Weddingben, Berlin egykori munkásnegyedében botlom az SPD fiataljaiba, akik egy iskola előtt osztogatnak fánkot a kint dohányzó diákoknak. "Miért az SPD? Mert szükség van minimálbérre, hogy az emberek egy átdolgozott hónap után ne maradjanak pénz nélkül. Mert több évtizedes munkaviszony után nem szeretném, ha az idősek nélkülöznének. A fiataloknak pedig nem opció, hogy az iskola után csak szakmai gyakorlatokat találjanak" - érvel a pártja mellett egy lelkes aktivista. "Van pártprogramod is? Kellene valami, amit olvashatok az órán" - kérdezi az egyik kinn álló fiatal. Közben egy arra sétáló hölgy erős kelet-európai akcentussal utasítja vissza a felkínált reggelit: "Adóemelőktől nem kell semmi." Az aktivista halkan megjegyzi: biztos a leggazdagabb öt százalékba tartozik, különben nem húzná fel magát ennyire. "Jól keresnek ezek a takarítónők" - vágja rá az egyik diák.
Szocdemek egymás között
Az SPD a négy évvel ezelőtti választásokat történelme legroszszabb országos eredményével, 23 százalékkal zárta. A kudarc oka jórészt a párt kormányzása alatt bevezetett Agenda 2010 reformcsomag volt. "Bár sok elemző szerint ezek a reformok segítettek Németországnak átvészelni a válságot, a rugalmasabb munkaerőpiac, a munkavállalók jogainak kurtítása, a hosszabb munkaidők vagy a nyugdíjkorhatár felemelése 67 évre nem tetszett a magukat szociáldemokratának valló választóknak. Most, hogy sikerült elérni, hogy nincs akkora munkanélküliség, egy második lépésre van szükség, ami arról szól, hogy a dolgozóknak jó munkájuk, jó fizetésük legyen" - mondja Aiko Wagner, a Berlini Társadalomtudományi Kutatóközpont (WZB) munkatársa. Mindezzel egy tágabb szavazói kört igyekeznek megszólítani. "Szinte mindenki számára választhatónak kell lennünk. A minimálbér például nemcsak a munkásoknak, de a vállalatoknak is fontos, nekik is látniuk kell, hogy a rossz munkakörülmények nem megengedhetők egy olyan országban, mint Németország" - mondja Detlef Müller, az SPD chemnitzi jelöltje, aki 2009-ig képviselő volt a Bundestagban, de pártja gyenge teljesítménye miatt az elmúlt négy évben tanult szakmáját, a mozdonyvezetést kellett gyakorolnia. "Nagykoalícióban voltunk a CDU-val, ahol kiváló munkát végeztünk, Steinmeier mint külügyminiszter nagyon jó volt, ugyanez mondható el Steinbrück pénzügyminiszterről is, de Merkel az összes elismerést bezsebelte. Ilyen szempontból a tízszázaléknyi szavazat elveszítése nem volt megérdemelt" - panaszkodik Müller.
Az irányváltás bejöhet a pártnak, az ARD tévécsatorna hétvégi felmérése szerint az SPD akár 28 százalékot is kaphat, míg a CDU negyven százalékon áll. A kisebbik kormánypárt, a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) az ötszázalékos bejutási küszöbön próbál túllendülni, míg a Zöldek tíz, a szélsőbaloldali Balpárt (Linke) nyolc százalékra számíthatnak. Ezeket a számokat fenntartással kell kezelni, véli Oskar Niedermeyer, a Freie Universität Berlin politológus professzora: "Nálunk nagyon kevés embernek van erős kötődése egy-egy párthoz, és abból indulunk ki, hogy a többség hajlamos akár az utolsó pillanatban is megváltoztatni a véleményét a jelölt vagy épp a kampánytémák miatt."
A miniszterelnök-jelölt személye még okozhat problémát az SPD-nek, és nem csak azért, mert a múlt héten a Süddeutsche Zeitungban mutatott be ország-világnak. Peer Steinbrück fiatalon radikális baloldaliként kezdte (még a titkosszolgálatok figyelmét is felkeltette), később belesimult a mainstreambe, és több tartományban, majd 2005 és 2009 között az SPD-CDU-nagykoalícióban volt pénzügyminiszter. A mostani kampányban ő az egyetlen szóba jöhető jelölt, mivel a 2009-es induló, Frank-Walter Steinmeier nem volt hajlandó újra megmérkőzni, Hannelore Kraft, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke továbbra is a tartományában kíván politizálni, Sigmar Gabriel pártelnök népszerűsége pedig távolról sem volt olyan magas, hogy a párt vele vágjon bele a kampányba.
