Apák és fiúk

Választás és feszültség Togóban

  • - kovácsy -
  • 2005. április 28.

Külpol

Ami a felszínen - legalábbis kívülről, az ENSZ-ből, Európából és az Egyesült Államokból nézve - a demokratizálódás első lépésének látszott, mára polgárháborús veszélynek tűnik. Akárki lesz az elnökválasztás győztese, a másik oldal nem fogadja el az eredményt. Az egyetlen reménysugár a nigériai hatalmi szó.

Nyugat-Afrika középhatalma már szerzett némi tapasztalatot a konfliktusok elcsitításában, habár tartós és végleges békét eddig még nem tudott teremteni a térségben, ahol az elmúlt évtizedekben több polgárháború is kirobbant: Libéria, Sierra Leone, Elefántcsontpart volt a sorrend. Togo egyik országgal sem határos, de az aktuálpolitikai okokból fölerősödött etnikai ellentétek logikája itt is a már ismert mintát követi. Adva van egy népcsoport - esetünkben az ewe etnikum -, amely a gyarmati időkben a külső hatalom támasza és kedvezményezettje volt. Ők lakják a tengerparttól észak felé keskeny sávban elnyúló, fél-Magyarországnyi állam part közeli területét, rájuk alapozták gyarmati igazgatásukat először a németek, később a franciák is. A függetlenné válás után, 1961-ben pedig ők adták az első államfőt Sylvanus Olympio személyében. (A jellegzetes családi nevet a II. világháború éveiben már egy törzsi királyuk is viselte.)

Az északi kabiye (vagy kabre) nép különösen rosszul tűrte ezt, amiből egyenesen következett a felszabadult Afrika történetének első, véres államcsínye: Olympiót 1963-ban meggyilkolták, amikor a lázadó katonák elől az amerikai követségre próbált menekülni. A puccsisták vezetője, Gnassingbe Eyadéma egy újabb, ezúttal vértelen államcsíny után csak négy évvel később vette át formálisan is a hatalmat, és egészen az idén februárban bekövetkezett haláláig ő állt az ország élén, a földrész legrégebbi diktátoraként. Négy évtized már elég

nagy idő

ahhoz, hogy átalakuljon a közhivatalok, de még inkább a hadsereg összetétele (a tisztikar 90 százaléka kabiye). A két említett etnikum egyébként a lakosságnak még a felét sem teszi ki a népek, törzsek és vallások elképesztően színes kavalkádjában, amely nemcsak Togóra, hanem a Guineai-öböl egész partvidékére jellemző.

Eyadéma uralmát alapvetően a hidegháború biztosította: a határos országok - Ghána, Burkina Faso és Benin - változó intenzitással és tartalommal, de mind Moszkvára kacsingató politikát folytattak azokban az években. Miután a Nyugat ostromlott bástyájának szerepköre semmivé foszlott, a togói elnök diktatórikus módszerei és emberi jogi kérdésekben mutatott aggálytalansága a kilencvenes évek közepétől gazdasági büntetőintézkedéseket váltott ki, és ez a viszonylag elfogadható gazdasági állapotoknak is véget vetett. A foszfátkitermelésre alapozott külkereskedelem megroggyant, a segélyek és hitelek forrásai bedugultak. A környező, akkor még szegényebb országokkal folytatott élénk határ menti kereskedelemnek pedig a gazdasági erőviszonyok átfordulása vetett véget.

Egy dolgot nem lehetett Eyadéma szemére vetni: a más afrikai diktátoroktól megszokott, látványosan pöffeszkedő harácsolást. Egyebekben viszont az ismert mintát követte: az ellenfél (meggyilkolt elődjének immár 69 éves fia, Gilchrist Olympio) választhatóságának ismételt megakadályozása, rutinszerűen meghamisított választási eredmények. Februárban, a halálát követően gyorsan 40 éves fiát, Faure Gnassingbét ültette a helyére a hadsereg, de a nemzetközi - többek között nigériai - nyomás hatására végül kiírták az elnökválasztást. Az április 8-án kezdődött kampányban Olympio jr. helyett ismét egy másik ellenzéki jelölt szállt harcba. Ahogy a politikai küzdelem egyre durvult, a tüntetések és ellentüntetések egyre véresebbé váltak, felmerült a halasztás lehetősége - ezúttal a feszültség enyhítése érdekében. Ezt követelte az egyre ingerültebb ellenzék is, ismét csalástól tartva - hiába teszik lehetővé a togói törvények, hogy a választók a szavazóhelyiségek nyitott ajtajában és ablakainál állva figyelhessék a szavazatszámlálást.

A szavazás azonban a fokozódó zűrzavarban vasárnap lezajlott. Miközben tovább folytak a tüntetések, Obasanjo nigériai elnök magához rendelte a két versengő utódot, hogy kikényszerítsen belőlük egy megállapodást: akárki győz, nemzeti egységkormány alakul. Csak hát Togóban az elnöké a főhatalom, vagyis távolról sem mindegy, ki lesz a győztes és hogyan. Ráadásul, ha már demokrácia, hát a háborgó lakosságnak is lesz némi beleszólása a dolgokba (a fegyveres erőkről nem is szólva), és ez nem feltétlenül biztosítéka a békességnek.

Neked ajánljuk

Farkas farkasnak embere

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ember embernek

A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.

Mert ez műanyag

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

Közös pillanataink

  • Erdei Krisztina

A világ sosem volt túl biztonságos hely, ám napjainkban annyi krízishelyzet adódik, hogy a művészet is a gondozás, a gondoskodás fogalma és gyakorlata felé fordult.

Mantrafelhő

A kötet verseit olvasva mintha egy buborékba kerülnénk. De nem abba a fajtába, amely távol tartja a külvilágot, éppen ellenkezőleg. A gömb homorú fala időnként torzítja a kinti látványt, máskor élesebbé teszi a részleteket, aki pedig kívülről pillant ránk, minket láthat torzabbnak akár.

Egy emlékmű emlékei

  • Antoni Rita

Budapest Főváros Önkormányzata 2020 tavaszán indította el a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projektjét, amely 2023 tavaszán egy emlékmű átadásával zárul majd az I. kerületben.

Szeretetcsomag

„Van egy fennköltlelkű magyar asszony fenn a Várban, aki minden nap igyekszik egy könnyet letörölni, aki minden hétköznapot is a szeretet ünnepévé igyekszik varázsolni.” Sipőcz Jenő fővárosi polgármester hálálkodott e szavakkal Horthy Miklós nejének, miután a kormányzóné 2500 ún. szeretetcsomagot ajánlott föl az árvák javára.

Letéve

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

„Hogy visszataláljunk”

Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel.

„Az utolsó pillanat”

Haditudósítóként járta évekig a Donbaszt az ukrán és szeparatista oldalon is, az erről szóló könyve az idén magyarul is megjelent. A Donbasz – Nászutas lakosztály a Háború Hotelben az orosz–ukrán konfliktus gyökereiig hatol, s azt is bemutatja, hogy milyen volt az élet az invázió előtt. A szlovákiai szerzővel a kézirata lezárása utáni időkről is beszélgettünk.