappal volt, ezért számítani lehetett arra, hogy nyitvatartási időben akarják kirámolni a boltot, amiből arra következtetett, hogy fegyver is van náluk: ez pedig indokolta megállításukat és ruházatuk átkutatását.
| ||
"Ez az ügy nagyon különbözik attól, ahogy a stop and frisk igazoltatások zajlanak a gyakorlatban. A Terry vs. Ohio egyedi mérlegelésről beszél, ehhez képest itt tömegesen állították meg az embereket, sokszor minden ok nélkül. Úgy tűnik, hogy az igazoltatottak kora és öltözködése elegendő ok volt a rendőrségnek arra, hogy legitimnek tekintsenek egy igazoltatást - mondja Delores Jones-Brown, a New York-i John Jay College kriminológusprofesszora. - Elég föltűnő egy álruhás rendőr, ezért ha megáll a kocsi, a fiatalok már mennek is automatikusan a falhoz, és felteszik a kezüket. Egyedi elbírálást várnánk, de azt látjuk, hogy bizonyos közösségek tagjait úgy kezelik, mintha mindannyian lehetséges bűnözők lennének." Civil szervezetek évek óta kritizálják a gyakorlatot, és tavaly a többezres New York-i stop and frisk elleni tüntetésen néhány jelenlegi polgármesterjelölt is - Christine Quinn, Bill de Blasio, Bill Thompson - kifejezte szolidaritását a fekete és latin-amerikai közösségek tagjaival.
Az eljárást néhány hete egy New York-i bíró, Shira Scheindlin ítélte alkotmányellenesnek, mivel kimeríti az etnikai profilalkotás fogalmát, és ezzel sérti a kisebbségek alkotmányos jogait. 195 oldalas indoklásában kitért arra, hogy a stop and frisk sérti az indokolatlan házkutatások ellen védő 4. alkotmánykiegészítést (amely kiterjed a véletlenszerű, alapos indok nélküli igazoltatásra és a személyek átkutatására is), valamint a 14. alkotmánykiegészítés egyenlő védelemről szóló klauzuláját. Kiemelte, hogy a mintában erősen túlreprezentáltak voltak a feketék és latin-amerikaiak (az átkutatottak csaknem 90 százaléka), holott a megállítottak alig egytizedénél találtak bármit, ami további eljárást vonhatott maga után; vagyis az ilyesfajta igazoltatások kiugróan magas száma nem indokolt.
Van, aki szereti
A New York-i városvezetés ezt a gyakorlatot azzal próbálta védeni, hogy hasznos módja a bűnmegelőzésnek: radikálisan csökkent az emberek fegyverviselési hajlandósága. Michael Bloomberg polgármester azt mondta, mindent megtesz, hogy ebben ne is változzon semmi. "Nem akarok felelős lenni egy csomó ember haláláért" - mondta. New York város közgyűlése azonban nem értett vele egyet, és két hete úgy döntött, ideje véget vetni a stop and frisk rendőrségi alkalmazásának. Bloomberg próbálta megvétózni a döntést, de kétharmados többséggel leszavazták.
A jobboldali New York Post napilap nem értette, miért kerített ekkora feneket a bíró az etnikai profilalkotásnak. A lap úgy véli, az egyenlő bánásmód védelme csak akkor sérülne, ha direkt kisebbségellenes törvény születne - az viszont nem számít, ha csupán a törvények okozta "statisztikai különbségekről" van szó. Ugyanakkor nyilván nem véletlen, hogy az olyan, feketék lakta negyedekben, mint a brooklyni Brownsville, közel tizenötször annyi embert állítanak meg, mint a hasonló méretű, de tehetősebb negyedekben. Mint ahogy az sem, hogy egy fekete fiatalt jóval nagyobb eséllyel vonnak felelősségre marihuánafogyasztásért, mint egy fehéret, pedig a fűfogyasztók sokkal inkább az utóbbiak között találhatók. "Volt olyan személy, aki azt mesélte, hogy hatvanszor igazoltatták tavaly, mások öt-tíz alkalomról beszéltek" - mondja Jones-Brown. A The Guardiannak nyilatkozó brownsville-i lakosok közt viszont akadt olyan is, akit mindennap megállítottak, sokszor ugyanazok a rendőrök, és előfordult, hogy az üdítőjét szaglászták, nem kevert-e bele valamit.
