Apák és fiúk

Választás és feszültség Togóban

  • - kovácsy -
  • 2005. április 28.

Külpol

Ami a felszínen - legalábbis kívülről, az ENSZ-ből, Európából és az Egyesült Államokból nézve - a demokratizálódás első lépésének látszott, mára polgárháborús veszélynek tűnik. Akárki lesz az elnökválasztás győztese, a másik oldal nem fogadja el az eredményt. Az egyetlen reménysugár a nigériai hatalmi szó.

Nyugat-Afrika középhatalma már szerzett némi tapasztalatot a konfliktusok elcsitításában, habár tartós és végleges békét eddig még nem tudott teremteni a térségben, ahol az elmúlt évtizedekben több polgárháború is kirobbant: Libéria, Sierra Leone, Elefántcsontpart volt a sorrend. Togo egyik országgal sem határos, de az aktuálpolitikai okokból fölerősödött etnikai ellentétek logikája itt is a már ismert mintát követi. Adva van egy népcsoport - esetünkben az ewe etnikum -, amely a gyarmati időkben a külső hatalom támasza és kedvezményezettje volt. Ők lakják a tengerparttól észak felé keskeny sávban elnyúló, fél-Magyarországnyi állam part közeli területét, rájuk alapozták gyarmati igazgatásukat először a németek, később a franciák is. A függetlenné válás után, 1961-ben pedig ők adták az első államfőt Sylvanus Olympio személyében. (A jellegzetes családi nevet a II. világháború éveiben már egy törzsi királyuk is viselte.)

Az északi kabiye (vagy kabre) nép különösen rosszul tűrte ezt, amiből egyenesen következett a felszabadult Afrika történetének első, véres államcsínye: Olympiót 1963-ban meggyilkolták, amikor a lázadó katonák elől az amerikai követségre próbált menekülni. A puccsisták vezetője, Gnassingbe Eyadéma egy újabb, ezúttal vértelen államcsíny után csak négy évvel később vette át formálisan is a hatalmat, és egészen az idén februárban bekövetkezett haláláig ő állt az ország élén, a földrész legrégebbi diktátoraként. Négy évtized már elég

nagy idő

ahhoz, hogy átalakuljon a közhivatalok, de még inkább a hadsereg összetétele (a tisztikar 90 százaléka kabiye). A két említett etnikum egyébként a lakosságnak még a felét sem teszi ki a népek, törzsek és vallások elképesztően színes kavalkádjában, amely nemcsak Togóra, hanem a Guineai-öböl egész partvidékére jellemző.

Eyadéma uralmát alapvetően a hidegháború biztosította: a határos országok - Ghána, Burkina Faso és Benin - változó intenzitással és tartalommal, de mind Moszkvára kacsingató politikát folytattak azokban az években. Miután a Nyugat ostromlott bástyájának szerepköre semmivé foszlott, a togói elnök diktatórikus módszerei és emberi jogi kérdésekben mutatott aggálytalansága a kilencvenes évek közepétől gazdasági büntetőintézkedéseket váltott ki, és ez a viszonylag elfogadható gazdasági állapotoknak is véget vetett. A foszfátkitermelésre alapozott külkereskedelem megroggyant, a segélyek és hitelek forrásai bedugultak. A környező, akkor még szegényebb országokkal folytatott élénk határ menti kereskedelemnek pedig a gazdasági erőviszonyok átfordulása vetett véget.

Egy dolgot nem lehetett Eyadéma szemére vetni: a más afrikai diktátoroktól megszokott, látványosan pöffeszkedő harácsolást. Egyebekben viszont az ismert mintát követte: az ellenfél (meggyilkolt elődjének immár 69 éves fia, Gilchrist Olympio) választhatóságának ismételt megakadályozása, rutinszerűen meghamisított választási eredmények. Februárban, a halálát követően gyorsan 40 éves fiát, Faure Gnassingbét ültette a helyére a hadsereg, de a nemzetközi - többek között nigériai - nyomás hatására végül kiírták az elnökválasztást. Az április 8-án kezdődött kampányban Olympio jr. helyett ismét egy másik ellenzéki jelölt szállt harcba. Ahogy a politikai küzdelem egyre durvult, a tüntetések és ellentüntetések egyre véresebbé váltak, felmerült a halasztás lehetősége - ezúttal a feszültség enyhítése érdekében. Ezt követelte az egyre ingerültebb ellenzék is, ismét csalástól tartva - hiába teszik lehetővé a togói törvények, hogy a választók a szavazóhelyiségek nyitott ajtajában és ablakainál állva figyelhessék a szavazatszámlálást.

A szavazás azonban a fokozódó zűrzavarban vasárnap lezajlott. Miközben tovább folytak a tüntetések, Obasanjo nigériai elnök magához rendelte a két versengő utódot, hogy kikényszerítsen belőlük egy megállapodást: akárki győz, nemzeti egységkormány alakul. Csak hát Togóban az elnöké a főhatalom, vagyis távolról sem mindegy, ki lesz a győztes és hogyan. Ráadásul, ha már demokrácia, hát a háborgó lakosságnak is lesz némi beleszólása a dolgokba (a fegyveres erőkről nem is szólva), és ez nem feltétlenül biztosítéka a békességnek.

Figyelmébe ajánljuk

Államfőt választ Románia

  • narancs.hu

Helyi idő szerint vasárnap reggel hét órakor (magyar idő szerint 6-kor) kinyitottak a belföldi szavazóhelyiségek, 19 millió szavazópolgár választ államfőt a következő ötéves időszakra.

 

Magyar Péter: Nyíregyházán éreztem először, hogy meg lehet csinálni!

  • Cservenyák Katalin

Legalább kétezren gyűltek össze a szabolcsi megyeszékhely központjában Magyar Péter országjárásának péntek esti eseményére. Pedig hideg is volt és hó is. A Tisza Párt elnöke jelezte, Miskolchoz hasonlóan itt is szerettek volna fedett helyen találkozni követőikkel, de a városvezetés nem volt partner, egyúttal élesen bírálta az Orbán-kormányzat gyermekvédelmi rendszerét.