Steinbrücknek sokan róják fel, hogy bár jó szakértő, kiváló közgazdász, túlságosan okoskodó, és néha önteltnek tűnik. Másrészt "a párt sokkal inkább balra áll, mint a jelölt. Steinbrück az Agenda 2010 egyik fő támogatója volt, ami sok problémát okoz most neki a pártban, a választók pedig úgy érzik, a párt és a jelölt nem passzol egymáshoz" - mondja Wagner. Ez csak rosszabbodott, amikor kiderült, hogy az elmúlt években 1,2 millió eurót keresett azzal, hogy előadásokat tartott többek között a J. P. Morgan, a Deutsche Bank és a Crédit Agricole megbízásából. A társadalmi szolidaritást hirdető pártban nemcsak idegennek érezték a milliomos Steinbrücköt, de sokan attól is tartanak, hogy a magas honoráriumokkal már régen zsebre vágták őt a nagyvállalatok.
Nem lesz itt kommunizmus
Az SPD másik nagy dilemmája, hogy bár papíron balos többség van Németországban, ebből a pártok nem tudnak hasznot húzni. "Ha az SPD a választások előtt kijelentené, hogy együttműködik a Zöldek mellett a Balpárttal is, azzal nagy eséllyel elveszítené ezt a többséget. Ezért is zárták ki ezt a fajta koalíciót a kampány alatt" - mondja Niedermeyer. A pártban azonban nem mindenki ért egyet e véleménnyel, és örülnének, ha minél előbb összejönne egy ilyen pártszövetség. "Mikor veszítettünk igazán sok szavazót? Akkor, amikor jobbra tolódtunk. Az Agenda 2010 után pár év alatt 300 ezer tagunk hagyta el a pártot. Ez nem azért történt, mert visszahoztuk volna a kommunizmust, hanem azért, mert a választóink úgy érezték, hogy elárultuk őket. Aztán akkor is gyengültünk, amikor Merkellel kormányoztunk - sorolja a népszerűségvesztés okait Kevin Kühnert, a berlini ifjú szocialisták (JUSOS) elnöke. - Amit a szavazóink többsége akar, az az, hogy tisztességes szociális politikát csináljunk. Ha ez nem megy a Zöldekkel, akkor nagyobb eséllyel lesz partner a Balpárt, mint Angela Merkel." Müller ennél elutasítóbb: "A mai Balpártnak rengeteg olyan témája van, ami életidegen. Tíz és fél eurós órabérről beszélnek, miközben a nyolc és fél sem lesz egy sétagalopp. Le akarnak állítani minden külföldi katonai bevetést, pedig NATO-partnerként ez sem megengedhető. De hiszem, hogy egy idő után túljutunk ezeken a problémákon. Már most is dolgozunk velük együtt helyi szinten."
"A választások után egy új görög csomagról kellene döntenünk, és azt a Balpárttal nem tudnánk elérni. Egy ilyen koalíció még karácsonyig sem tartana ki" - állítja Manuel Sarrazin zöld parlamenti képviselő. A szociáldemokrata kancellárjelölt is hasonló állásponton van: a koalíció a Balpárttal számára ugyanúgy tabu, mint összeállni a CDU-val. A háttérben viszont azt hallani, Sigmar Gabriel pártelnök aktívan szervezkedik, hogy 2017-ben, amikor reményei szerint ő lesz a kancellárjelölt, a vörös-vörös-zöld koalíció ugyanolyan evidens legyen, mint most a CDU-FDP-együttműködés. Az elemzők is úgy vélik, hogy ha a jövőben a keleti pragmatisták és nem a '68-ból itt ragadt nyugati ideológusok játsz-szák a vezető szerepet a Balpártban, akkor nem zárható ki az SPD-Linke-összeborulás.
Egy közülünk
Finsterwalde néhány ezres kisváros a keletnémet Brandenburgban; itt tart beszédet Angela Merkel háromezer támogatójának. Az estet egy haknizenekar nyitja, miközben a sör- és kolbászstandoknál gyűlni kezd a tömeg. Az emberek kezében "Angie" és "Együtt sikeresen" feliratú transzparensek, a kisebbek pedig YOLO-val és LOL-lal megbolondított kampányprogramokat bújnak.
