Apák és fiúk

Választás és feszültség Togóban

  • - kovácsy -
  • 2005. április 28.

Külpol

Ami a felszínen - legalábbis kívülről, az ENSZ-ből, Európából és az Egyesült Államokból nézve - a demokratizálódás első lépésének látszott, mára polgárháborús veszélynek tűnik. Akárki lesz az elnökválasztás győztese, a másik oldal nem fogadja el az eredményt. Az egyetlen reménysugár a nigériai hatalmi szó.

Nyugat-Afrika középhatalma már szerzett némi tapasztalatot a konfliktusok elcsitításában, habár tartós és végleges békét eddig még nem tudott teremteni a térségben, ahol az elmúlt évtizedekben több polgárháború is kirobbant: Libéria, Sierra Leone, Elefántcsontpart volt a sorrend. Togo egyik országgal sem határos, de az aktuálpolitikai okokból fölerősödött etnikai ellentétek logikája itt is a már ismert mintát követi. Adva van egy népcsoport - esetünkben az ewe etnikum -, amely a gyarmati időkben a külső hatalom támasza és kedvezményezettje volt. Ők lakják a tengerparttól észak felé keskeny sávban elnyúló, fél-Magyarországnyi állam part közeli területét, rájuk alapozták gyarmati igazgatásukat először a németek, később a franciák is. A függetlenné válás után, 1961-ben pedig ők adták az első államfőt Sylvanus Olympio személyében. (A jellegzetes családi nevet a II. világháború éveiben már egy törzsi királyuk is viselte.)

Az északi kabiye (vagy kabre) nép különösen rosszul tűrte ezt, amiből egyenesen következett a felszabadult Afrika történetének első, véres államcsínye: Olympiót 1963-ban meggyilkolták, amikor a lázadó katonák elől az amerikai követségre próbált menekülni. A puccsisták vezetője, Gnassingbe Eyadéma egy újabb, ezúttal vértelen államcsíny után csak négy évvel később vette át formálisan is a hatalmat, és egészen az idén februárban bekövetkezett haláláig ő állt az ország élén, a földrész legrégebbi diktátoraként. Négy évtized már elég

nagy idő

ahhoz, hogy átalakuljon a közhivatalok, de még inkább a hadsereg összetétele (a tisztikar 90 százaléka kabiye). A két említett etnikum egyébként a lakosságnak még a felét sem teszi ki a népek, törzsek és vallások elképesztően színes kavalkádjában, amely nemcsak Togóra, hanem a Guineai-öböl egész partvidékére jellemző.

Eyadéma uralmát alapvetően a hidegháború biztosította: a határos országok - Ghána, Burkina Faso és Benin - változó intenzitással és tartalommal, de mind Moszkvára kacsingató politikát folytattak azokban az években. Miután a Nyugat ostromlott bástyájának szerepköre semmivé foszlott, a togói elnök diktatórikus módszerei és emberi jogi kérdésekben mutatott aggálytalansága a kilencvenes évek közepétől gazdasági büntetőintézkedéseket váltott ki, és ez a viszonylag elfogadható gazdasági állapotoknak is véget vetett. A foszfátkitermelésre alapozott külkereskedelem megroggyant, a segélyek és hitelek forrásai bedugultak. A környező, akkor még szegényebb országokkal folytatott élénk határ menti kereskedelemnek pedig a gazdasági erőviszonyok átfordulása vetett véget.

Egy dolgot nem lehetett Eyadéma szemére vetni: a más afrikai diktátoroktól megszokott, látványosan pöffeszkedő harácsolást. Egyebekben viszont az ismert mintát követte: az ellenfél (meggyilkolt elődjének immár 69 éves fia, Gilchrist Olympio) választhatóságának ismételt megakadályozása, rutinszerűen meghamisított választási eredmények. Februárban, a halálát követően gyorsan 40 éves fiát, Faure Gnassingbét ültette a helyére a hadsereg, de a nemzetközi - többek között nigériai - nyomás hatására végül kiírták az elnökválasztást. Az április 8-án kezdődött kampányban Olympio jr. helyett ismét egy másik ellenzéki jelölt szállt harcba. Ahogy a politikai küzdelem egyre durvult, a tüntetések és ellentüntetések egyre véresebbé váltak, felmerült a halasztás lehetősége - ezúttal a feszültség enyhítése érdekében. Ezt követelte az egyre ingerültebb ellenzék is, ismét csalástól tartva - hiába teszik lehetővé a togói törvények, hogy a választók a szavazóhelyiségek nyitott ajtajában és ablakainál állva figyelhessék a szavazatszámlálást.

A szavazás azonban a fokozódó zűrzavarban vasárnap lezajlott. Miközben tovább folytak a tüntetések, Obasanjo nigériai elnök magához rendelte a két versengő utódot, hogy kikényszerítsen belőlük egy megállapodást: akárki győz, nemzeti egységkormány alakul. Csak hát Togóban az elnöké a főhatalom, vagyis távolról sem mindegy, ki lesz a győztes és hogyan. Ráadásul, ha már demokrácia, hát a háborgó lakosságnak is lesz némi beleszólása a dolgokba (a fegyveres erőkről nem is szólva), és ez nem feltétlenül biztosítéka a békességnek.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.