Apák és fiúk

Választás és feszültség Togóban

  • - kovácsy -
  • 2005. április 28.

Külpol

Ami a felszínen - legalábbis kívülről, az ENSZ-ből, Európából és az Egyesült Államokból nézve - a demokratizálódás első lépésének látszott, mára polgárháborús veszélynek tűnik. Akárki lesz az elnökválasztás győztese, a másik oldal nem fogadja el az eredményt. Az egyetlen reménysugár a nigériai hatalmi szó.

Nyugat-Afrika középhatalma már szerzett némi tapasztalatot a konfliktusok elcsitításában, habár tartós és végleges békét eddig még nem tudott teremteni a térségben, ahol az elmúlt évtizedekben több polgárháború is kirobbant: Libéria, Sierra Leone, Elefántcsontpart volt a sorrend. Togo egyik országgal sem határos, de az aktuálpolitikai okokból fölerősödött etnikai ellentétek logikája itt is a már ismert mintát követi. Adva van egy népcsoport - esetünkben az ewe etnikum -, amely a gyarmati időkben a külső hatalom támasza és kedvezményezettje volt. Ők lakják a tengerparttól észak felé keskeny sávban elnyúló, fél-Magyarországnyi állam part közeli területét, rájuk alapozták gyarmati igazgatásukat először a németek, később a franciák is. A függetlenné válás után, 1961-ben pedig ők adták az első államfőt Sylvanus Olympio személyében. (A jellegzetes családi nevet a II. világháború éveiben már egy törzsi királyuk is viselte.)

Az északi kabiye (vagy kabre) nép különösen rosszul tűrte ezt, amiből egyenesen következett a felszabadult Afrika történetének első, véres államcsínye: Olympiót 1963-ban meggyilkolták, amikor a lázadó katonák elől az amerikai követségre próbált menekülni. A puccsisták vezetője, Gnassingbe Eyadéma egy újabb, ezúttal vértelen államcsíny után csak négy évvel később vette át formálisan is a hatalmat, és egészen az idén februárban bekövetkezett haláláig ő állt az ország élén, a földrész legrégebbi diktátoraként. Négy évtized már elég

nagy idő

ahhoz, hogy átalakuljon a közhivatalok, de még inkább a hadsereg összetétele (a tisztikar 90 százaléka kabiye). A két említett etnikum egyébként a lakosságnak még a felét sem teszi ki a népek, törzsek és vallások elképesztően színes kavalkádjában, amely nemcsak Togóra, hanem a Guineai-öböl egész partvidékére jellemző.

Eyadéma uralmát alapvetően a hidegháború biztosította: a határos országok - Ghána, Burkina Faso és Benin - változó intenzitással és tartalommal, de mind Moszkvára kacsingató politikát folytattak azokban az években. Miután a Nyugat ostromlott bástyájának szerepköre semmivé foszlott, a togói elnök diktatórikus módszerei és emberi jogi kérdésekben mutatott aggálytalansága a kilencvenes évek közepétől gazdasági büntetőintézkedéseket váltott ki, és ez a viszonylag elfogadható gazdasági állapotoknak is véget vetett. A foszfátkitermelésre alapozott külkereskedelem megroggyant, a segélyek és hitelek forrásai bedugultak. A környező, akkor még szegényebb országokkal folytatott élénk határ menti kereskedelemnek pedig a gazdasági erőviszonyok átfordulása vetett véget.

Egy dolgot nem lehetett Eyadéma szemére vetni: a más afrikai diktátoroktól megszokott, látványosan pöffeszkedő harácsolást. Egyebekben viszont az ismert mintát követte: az ellenfél (meggyilkolt elődjének immár 69 éves fia, Gilchrist Olympio) választhatóságának ismételt megakadályozása, rutinszerűen meghamisított választási eredmények. Februárban, a halálát követően gyorsan 40 éves fiát, Faure Gnassingbét ültette a helyére a hadsereg, de a nemzetközi - többek között nigériai - nyomás hatására végül kiírták az elnökválasztást. Az április 8-án kezdődött kampányban Olympio jr. helyett ismét egy másik ellenzéki jelölt szállt harcba. Ahogy a politikai küzdelem egyre durvult, a tüntetések és ellentüntetések egyre véresebbé váltak, felmerült a halasztás lehetősége - ezúttal a feszültség enyhítése érdekében. Ezt követelte az egyre ingerültebb ellenzék is, ismét csalástól tartva - hiába teszik lehetővé a togói törvények, hogy a választók a szavazóhelyiségek nyitott ajtajában és ablakainál állva figyelhessék a szavazatszámlálást.

A szavazás azonban a fokozódó zűrzavarban vasárnap lezajlott. Miközben tovább folytak a tüntetések, Obasanjo nigériai elnök magához rendelte a két versengő utódot, hogy kikényszerítsen belőlük egy megállapodást: akárki győz, nemzeti egységkormány alakul. Csak hát Togóban az elnöké a főhatalom, vagyis távolról sem mindegy, ki lesz a győztes és hogyan. Ráadásul, ha már demokrácia, hát a háborgó lakosságnak is lesz némi beleszólása a dolgokba (a fegyveres erőkről nem is szólva), és ez nem feltétlenül biztosítéka a békességnek.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.