Arundhati Roy: „Tudja, a rendszer lényege a megfélemlítés”

  • narancs.hu
  • 2017. december 7.

Külpol

Ma megjelent, legfrissebb lapszámunkban interjút olvashatnak Arundhati Royjal, Az apró dolgok istene és A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma írójával. Indiáról, a viruló kasztrendszerről és a politikai vezetés megfélemlítő technikáiról beszélgettünk. Ízelítő Köves Gábor interjújából.

false

Magyar Narancs: Az apró dolgok istene és A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma között húsz év telt el, időközben politikai aktivistaként is hallatta a hangját, még börtönben is ült. Miért ítélték el?

Arundhati Roy: A bíróság megsértésének vádpontjában találtak bűnösnek. Komplikált ügy volt, mint minden ügy, aminek a bíróságokhoz van köze, de a dolog lényege az volt, hogy egy hatalmas gát megépítése ellen tiltakoztam. De volt, hogy lázadás vádjával fenyegettek, amiért kifejtettem a véleményemet Kasmírról. Tudja, a rendszer lényege a megfélemlítés, hogy máskor kétszer is meggondolod, hogy szabadon akarsz-e beszélni. Mindeközben pedig a vezetőink úgy tesznek, mintha egy demokráciában élnénk. Állandó a félelem. Visszakanyarodhatunk a meggyilkolt újságíró esetéhez: ha egy újságírót meggyilkolnak, mindenki félni kezd, nem igaz? Ha engem bebörtönöznek, a nálam kiszolgáltatottabbak, akik kevésbé ismertek vagy egzisztenciálisan gyengébb lábakon állnak, persze hogy nálam is jobban megijednek. Az ilyesmi mindig üzenet is egyben a tömegeknek. De nincs ebben semmi rendkívüli, így megy ez időtlen idők óta.

MN: Mennyi időt töltött börtönben?

AR: Csak egy napot.

MN: Milyen érzés volt?

AR: Nem volt szörnyű, főleg mert több százan gyűltek össze a börtön előtt, és egész éjszaka azt kántálták, hogy engedjenek ki. De nem szívesen beszélek a velem történtekről, mert most is, hogy erről beszélek önnel, ezrek ülnek a börtönökben a legszegényebbek közül anélkül, hogy tudnák, mit követtek el. A börtönök zsúfolásig vannak velük. Nőket erőszakolnak meg folyamatosan. Szóval, nem fogok én itt a saját szerencsétlenségemről kiselőadást tartani.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.