Angela Merkel néhány helyi CDU-politikussal röviden elcsacsog aktuális nyakláncáról és a fehér zoknikról, amelyek, mint kiderül, sokáig a keletnémet politikusok megkülönböztető jegyei voltak a Bundestagban, majd belekezd beszédébe. Kerüli a nagy szavakat, szeretné, ha az utca embere is megértené, miért van gazdasági válság, és hogy a világon lassan már csak minden századik ember német, ezért még több energiát kell majd mozgósítani, hogy megállják a helyüket. A legfontosabb téma éppen ezért a versenyképesebb Németország - ezért nincs helye adóemelésnek, a minimálbért a piacra és a szakszervezetekre kell bízni, hagyni kell, hogy kibontakozzék a vállalkozó kedv, és az oktatásba kell befektetni, sorolja programjának legfontosabb pontjait. Hitet tesz a sajtó-, a szólás- és a lelkiismereti szabadság mellett, amelyek az Európai Uniót élhetőbbé teszik annyi más helynél. A legnagyobb tapsot persze akkor kapja, amikor arról beszél, hogy a kétgyermekes anyák nyugdíját évi hatszáz euróval emelné.
Merkel, ahogy lomha mozdulatokkal integet a tömegnek, nem vált ki nagy ovációt az emberekből, ennek ellenére úgy tűnik, meggyőzi a német választókat: a felmérések szerint a túlnyomó többség szívesen szavazna neki bizalmat harmadjára is. Hogy mit esznek rajta az emberek, arra több magyarázat is van, mondja Aiko Wagner. "Korábban a külpolitikát a külügyminiszter dominálta, ma a hangsúly a kancellár felé tolódott. Merkel nagyon erősen kézben tartja a többé-kevésbé sikeres Európa-politikát, aminek Németországban elég jó a visszhangja" - kezdi sorolni az okokat. Németországnak az elmúlt években sikerült megszabnia a déli államoknak, hogyan vezessék a gazdaságukat, és mindeközben komoly német adófizetői pénzeket áldozott erre. Merkel képes a kompromisszumokra, és harmóniára törekszik a vezetésben. "Emiatt sokan inkább államfőnek tekintik, mint kormányfőnek. Az embereknek pedig ez nagyon tetszik - magyarázza Wagner, majd előáll a végső érvvel. - Merkel egy közülünk: nem különösebben szép, nincsenek kiváló retorikai képességei, és nem hivalkodóan intellektuális. Átlagos ember, aki komolyan veszi a kisember problémáit."
A CDU számára az optimális az lenne, ha az FDP-vel folytatná koalícióját, hiszen így tarthatná a párton belül sikeresnek ítélt irányvonalat. Kérdés azonban, hogy az FDP egyáltalán bejut-e a parlamentbe, a párt ugyanis megsínylette az elmúlt éveket. "Az FDP adókat akart csökkenteni, de ez nemigen sikerült neki. Nem volt képes érvényesíteni a programját, nem volt adóreform vagy adóegyszerűsítés, nem volt saját hangja a koalícióban, és az emberek úgy érzik: ha így van, minek rájuk szavazni" - mondja Wagner, aki szerint egy következő négyéves ciklus biztos nem lenne felüdülés az FDP-nek, hiszen pár százalékos pártként ismét csak epizódszereplő volna a CDU árnyékában.
Ha a szabad demokraták a Bundestagon kívül rekednek, akkor Merkelék az SPD-től vagy a Zöldektől sem zárkóznak el. Utóbbi kettő viszont nem győzi hangsúlyozni, hogy a CDU-val ezúttal nem. Kühnert szerint ez persze könnyen megváltozhat, és az SPD, ha arra kerülne a sor, nem lenne ennyire elutasító: "Sigmar Gabriel már bejelentette, hogy a tagoknak kellene szavazniuk arról, legyen-e megint nagykoalíció. Ha ez arról fog szólni, hogy szóba álljunk-e velük, akkor úgy érzem, a tagok nemet mondanak. Ha viszont konkrét koalíciós tárgyalásokról kell dönteni, más lesz a helyzet. A CDU mindenesetre rugalmas, ránk fogja hagyni a legfontosabb kérdéseket. Nekik tökmindegy. Ha rábólintanak a minimálbérre, az egészségügy reformjára (azaz hajlandók lemondani arról, hogy választani lehessen magán- és állami biztosítás között) és még két-három másik dologra, akkor a szociáldemokraták többsége belemenne a nagykoalícióba."