| ||
A gyakorlat támogatói szerint viszont azzal, hogy a rendőrség bűnmegelőző célzattal véletlenszerűen átkutat járókelőket, és nem csupán a megtörtént bűncselekmények esetén jár el, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy New York a 70-es, 80-as évek bandaháborúi és az elmúlt évtizedek magas bűnözési aránya után újra élhető város lett. A 90-es évek óta 80 százalékkal csökkent a bűncselekmények száma - Jones-Brown nem ért egyet ezzel az érvvel. "A rend-őri vezetők és a polgármester azt hiszik, hogy az teszi az utcát biztonságossá, ha az emberek képtelenek úgy sétálni, hogy valakik folyton semmibe ne vennék a jogaikat." Szerinte a statisztikák egyáltalán nem azt mutatják, hogy a stop and frisk hatékony lenne: az évente lefoglalt fegyverek száma rendszerint jóval ezer alatt van, és még a civil vagy egyházi kezdeményezések is nagyobb sikerrel járnak, mint a rendőri beavatkozások. Amikor az egyházak fegyverbegyűjtési programokat tartanak, az emberek kétszer annyi fegyvert szolgáltatnak be önkéntesen, mint amennyit a rendőrök összeszednek. Ráadásul a rendőrség is elismeri, hogy a gyilkosságok számát inkább csökkentheti azzal, ha két konkrét területre, az utcai bandákra és a családi erőszakra koncentrál. Tavaly a bűncselekmények száma annak ellenére csökkent, hogy közben visszavettek az ellenőrzésekből is.
A stop and frisk nagyjából az ezredforduló óta a New York-i rendőrség közkedvelt rendfenntartási módszere, amely a legaktívabb évben, 2011-ben körülbelül 700 ezer embert érintett. Az adatokból azt is látni lehet, hogy egy évben nagyjából háromszázezer afroamerikait állítanak meg, miközben tavaly 19 ezer fekete volt bűntény gyanúsítottja; nagy részüket ráadásul nem stop and friskkel sikerült azonosítani. Ezenkívül azt is látni lehet, hogy ugyan a gyilkosságok gyanúsítottjainak kicsivel több mint a fele fekete, a jelenlegi alacsony gyilkossági ráta mellett ez a szám mindössze 154.
De mitől szorul vissza a bűnözés, ha nem a stop and frisktől? "A bűnözés a kilencvenes években kezdett csökkenni New Yorkban, és a legtöbb kriminológus ezt a crack-kokain drogpiac felszámolásának tudja be. De amikor William Bratton lett a rendőrfőnök, fontosak lettek a statisztikai adatok: elvégre a rendőrség teljesítményét a számok tükrözik a leghívebben, mint például a letartóztatások és az igazoltatások száma" - mondja Jones-Brown. Ez a mentalitás vezetett ahhoz, hogy a rendőrök akár indokolatlanul is zaklatni kezdtek járókelőket, csak azért, hogy elérjenek mindenféle kvótákat, és imponálóak legyenek a statisztikáik.
Az etnikai profilalkotás vádját az sem ellensúlyozza, hogy a rendőrök fele fekete vagy latin-amerikai. "Nem sokat számít a rendőr bőrszíne, ha a főnökei azt mondják, hogy vannak bizonyos embertípusok, akikre fokozottan ügyelnie kell" - állítja Jones-Brown. Sokkal nagyobb a hatása annak, hogy a városvezetésnek milyen az etnikai összetétele. Például amikor Philadelphia követni akarta a New York-i példát, az amerikai Társaság a Szabadságjogokért pert indított, és a város végül úgy döntött, elveti a stop and frisket - ám ott mind a polgármester, mind a rendőrfőnök fekete volt akkoriban.
Nálunk sem jobb
Az úgynevezett fokozott ellenőrzés során Magyarországon is bárkit indoklás nélkül igazoltathatnak, és a rendőrségi igazoltatások etnikai aránytalansága ugyancsak kimutatható. Az adatok szerint három és félszer nagyobb esélye van egy romának az igazoltatásra, mint a társadalom többi tagjának.
