magyarnarancs.hu: Hogyan lettél elkötelezett mozgalmár?
Ilnaz Shahmoradi: A családom átélte az iraki-iráni háború nyolc évét, sok családtagunkat elveszítettük ebben a háborúban. A hazájukért harcoltak – én is Iránért küzdök. Muszlimokként nem vagyunk szigorúan vallásosak; nagyon nyitott gondolkodásúak a szüleim, engem és a testvéreimet sosem erőltettek a vallásos élet irányába. Iránban végeztem a középiskolát. Az volt az elképzelés, hogy orvosi vagy jogi pályára menjek tovább, úgyhogy az orvosi egyetemet már itt kezdtem Magyarországon, mert itt van az egyik legjobb képzés.
magyarnarancs.hu: Most mégis fotóművészetet tanulsz.
IS: Hat hónapig tartott, míg meggyőztem az apámat. Fél év orvosi után művészeti tanulmányokba kezdtem. Iránban a családok inkább azt támogatják - megélhetési okokból -, hogy jogi vagy orvosi pályát válasszanak a gyerekeik. Az idősebbik bátyám is itt él Magyarországon, jelenleg üzleti tanulmányokat folytat.
magyarnarancs.hu: Ő is tanulni jött?
IS: Neki azért kellett eljönnie az országunkból, mert az iráni zöld mozgalom (Iranian Green Movement/ Green Wave of Iran) aktivistájaként 2009-ben, 18 évesen letartóztatták. Három napig azt se tudtuk, életben van-e. Anyánk elment a rendőrségre, hogy legalább a testét adják vissza. Sok embert megöltek a zöld mozgalom tagjai közül, de szerencsére mi találtunk kapcsolatokat, amelyek által elértük, hogy kiengedjék a bátyámat. Tizenhét évesen engem is letartóztatott az erkölcsrendészet, mert a barátom kezét fogtam az utcán. Nekem szerencsém volt, de volt, akit kirángattak az autóból, eszméletlenre verték és úgy hurcolták el.
magyarnarancs.hu: Az ellenzékiség az iráni középosztályra jellemző elsősorban?
IS: Ha tíz éve kérdezted volna ezt, azt válaszolom, hogy a középosztályra és a felsőbb társadalmi csoportokra, de jelenleg a társadalom 99 százaléka hozzám hasonlóan gondolkodik.
magyarnarancs.hu: Ez a Mahsa Amini meggyilkolása kiváltotta felháborodás óta van így?
IS: Az az utolsó csepp volt a pohárban. Az elmúlt öt évben folyamatosak a tiltakozások. Valójában a Khomeini ajatollahot 1979-ben hatalomra juttató iszlám forradalom óta állandósult a rezsim ellen felszólalók zaklatása, üldözése, bebörtönzése.
magyarnarancs.hu: Nemrégiben volt egy óriási tüntetés Berlinben. Ez azt jelenti, hogy terjed a világban a tiltakozás az iráni rezsim ellen?
IS: 80 ezernél is több iráni volt a berlini tüntetésen, és egyre több helyen tüntetnek a világon az iráni ellenzékkel szolidaritást vállalva.
magyarnarancs.hu: Hogyan lett ilyen mértékű a tiltakozás hullám?
IS: 2020 januárjában egy ukrán repülőgépet három perccel a felszállás után rakétatalálat ért Teheránban. Több mint száz iráni és ötven ukrán halt meg. Az iszlám rezsim napokig nem vállalta a felelősséget, de aztán beismerték, hogy iráni támadás volt, bár emberi hibára hivatkoztak. A repülőn sok gyerek utazott, családok indultak másutt élő családtagokkal találkozni. Egy iráni nő a kislányával ment volna vissza Kanadába, ahol éltek: ők is az áldozatok közé tartoztak. Hamed Esmaeilion, a kislány apja, a nő férje, aki Kanadában várta őket, a haláluk óta folyamatosan tüntet Torontóban. Kezdeményezte, hogy a világ összes iráni embere minden vasárnap vonuljon az utcára. Október elsejével kezdődtek az első tiltakozások: Magyarországon az egyetemi városokban, Debrecenben, Pécsett, Szegeden és Budapesten több mint ezer iráni vett részt ezeken.
magyarnarancs.hu: Magyarországon mennyire szolidárisak az emberek a mozgalmatokkal? A Vörösmarty téri flashmobotokon nagyjából csak irániak voltak, ha jól érzékeltem.
IS: Azóta, hogy elkezdődtek volna a tiltakozások Iránban Mahsa Amini meggyilkolása miatt, egyre több magyar és ukrán támogatója is van az itteni mozgalmunknak. Az ukránok csatlakozása azzal függ össze, hogy Irán nemrégiben rakétákat adott el Oroszországnak. A jövőben tervezünk egy Ukrajnát támogató megmozdulást is, egy közös dal írásával akarjuk kifejezni viszont-szolidaritásunkat.
magyarnarancs.hu: Hogyan szerveztétek a flashmobot? Az előtte tartott demonstrációtokon magyarul is hangzott el beszéd.