Németország és Európa
"Évek alatt sikerült működőképes mechanizmusokat kiépíteni. Az Európai stabilitási mechanizmus, az euróövezet pénzügyi stabilitását szolgáló mentőrendszer vagy a nyílt piaci tranzakciók jól működnek. A pénzügyi szektor is megértette, hogy az eurót nem lehet egykönnyen leírni" - mondja Michael Stübgen, a CDU Európa-politikával megbízott parlamenti képviselője. Ugyanakkor szerinte a válsághoz vezető főbb problémák változatlanul jelen vannak Európában. Sok ország még mindig elhibázott fiskális politikát folytat, aggasztó a munkaerő-piaci helyzet, ezért pártjának a következő négy évben azon kell dolgoznia, hogy beinduljon Dél-Európában is a növekedés. Tervei szerint újabb programok várhatók Görögországban és Portugáliában, és a siker borítékolható, ha marad a jelenlegi irányvonal. "Görögországnak legalább vannak már adóbevételei. Korábban a tehetősebbek nem nagyon fizettek adót. Ez pozitív fejlemény, erre kell ráerősíteni" - mondja.
A baloldali pártok nem látják ennyire rózsásnak a helyzetet. "Az legyen tehát az irányvonal, hogy mi vagyunk a legnagyobbak, és aki nem ért velünk egyet, az repül?" - érzékelteti Kühnert, szerinte miért elhibázott Merkel Európa-politikája. Sarrazin bővebben is kifejti: "Merkel tudatosan úgy döntött, hogy gyengíti az EU intézményeit. Egyre több kérdést kormányközi találkozókon old meg, és az eurózónára túl nagy hangsúlyt fektet, miközben elsikkad azon államok ügye, amelyek még nem csatlakoztak. Ezen lehetne változtatni. Szerintünk az EU intézményeinek sokkal több jogosítványt kellene adni."
A pártok között a közös euró-kötvények kibocsátásáról komoly vita indult. A baloldali pártok szerint úgy lábalhatna ki az eurózóna a válságból, ha az euróövezet 17 tagja közös kötvények kibocsátásával finanszírozná az államadósságát, amelyek kamatát Németország és az északi tagállamok hírneve tartaná alacsonyan. A jobboldalon egyáltalán nem tapsolnak ennek az ötletnek. "Nem úgy néz ki, mintha az országok hajlandóak lennének az ehhez szükséges mértékben lemondani a szuverenitásukról. Az eurókötvények akkor lennének elképzelhetők, ha a nagy eladósodottság miatt egy erre a célra felállított ügynökség vagy egy európai gazdasági miniszter megelőzhetné a túlzott eladósodást" - állítja Stübgen. Ebben egyetért vele Jürgen Matthes, a kölni Német Gazdaságkutató Intézet közgazdásza is. Szerinte fontos, hogy az új kormány is ragaszkodjon ahhoz az elvhez, hogy segítséget csak reformokért cserébe nyújt - ez esetben az euró továbbra is sikertörténet lesz Németországban. Már ha Merkelék nyernek. Németország a gazdasági ereje miatt - ha netán úgy alakulna, hogy egy vörös-zöld koalíció veszi át a hatalmat - éppenséggel más irányba is elmozdíthatja az EU döntéshozóit.
Németország csak fizet
Mindeközben a jobboldalon egyre hangosabbak azok, akik jobbról előznék Merkelt az uniós ügyekben. A hangadó német közgazdászok évek óta kritikusak az euróval szemben, és az idei választásokon egy új politikai párt is napirendjére tűzte a témát: a Bern Lucke hamburgi közgazdászprofesszor körül tömörült, az ötszázalékos küszöbhöz egyre közeledő Alternatíva Németországnak (AfD). Götz Frömming, a párt szóvivője egy sör mellett próbál meggyőzni arról, hogy pártja legitim álláspontot képvisel Németországban. "Nem vagyunk Európa ellenségei. A legtöbbünk nagyon is együtt érez az EU-tagállamokkal. Éppen ezért mondjuk, hogy az euró az ellentéteket csak növeli. Görögországnak sose ment még ennyire rosszul. Németország mindenért fizet, és mindkét országban nő az elégedetlenség." A cél persze nem a visszatérés a német márkához, az euró maradhat, csak legyen belőle két fajta: egy az északi, egy a déli államoknak.