A különbség a jogszabályi környezetben van. "Az Egyesült Államokban az a fajta szabályozás, ami Magyarországon van, eleve alkotmányellenes lenne, mert bűncselekmény megalapozott gyanúja nélkül teszi lehetővé az intézkedést - mondta Tóth Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság rendészeti programvezetője. - Nálunk nem is követeli meg a rendőrségi törvény, hogy legyen valami ésszerű indoka a rendőrnek, hogy gyanút feltételezzen. Ellenőrzés esetén automatikus az igazoltatás jogszerűsége, egyéb esetben pedig nehezen bizonyítható a jogellenessége, mert például a rendőr mondhatja: átvizsgálás nélkül nem tudhatja, hogy az igazoltatott személynél van-e támadásra alkalmas eszköz. A szabály nem is követeli meg azt, hogy ennek feltételezésére gyanúja legyen." Bár az igazoltatás és a ruházat átvizsgálása elkülönül egymástól, a kettő bármikor járhat együtt is, ez a rendőrön múlik. A Sirály közösségi térben tartott razziánál például feltételezik, hogy retorzió volt a ruházat átvizsgálása; az egyik igazoltatott férfi ugyanis megkérdezte, milyen jogon teszik ezt vele.
Tóth szerint a magyarországi igazoltatások száma nemzetközi viszonylatban magas: "Az európai uniós mintánkban nem találtunk még egy olyan országot, ahol az ezer főre jutó igazoltatások száma ennyire magas lenne" - mondta. A rendőri buzgóság egyik oka nálunk is kvóták teljesítési kényszere: igaz, az "elvárt mennyiség" létét hivatalosan tagadják, de forrásaink szerint a gyakorlatban a rendőri teljesítményértékelés legfőbb mutatója az, hogy hány intézkedést foganatosítottak, és ezek milyen eredménnyel jártak.
Ahogyan az Egyesült Államokban, úgy nálunk is vitatott az eljárás hatékonysága. Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) az index.hu-nak nemrégiben azzal védte a gyakorlatot, hogy javítja a közbiztonságot és "a lakosság szubjektív biztonságérzetét, melyet a polgároktól kapott visszajelzések is megerősítenek" - ezt azonban adatokkal nem támasztották alá. A Magyar Helsinki Bizottság szerint ennek pont az ellenkezője igaz: a fokozott ellenőrzés az egyik legkevésbé hatékony rendőrségi eljárás, hiszen 94 százalékuk érdemi eredmény nélkül zárul.
Tóth szerint az Egyesült Királyságban pár változtatás valamelyest elfogadhatóbbá tudta tenni az igazoltatási gyakorlatot. Ott most rögzíteni lehet az igazoltatott személyek (önbevalláson és percepción alapuló) etnikai hovatartozását, ami rajta is van az igazoltatólapon. Nem kell felírni viszont az igazoltatott nevét, mert az lényegtelen, ha egyébként nem követett el semmit. A hatóságok vezetnek emellett egy országos listát, ami mutatja, van-e etnikai aránytalanság, és egy olyan listát, amely rendőrökre bontva nézi, melyikük milyen arányban igazoltatott különböző etnikumokat. Etnikai kisebbségi kapcsolattartókat is alkalmaznak, akik - ha úgy érzik, vagy a számok azt mutatják, hogy egy csoportra rászállt a rendőrség - a problémát társadalmi panelekben megbeszélik. Mindezek következtében Londonon kívül mindenhol visszaszorultak az igazoltatások és az aránytalanságok is.
Magyarországon viszont a fokozott ellenőrzés gyakorlata szinte semmiben nem változott. 2009-ben a Magyar Helsinki Bizottság előterjesztett ugyan egy javaslatot az ORFK-nak arról, hogyan kellene módosítani a törvényi szabályozást, az igazoltatólapokat, a kutatás végrehajtását, amire akkor volt is fogadókészség. Később erről Dorosz Dávid - akkor még LMP-s - parlamenti képviselő is benyújtott egy törvénymódosító javaslatot, de Pintér Sándor belügyminiszter kijelentette: nem tartja szükségesnek a gyakorlat felülvizsgálását.
