Arundhati Roy: „Tudja, a rendszer lényege a megfélemlítés”

  • narancs.hu
  • 2017. december 7.

Külpol

Ma megjelent, legfrissebb lapszámunkban interjút olvashatnak Arundhati Royjal, Az apró dolgok istene és A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma írójával. Indiáról, a viruló kasztrendszerről és a politikai vezetés megfélemlítő technikáiról beszélgettünk. Ízelítő Köves Gábor interjújából.

false

Magyar Narancs: Az apró dolgok istene és A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma között húsz év telt el, időközben politikai aktivistaként is hallatta a hangját, még börtönben is ült. Miért ítélték el?

Arundhati Roy: A bíróság megsértésének vádpontjában találtak bűnösnek. Komplikált ügy volt, mint minden ügy, aminek a bíróságokhoz van köze, de a dolog lényege az volt, hogy egy hatalmas gát megépítése ellen tiltakoztam. De volt, hogy lázadás vádjával fenyegettek, amiért kifejtettem a véleményemet Kasmírról. Tudja, a rendszer lényege a megfélemlítés, hogy máskor kétszer is meggondolod, hogy szabadon akarsz-e beszélni. Mindeközben pedig a vezetőink úgy tesznek, mintha egy demokráciában élnénk. Állandó a félelem. Visszakanyarodhatunk a meggyilkolt újságíró esetéhez: ha egy újságírót meggyilkolnak, mindenki félni kezd, nem igaz? Ha engem bebörtönöznek, a nálam kiszolgáltatottabbak, akik kevésbé ismertek vagy egzisztenciálisan gyengébb lábakon állnak, persze hogy nálam is jobban megijednek. Az ilyesmi mindig üzenet is egyben a tömegeknek. De nincs ebben semmi rendkívüli, így megy ez időtlen idők óta.

MN: Mennyi időt töltött börtönben?

AR: Csak egy napot.

MN: Milyen érzés volt?

AR: Nem volt szörnyű, főleg mert több százan gyűltek össze a börtön előtt, és egész éjszaka azt kántálták, hogy engedjenek ki. De nem szívesen beszélek a velem történtekről, mert most is, hogy erről beszélek önnel, ezrek ülnek a börtönökben a legszegényebbek közül anélkül, hogy tudnák, mit követtek el. A börtönök zsúfolásig vannak velük. Nőket erőszakolnak meg folyamatosan. Szóval, nem fogok én itt a saját szerencsétlenségemről kiselőadást tartani.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.