A pártról egy eddig ismeretlen szociológus, Andreas Kemper írt könyvet. A nagy vihart kavart kiadvány az amerikai Republikánus Párt radikális ágához, a Tea Partyhoz hasonlítja az AfD-t, és többek között azt rója fel nekik, hogy nemcsak a gazdaságot vágnák tönkre, de tagjaik nagy része antidemokratikus nézeteket vall, egyik jelöltjük például megvonná a munkanélküliek szavazati jogát, míg többen a "meleg és leszbikus lobbi" leküzdését tartják a legfőbb feladatnak. Frömming szerint ez szemenszedett hazugság. "Előhozzák a náci témát, amivel nagyjából ki lehet csinálni egy pártot - háborog. - Vannak olyan kérdések, amelyekben a baloldalnál is baloldalibbak vagyunk, például szeretnénk, hogy a menekülteknek joguk legyen dolgozni." Igaz, hozzáteszi: az viszont nem járja, hogy tömegesen érkezzenek a jóléti rendszerből hasznot húzó bevándorlók, szelektálni kell, és csak az jöhet, akire szüksége van a német gazdaságnak.
A házasság ügyében is konzervatív irányba mennének. "Nem akarjuk a klasszikus házasságot eltörölni. Nem akarjuk, hogy mindenki mindenkivel és lehetőleg gyerekekkel is, ahogy azt például a zöldek propagálják. Azt mondjuk, hogy a követendő példa a klasszikus heteroszexuális családmodell. Ha nem megy, akkor nem megy, nem erőltetjük, rendben van, ha valaki meleg. Csak ne verje nagydobra, és ne próbáljon meg ezzel a fiatalok példaképévé válni." Ennek ellenére gyűjtenek aláírásokat melegfelvonulásokon, állítólag nagy sikerrel, és azt is fontosnak tartják, hogy a gyermekeket nevelő meleg párok ugyanolyan kedvezményekben részesüljenek, mint a heteroszexuálisak.
Frömming szerint pártja jó esélyekkel indul. "Ha nem megy valami nagyon félre, akár tíz százalékot is kaphatunk, és akkor teljesen felborulna a német pártrendszer." Ha ez bekövetkezne, akkor az "álompartnerük" egy Merkeltől és Wolfgang Schäuble pénzügyminisztertől megváló CDU lenne.
Saria vagy Mária?A szászországi Chemnitzben járva kissé megváltozik az amúgy nem túl izgalmas választási plakátok összetétele. A korábban Karl-Marx-Stadtnak nevezett negyedmilliós városban mindenfelé szőke kislányok mosolyognak ránk a szélsőjobboldali Német Nemzeti Demokrata Párt (NPD) plakátjairól, a kísérőszövegek pedig alig félreérthetők: "Természetesen német", "Saria helyett Mária", vagy éppen: "Pénzt a nagyinak, ne a romáknak." Detlef Müller helyi SPD-képviselőt felettébb idegesíti ez a jelenség, és szíve szerint betiltatná ezeket a plakátokat, bár a párttól magától nem tart. "Szerencsére nincsenek rendezvényeik, még a jelöltjüket sem látta senki, aki nem is itt lakik." A Narancs megkeresésére sem válaszoltak a pártirodából. Ennek ellenére a párt továbbra is erős keleten: Szászországban és Mecklenburg-Elő-Pomerániában képviselőik most is a tartományi parlamentben ülnek, plakátjaikat pedig több városban is állami pénzekből helyezhetik el. Kampányolni viszont inkább csak Berlinben szoktak, főleg a menekültek és bevándorlók ellen. Idén felhívást tettek közzé egy menekültellenes polgárőrség felállítására is, de e próbálkozásukat a rendőrség hamar meghiúsította. |
Felelőtlen ígéretekA kölni Német Gazdaságkutató Intézet (IW) szerint egyes pártok választási programjai akár több százezer munkahelyet is veszélybe sodorhatnának. Az SPD és a Zöldek magasabb adóterhei évi 59 milliárd eurót vennének el a nemzeti össztermékből. A Balpárt ígéretei 170, a CDU-éi 12, az FDP-éi pedig másfél milliárd euróba fájnának a német gazdaságnak. Munkahelyek tekintetében a CDU balos ígéretei - mint például a gyerekes családoknak szánt adókönnyítések és az anyáknak járó nyugdíjemelés - százezer, az SPD választási programja 400 ezer, míg a Balpárté 900 ezer munkahelyet sodorna veszélybe. |