IS: Mindeniknek más a szerepe. Van, aki a beszédeket írja, más a rendőrséggel egyeztet, és művészek is részt vesznek a munkában. Vannak magyar barátaink, akik lefordítják a fársziul megírt beszédeket magyarra.
Két hónapig készültünk a flashmobra. Pár héttel ezelőtt a Szabadság hídnál élőláncot alkottunk. A célunk az, hogy felhívjuk az itt élő emberek figyelmét az Iránban folyó elnyomásra és a forradalmi mértékű tiltakozásokra.
magyarnarancs.hu: Neked mi a szereped a flashmobokban?
IS: Szervező vagyok. Az iráni közösség tagjait egyenként kérdeztem meg, hogy ki akar reszt venni, így sikerült elegendő embert találnia flashmobra.
magyarnarancs.hu: Az első flashmobotok egy zenére koreografált, látványelemekben bővelkedő, színházi dramaturgiával építkező esemény volt. Közös alkotásként jött létre? Vagy volt írója, rendezője?
IS: Egy tizenkét éves színházi tapasztalattal bíró hivatásos színházi ember, Hesam Fardi volt az író és a rendező. A családja Iránban él, veszélynek kitéve, de ő mégis úgy döntött, hogy vállalja a nevét.
magyarnarancs.hu: Az arcát nem mindenki vállalja fel, de te igen.
IS: A tiltakozásokon legtöbben maszkot viselnek, de én, és sokan a barátaim közül azért vállaljuk az arcunkat, nevünket, mert úgy gondoljuk, a mi életünk nem ér többet, mint a meggyilkolt Mahsa Amini élete. Ha valaha is visszatérnék Iránba, míg ez a rezsim van hatalmon, százszázalékos valószínűséggel bebörtönöznének, megerőszakolnának, mert mindennapos gyakorlat, hogy a bebörtönzött nőket megerőszakolják.
magyarnarancs.hu: Az iráni nagykövetség előtt is mondtál beszédet, nem takarva el az arcodat – pedig ott biztonsági kamerák vannak.
IS: A követség előtt nem csak a biztonsági kamera vette a beszédemet, hanem valaki belülről, az épületből is kidugta a telefonját. Meg akarnak felemlíteni, tudni akarják, kik vagyunk – ezért van, hogy még kevesen mernek eljönni. Az iráni kormány egyébként a tiltakozások kezdete óta időről időre blokkolja az internet-hozzáférést. Az emberek különböző illegális módszerekkel próbálnak rácsatlakozni a hálózatokra, hogy kapcsolatot teremtsenek egymással.
magyarnarancs.hu: Hogy érzed magad Magyarországon?
IS: Biztonságban. Tiszteletben tartják a személyem, megkapom azt, amiket nőként Iránban a méltóságomat illetően nem kaptam meg. Viszont az egyik barátnőm, aki afgán származású, de itt született, itt él Magyarországon, mesélte, hogy volt, mikor a kendő viselete miatt a metrón durván beszóltak neki, lemigránsozták.
Ennek ellenére bízom abban, hogy megértik Magyarországon is az emberek: Iránban nagyon elszigetelődtek, magukra maradtak azok, akik az ottani rezsim ellen küzdenek, és igazán nagy szükségük van a nyilvánosságra. Több mint 500 ember halt meg az elmúlt két hónapban; gyerekek is, mikor a tiltakozókra tüzet nyitottak a rendőrök, és több mint ezer embert bebörtönöztek. Azt kérjük mindenkitől, hogy beszéljenek az iráni eseményekről, osszák meg a közösségi platformokon, mik történnek Iránban. A legfontosabb, amit kérni szeretnénk, hogy a magyar politikusok tiltakozzanak az Iránban történtek miatt. Amit a magyar kormány tehetne, az az, hogy kinyilvánítja: nem ismeri el az Iráni Iszlám Köztársaságot, és állást foglal az elnyomó rendszer elleni küzdelmünk mellett. Látni kell, hogy ami Iránban folyik, az a rezsim végének a kezdete.
magyarnarancs.hu: Ezt miből gondolod?
IS: A kormánynak már nincs elég rendőre az egyre a növekvő utcai tiltakozások letörésére. Fizetett katonák bevetését tervezik. Ráadásul úgy hírlik, gyerekkatonák is lennének köztük. Közben a rezsim emberei külföldre menekítik a vagyonukat. Irán nagyon gazdag ország – de ezt a gazdagságot elsősorban a rezsim kiváltságosai élvezik, akiknek a gyerekei luxusban élnek külföldön, a lányaiknak nem kell úgy öltözniük, mint az Iránban élő nőknek. Mindezek egyre nagyobb elégedetlenséget váltanak ki; többek közt olyan petíciók is születnek, hogy ne fogadják külföldön az Iráni Iszlám Köztársaság rezsimjét támogató irániakat. Kanada már aláírta ezt a petíciót.
Az interjú elkészítésében Balázs Nóra nyújtott segítséget.
