Bűnszövetkezetben való részvétellel, gyilkossággal, fegyveres támadással, súlyos testi sértéssel, zsarolással, pénzmosással vádolják őket, és az említett négy képviselőt keddi lapzártánk idején már bíróság elé is állították. Letartóztatásukat az tette lehetővé, hogy a görög törvények szerint a késedelemből következő veszély esetén ehhez nem kell feloldani a képviselői sérthetetlenséget - viszont a vádemelést a parlamenti többségnek jóvá kell hagynia. Az előzmény egy sor külföldiellenes erőszakos - bizonyos esetekben halállal végződő - akció után a két héttel ezelőtti gyilkosság volt: egy antifasisztaként ismert rappert, Pavlosz Fuszadot kétszer szíven szúrták egy külvárosi verekedés során. A szemtanúk szerint az énekes megpróbált elmenekülni zaklatói elől. A letartóztatott tettesről kiderült, hogy az Arany Hajnal támogatója, és a következő napokban ezrek tüntettek a szervezet, valamint a tehetetlen rendőrség ellen. Ezután mozgásba lendült az államapparátus, két rendőrtábornok lemondott, két további rendőrségi vezetőt pedig felfüggesztettek az állásából, majd jöttek az említett letartóztatások.
Az Arany Hajnal mint szervezet kezdetei az 1980-as évekre nyúlnak vissza, de párttá csak 1993-ban alakult. Még ekkor sem tett szert különösebb ismertségre: csak 2010 óta tartják számon tényleges politikai tényezőként, amikor a párt a szavazatok több mint öt százalékát szerezte meg az athéni helyhatósági választásokon. Nagy fellendülése aztán tavaly következett be, amikor a hagyományos középpártok támogatottsága a válság és a megszorítások miatt visszaesett, a széleken viszont megnőtt a pártok népszerűsége - igaz, a baloldalon nincs olyan politikai erő, amely a szélsőséges nézetek terén akár csak halványan közelítené az újnácikat, akik előbb májusban kerültek be a parlamentbe hétszázalékos szavazati aránnyal, aztán a kormányalakítási tárgyalások kudarca miatt júniusban megismételt választásokon is. Későbbi közvélemény-kutatások már 15 százalékos népszerűségüket is jelezték.
Fasisztoid szervezetként korábban felhívták magukra a figyelmet. 1991-ben albán bevándorlók ellen hajtottak végre erőszakos akciókat, 1995-ben pedig egy Arany Hajnal-brigád a boszniai szerb erők oldalán harcolt, derekasan részt vett a srebrenicai mészárlásban is, majd abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Radovan Karadzic személyesen tüntette ki több harcosát.
A szervezet elutasítja az "újnáci" és "fasiszta" jelzőt, de a horogkeresztre emlékeztető jelvénye, tagjainak fekete öltözéke és az üdvözlő karlendítés már önmagában is megkérdőjelezi ezt az elutasítást - Hrisztosz Pappasz is ezzel a gesztussal jelezte a letartóztatásakor, hogy nem enged az elveiből. Mihaloliakosz pártvezér több ízben is letette a garast mint kérlelhetetlen holokauszttagadó. A legaggasztóbb azonban kétségkívül az Arany Hajnal katonai jellege. Egy névtelenségbe burkolózó pártkáder (vagy provokátor, netán nagyotmondásra buzdított beépített ember, ki tudja) pár napja elmondta, hogy a csoport mint fegyveres erő kidolgozott katonai szervezettel rendelkezik, legalább 3000 tagja bármiféle bevetésre kész. Mintegy ötven, utcai bevetésekre kész alakulata van, továbbá ugyanennyi hattagú rohamcsapata célzott akciók végrehajtására. Kiképzésüket a hadsereg különleges egységeinek a pártot támogató katonái végzik. (Ezzel az állítással éppenséggel összefüggésbe lehet hozni, hogy a honvédelmi miniszter a közelmúltban több főtisztet is menesztett.) Két volt Arany Hajnal-tag (jelenleg védett tanú) egyike arról számolt be, hogy ő maga is jelen volt több olyan akcióban, amelyen ötven-hatvan motorkerékpár vett részt két-két személlyel. A hátul ülők görög zászlót lengettek, a nyelével pedig az útjukba kerülő külföldieket verték. A másik tanú a szervezet szigorúan hierarchikus jellegéről beszélt, az illegális szervezetek történetéből ismert sejtrendszerrel, amelyben az ötfős csoportok vezetői egymással nem, csak feljebbvalójukkal állnak kapcsolatban.
Mindezek alapján egyes görögországi vélemények szerint a mostani letartóztatások aligha semmisítik meg az Arany Hajnalt, hiszen feltételezhető, hogy ilyen szervezettség mellett a tőr és a pillangókés nem tekinthető adekvát felszereltségnek - a teljes arzenál felkutatása érdekében pedig nem történtek elégséges erőfeszítések. Ez öszszefügghet azzal a kellemetlen ténnyel is, hogy a 2012-es megduplázott parlamenti választáson egyes választókörzetekben állítólag a szavazó rendőrök akár fele az Arany Hajnalt választotta.
"Görögország a görögöké", "nem hagyjuk, hogy kiárusítsák az országot", "a görög nép verítéke" - a bárhol hallható szélsőjobbos toposzokon túl a pártnak legfeljebb a tettleges idegengyűlöletre vonatkozólag vannak elgondolásai: egy tavalyi választási gyűlésen hangzott el, hogy majd megrohamozzák az óvodákat és kórházakat, és kihajítják a bevándorlókat, hogy jusson hely a görögöknek. Tény, hogy a kb. 11 milliós országban már meghaladta a tíz százalékot a (főleg afrikai, dél-ázsiai) bevándorlók aránya, akiknek egy része afféle törvényen kívüli, átmeneti állapotban tartózkodik az országban, a továbbutazás mindinkább hiú reményében. Mások viszont éhbérért dolgoznak, elősegítve munkaadóik fennmaradását. Csakhogy nem ők a feltűnők, hanem azok, akik a nagyvárosok utcáin láthatók, ahol az elmúlt években megnőtt a bűncselekmények száma. Még jó, hogy az Arany Hajnalnak határozott elképzelése van: aknazár a görög-török határon, koncentrációs tábor, kitoloncolás.
