Pokollá változtatta a koronavírus a vuhaniak életét

  • BM
  • 2020. február 4.

Külpol

A hatóságok potenciális fertőzöttként kezelnek minden olyan vuhani lakost, aki elhagyja a várost – ez pedig félelmet gerjeszt a lakosságban is.

Egyetlen hotel sem akart szállást adni neki, miután megmutatta az igazolványát. A helyi lakosok eltorlaszolták az ajtaját egy családnak. Telefonban fenyegették a fiatal lányt, aki nagybeteg nagyapját látogatta meg. Mindez azért történt ezekkel az emberekkel, mert Vuhanban élnek vagy dolgoznak.

Manapság nem egy ilyen eset történik Kínában olyan személyekkel, akik megjárták Hubei tartomány fővárosát. A Vuhanból indult koronavírus már 420 emberrel végzett a távol-keleti országban, és bár tömegpánik nincs, a félelem egyre inkább eluralkodik. A New York Times a riportjában azokról ír, akik Vuhanban jártak vagy dolgoznak, és most nem tudnak hazamenni az otthonaikba – ráadásul közben attól is félnek, hogy tényleg a fertőzés potenciális hordozói.

„Vuhanból hazaérkező”

Harmo Tang egyetemi tanár, Vuhanban tart órákat. A férfi a Zhejiang tartományban található Linhaiban lakik. Egy nap a rendőrség kopogtatott be hozzá arra kérve őt, hogy adja meg személyes adatait, beleértve az igazolványszámát, címét, telefonszámát, és hogy közölje, mikor érkezett meg Vuhanból. Néhány órával később minden adata fent volt az interneten.

A rendőrség nem adott magyarázatot arra, hogy miért járt így el. Ám később egy feliratot ragasztottak Tang lakásának az ajtajára, hogy ott egy „Vuhanból visszatérő” lakik. „Nincs bennük empátia. Nem segíteni akarnak nekem, hanem elszigetelni. Nem érzem jól magam” – fogalmazott a férfi.

Pénzjutalom a kézrekerítőknek

Ma Guogiang, a Kínai Kommunista Párt vuhani képviselője egy konferencián ezt mondta: „Egyesek előítéletekkel viseltetnek a Hubei tartományból érkező emberek iránt, de úgy gondolom, vannak akik jó szándékkal közelítenek hozzájuk.”

Egyes keresztény csoportok valóban felajánlották a segítségüket, de egyre jellemzőbb az, ami például Hebei északi tartományában esett meg: 1000 jent, azaz körülbelül 140 dollárt ajánlottak fel azoknak, akik Vuhanból érkezett személyeket azonosítanak. Vagy: Jiangsu tartományban fémcsövekkel barikádozták el egy nemrég hazatért család lakásának a bejáratát; a szomszédaik kötélen eresztenek le nekik ételt az erkélyükre.

Védőruházatot viselő egészségügyi dolgozók az új koronavírussal fertőzöttek ellátására átmenetileg kórházként használt szállodák egyike előtt a közép-kínai Hupe

Védőruházatot viselő egészségügyi dolgozók az új koronavírussal fertőzöttek ellátására átmenetileg kórházként használt szállodák egyike előtt a közép-kínai Hupej tartománybeli Vuhanban 2020. február 3-án.

MTI/AP/Chinatopix

„Vuhani kutya”

A 21 éves vuhani hallgató, Jia Yutin visszatért szülővárosába. Kiderült, hogy a közeli faluban élő nagyapja halálos beteg, ezért úgy döntött, hogy meglátogatja. Az előírások szerint, mivel Vuhanból érkezett, az adatait le kellett adnia a helyi kommunista pártbizottságnál.

Ezután kapcsolatba lépett a középiskolai tanárával a népszerű WeChat alkalmazáson keresztül; tőle tudta meg, hogy személyes adatai kikerültek az internetre és felkerült egy listára, ami a potenciális fertőzötteket tartalmazza. Ezt követően fenyegető telefonhívást kapott egy a szülővárosában élő férfitől: „Minek jöttél vissza? Ott kellett volna maradnod! Te vuhani kutya!" – mondta a férfi. A hatóságok nem szolgáltak magyarázattal, hogy mégis, miért lettek nyilvánosak az adatai, csak azt hajtogatták, hogy nem történt semmi rendkívüli, és hogy ez biztosan nem befolyásolja majd Jia életét.

Három nappal ezután a nagyapja elhunyt, a rendőrség azonban nem engedélyezte Jiának, hogy elmenjen a temetésre. Ekkor már három hete volt, hogy megérkezett Vuhanból. „A helyiek nagyon tájékozatlanok, a kormány pedig nem segít nekik. Helyette inkább minden személyes információmat kiszivárogtatja, anélkül hogy közölné: nincs a betegségre utaló tünetem. Nagyon közel voltam a nagyapámhoz. Azt hiszem, nem bánnak emberségesen velünk. Nagyon kegyetlenek” – mondta a lány.

(via New York Times)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.